Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP):
3050 Így fogyatkozó generációk esetén, ha maga a nyugdíjrendszer nem változik, természetes, hogy nehézség ek fognak fellépni, egyre kevesebb járulékfizető befizetéseiből kell majd fedezni a kötelezettségeket. Az első legfontosabb lépés tehát: meg kell teremteni a demográfiai egyensúlyt! Csökkenő nemzeti jövedelem esetén, amikor az egyre kisebb felosztható tort át kellene elosztani, nyilvánvaló, hogy ezt jelentős érdeksérelmek nélkül nem lehet megtenni. Meg kell tehát teremteni a gazdasági stabilitást, és végre illene észrevenni a gazdasági növekedés igényét is! A foglalkoztatottság szerkezetében az utóbbi időben drámai változások következtek be. A gyáriparban a foglalkoztatás lecsökkent, míg az önfoglalkoztatás, a kisvállalkozások aránya jelentősen megnőtt, így viszont megnövekedett annak a lehetősége is, hogy az egyes egyének ne fizessenek járulékokat. Ez már ön magában is jelentős nehézségeket okoz és fog okozni a jelenlegi társadalombiztosítási rendszerek fenntartásában. A nagyarányú munkanélküliség szintén jelentős forráskieséssel jár, hiszen annak az egymillió embernek, aki kiszorult a munkaerőpiacról, a befiz etései lassan nagyon hiányoznak a társadalombiztosítás kasszájából. A harmadik alapvető feladat tehát: biztosítani kell a munkaerőpiacról kiszorultak lehetséges visszaintegrálását! (A jegyzői székeket dr. Kiss Zoltán és dr. Trombitás Zoltán foglalja el.) Ú gy vélem, hogy ez a három alapvető kérdés az, amelyre választ kell tudnunk adni egy társadalombiztosítási reformkoncepció kidolgozásának kezdetén, és ha ezeket a kérdéseket majd kielégítően megválaszoltuk, akkor a konkrét társadalombiztosítási rendszer kid olgozása technikai kérdéssé válik; ha viszont ezeket a kérdéseket nem tudjuk kielégítő módon megválaszolni - és sajnálatosan ma ez a helyzet, a kormány nem tud ezekre nekünk választ adni , akkor a technikai kérdések boncolgatása nem lesz egyéb, mint népám ító hókuszpókusz. Sajnálatos módon sem a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat, sem a kormány előterjesztése nem szentel kellő figyelmet e három alapproblémának, így azok többnyire csak légvárakat építenek, miközben a megalapozott nyugdíjreform sürgető voltát ha ngsúlyozzák. Az az állítás, hogy ma Magyarországon a társadalombiztosítási járulék túlzottan magas, csak részigazság; magas, ha a nyugellátások színvonalával, a nyugdíjak értékmegőrzésével vetjük össze, és magas, hiszen számosan igyekeznek elérni befizetés eik elkerülését. A gondok jelentős része a kinnlévőségből adódik. A kinnlévőségek felhalmozódásában felelősség terheli természetesen az önkormányzatot is. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság már régen megkezdhette volna intézményrendszerének korszerűsítését, az egyéni befizetések nyilvántartását, és így kinnlévőségei sokkal kevésbé halmozódhattak volna fel. Ezen persze egy jól működtetett rendszerrel, egy pontosabb, megbízhatóbb adminisztrációval, az állami tulajdonú vállalatokra is érvényes fizetési fegyelem ja vításával természetesen sokat lehetne javítani. Tisztázatlan a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat javaslatában az első pillér, az úgynevezett alapnyugdíj finanszírozásának a forrása, de hasonlóan nem világos az esetleges tő kefedezeti rendszer bevezetése esetén a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíjának a forrása sem. Nevetséges az, hogy egyes szakértők úgy vélik: ha egyik zsebünkből a másik zsebünkbe tesszük a pénzt, azáltal az majd gyarapszik és többletforrásokat eredményez. Ezzel a technikával a folyó nyugdíjkiadásokat csökkenteni nem lehet, hacsak nem az a célja a kormánynak, hogy felmondja az idősekkel szemben vállalt kötelezettségét. Az a fajta tőkeszámlakoncepció, amelyet a kormányzat javasol, csak az azt kezelő pénzügyi inté zmények számára előnyös, ma legalábbis ez látszik egyértelműen. (Taps a jobb oldalon.) A magánbiztosítók mellett fontos érvként hangzik el - Csehák Judit képviselőtársam is említette , hogy ezek a tőkepiac élénkülésén keresztül majd új magyar munkahelyeke t is teremtenek, ám ha a tőkepiacok nem zártak, akkor könnyen meglehet: jobb megtérülés miatt a tőke majd külföldre megy, és a hazai munkahelyteremtésből nem lesz semmi; az pedig, hogy a tőkepiacot tartósan be lehet zárni, csupán illúzió. A jelenlegi nyugd íjrendszer egyik fő problémája tehát az - és ebben egyetértés van közöttünk , hogy gyakorlatilag hólabdajátékká vált, azaz a mindenkori befizetők nem látják: befizetéseikre mit és mikor fognak kapni, avagy egyáltalán kapnake majd valamit.
