Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP):
3051 A nyugdíjrendsz erek egyik funkciója, hogy megossza az egyének között azt a kockázatot, amely a hosszú életben avagy a korai halálban rejlik. Ez a kockázat alapvetően befolyásolja az időskori biztonságot megalapozó takarékosságot. Ezért mint kockázatmegosztó közösségnek b iztosítási elvűnek kell lennie! Akkor működőképes, ha a keresőkori befizetésekkel összekapcsolja az időskorban élvezett nyugdíjat. Ez nemcsak igazságos, de racionális is, mivel így ösztönzi az egyéneket a befizetésekre; mindenki saját öregkora biztonsága é rdekében fizet járulékot, de nem lehet bizonyos abban, hogy meddig élvezi annak gyümölcsét, avagy élvezie majd egyáltalán. Ezért mondjuk a nyugdíjrendszerről, hogy biztosítás, mivel megosztjuk egymással a rövid avagy hosszú távú öregkor kockázatát; társad alombiztosítássá pedig attól válik, hogy átfogja a teljes népességet, és így nemcsak stabil kockázatközösséget hoz létre, de szolgálja az alapvető követelményt, a szolidaritást is. A nyugdíjrendszerek másik funkciója, hogy mindenkinek biztosítsák az emberh ez méltó öregkort. Ki kell tehát elégíteni a társadalmi szolidaritás követelményét is, így tehát nyilvánvalóan szükséges az újraelosztás intézménye. A befizetésekkel megalapozott nyugdíj és a szociális alapnyugdíj teljes összevegyítése azért nem helyes, mi vel az előbb vagy utóbb juttatássá degradálja a megvásárolt szolgáltatást, amelyről aztán bármikor önkényesen lehet dönteni, másfelől érdektelenné tesz a hozzájárulásban. A kormány 1995ben megkezdte a generációk közötti szolidaritás szétverését. (Dr. Pusz tai Erzsébet: Így van! Pontosan!) Előbb megszüntette a gyermekek után járó adókedvezményt, majd jött a Bokroscsomag. Először a felnövekvő generációkkal és az őket felnevelőkkel vállalt szolidaritást mondta fel, most pedig úgy tűnik, hogy az idősek generác iójáért vállalt szolidaritást is meg akarja szüntetni. Ez mind morálisan, mind jogilag mélyen elítélendő. Ez az út, amelyen a kormány elindult, jól láthatóan a társadalom széteséséhez vezet. A védekezésre képtelenek, a gyermekek és az idősek terheinek növe lésével remélni a gondok megoldását - alapvetően helytelen. A kereszténydemokraták a nyugdíjrendszernek csak az olyan átalakítását támogatják, amely a társadalmi szolidaritás alapértékeit nem kezdi ki és a tágabb értelemben vett, hosszabb távú társadalompo litika céljait is szolgálja. Így a mindenkori nyugdíjrendszernek szolgálnia kell a demográfiai egyensúly célját, az időskorúak államilag garantált biztonságát, érdekeltté kell tenni az aktív korosztályokat a befizetések fenntartásában! A nyugdíjrendszernek ösztönöznie kell az aktív életszakasz meghosszabbodását, de figyelemmel kell lennie a mindenkori munkaerőpiac állapotára is! Támogatjuk a nemzeti alapnyugdíjat, amelyet célszerűnek tartunk a gyermekellátásokkal összekötni. Támogatjuk a munkanyugdíjrendsz ert, amelyben mindenki az aktív évei számának és befizetéseinek arányában részesülne nyugellátásban - kiegészítve ezt az általa felnevelt gyermekek figyelembevételével. Támogatjuk az önkéntes nyugdíjbiztosítási formákat is, de ezek önkéntes volta maga is j elzi, hogy ezek nem teljes részei a társadalombiztosításnak. Követeljük, hogy a kormány végre ismerje el a gyermeknevelés társadalmi hasznosságát, ezért a gyermekvállalás a reform következtében járjon további előnyökkel a nyugdíjazás során, mind a korhatár megállapításánál, mind az induló nyugdíj meghatározásánál! (11.10) Ragaszkodunk ahhoz, hogy a felsőfokú tanulmányokra fordított évek továbbra is nyugdíjjogosultságot adjanak. Elutasítjuk azt a gondolatot, hogy a mindenkori nyugdíjkorhatár előtt nyugdíjba vonulók nyugdíját csökkentsék. Támogatjuk viszont a túldolgozás többletnyugdíjjal való jutalmazását. Javasoljuk, hogy a korhatár veszítse el jelenlegi jelentőségét. A ledolgozott évek alapján megszerzett jogosultságot az érintettek tetszésük szerinti időpo ntban vehessék igénybe. S bár elvben helyeseljük a jelenleginél nagyobb teret adni az egyének felelősségvállalásának, az érdemben azonban csak akkor valósulhat meg, ha ehhez a lehetőség megteremtődik: vagyis lényegesen javul majd az életszínvonal, stabiliz álódnak az árak és növekednek a bérek.
