Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP):
3045 feltételek mellett lehet viszont igazságosabb és működőképesebb nyugdíjrendszert kialakítani; és ez is a feladatunk. Bár a jelenlegi nyugdíjrendszer reformjának sürgősségéről és indo kairól elég eltérő álláspontok fogalmazódnak meg, abban többnyire egyetértés van, hogy a megváltozott társadalmigazdasági feltételek, az átstrukturálódó és differenciálódó biztosítotti szerkezet, a diszfunkcionálisan keveredő szolidarisztikus biztosítási és szociális funkciók, a nyugdíjakban felhalmozódott értékvesztés és aránytorzulások, a gazdasági és demográfiai folyamatokhoz alkalmazkodó tartós, önfinanszírozó képesség helyreállításának a követelménye jelentik a változtatás legfontosabb okait. A reform célja - és ezt talán nem árt hangsúllyal megfogalmazni - nem az államháztartási reform önmagában, nemcsak az és nem elsősorban az, hanem az állampolgárok, a biztosítottak öregkori ellátásában a nagyobb stabilitás, a nagyobb biztonság és kiszámíthatóság és az igazságosabb elvek hangsúlyosabb érvényesülése. Az átalakítás célja másodsorban az, hogy igen, valóban növekedjen az egyéni felelősség és érdekeltség, a takarékoskodásban is és a járulékfizetésben is. Harmadszor, hogy maradjon meg a tradícióknak megfel elően a generációkon belüli és a generációk közötti szolidaritás is a reform után is; mert ez megőrizhető és erre valóban szükség van. Negyedszer, hogy ne legyen növekvő teher a gazdaságon és a foglalkoztatásban. Ötödször, hogy megnyugtató módon rendeződjé k a biztosítási rendszerből kihullottak időskori szociális ellátása. A reformlépések általános politikai és társadalmi előfeltételeiről és általános kívánalmairól beszélt már miniszter úr és Gaál Gyula is elismételte; erre én nem térnék ki. Amíg az okok el emzésében, illetve a célok meghatározásában egyszerűbbnek látszik a megegyezés, a reformlépések kiválasztása, az átalakítás iránya, az értékválasztás kérdéseinek meghatározása körül világméretű vita folyik. Nincs ugyanis egyetlen olyan nyugdíjmodell sem, a melyik megfelelne egy ideális célmodellnek. A tradíciók, a gazdaság fejlettsége, a demográfiai folyamatok, a társadalmak strukturális átalakulása - és hosszan sorolhatnám - mindmind befolyást gyakorolnak a választható megoldásokra. LatinAmerikában, a fej lődő országokban tőkefedezeti rendszerek indulnak, a kontinentális, beérett európai rendszerek kiigazításokat, szigorításokat eszközölnek óriási társadalmi botrányok és tiltakozások közepette, a középkeleteurópaiak világbanki szakértői javaslatokat mérle gelnek, és saját reformelképzeléseket fogalmaznak meg. 1994ben jelent meg a Világbank átfogó értékelése a jelenleg működő nyugdíjrendszerekről és a krízisben levő ellátottak számára javasolt megoldásokról. A kötet megjelenésével egy időben - és ezt nem sz abad letagadni - már ugyanakkor napvilágot láttak azok a tanulmányok is, amelyek kritikailag elemzik a világbanki javaslatokat, illetve amelyek óvnak a sematikusan vagy mechanikusan átvett megoldásoktól. A szakértők általános és közös véleménye - és erre é rdemes figyelnünk : minden országban a nyugdíjrendszer reformja nemzeti kérdés. Nem akarom még egyszer megismételni: azt hiszem, mindenki pontosan tudja, hogy miről van szó. A nyugdíjbiztosításban érintett és közreműködő feleknek közösen kell kiértékelniü k a helyzetet, mérlegelniük a javaslatokat, kimunkálniuk a közmegegyezést a többség számára elfogadható nyugdíjreform körül. Az olasz, a svéd, az ausztriai, a francia vagy a cseh nyugdíjvitákat figyelve, nem tartom, nem látom különösen drámainak és kivétel esnek a mi helyzetünket. Nem tartom nagy szerencsétlenségnek, hogy különböző értékeléseket és megoldási javaslatokat fogalmaztak meg a különböző műhelyekben dolgozó szakértők. (10.40) Különösen fontos, hogy az érintettek és az állampolgárok az előkészítő munkának ebben a szakértői, és nem politikai szakaszában megismerkedhessenek a különböző véleményekkel és javaslatokkal. Az azonban valódi szerencsétlenség lenne, hogyha az érdemi vizsgálatok lezárása, az összehasonlító tanulmányok elkészülése előtt már ba rikádharcok alakulnának ki és politikai viták lepnék el a terepet, s a politikai vitákkal elbizonytalanítanánk azokat az állampolgárokat, kiket elfelejtettünk tárgyszerűen és tisztességesen, szakértő módjára tájékoztatni. Mert igaz, hogy a
