Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 7 (172. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A közraktározásról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BERREGI ISTVÁN (FKGP):
2921 időszerű. Megjegyezzük, hogy nemzetgazdaság i szempontból előnyösebb volna, ha a javaslat megvitatására már korábban sor kerül. A gazdaságtörténeti kutatások szerint a közraktározás intézményének gyökerei már az ókori kelet idején is felfedezhetők, sőt a Bibliában is nyomát találjuk. Magyarországon 188081ben épült föl az első fővárosi raktár; a századforduló idején már ötven, a második világháború előtt pedig kétszáz körül volt a közraktárak száma. 1945től '60ig a közraktározás az akkori gazdaságpolitikától és irányítási rendszertől idegen volt. Ismételt életre hívása 1960tól számítható, amikor létrehozták az Áruraktározási Hivatalt. 1971től pedig az Állami Termékgazdálkodási Igazgatóság irányította a közraktárakat. Az ÁVÜ döntése alapján '94től az ÁTI Közraktározási Rt. hét közraktárral igyeks zik kielégíteni az egyre növekvő igényeket. 1993tól kifejezetten gabonaközraktározás céljából alakult meg a Concordia Rt. A közraktározásra vonatkozó jogi szabályozás jelentős része a fent említett 1875. évi törvényben található, és még ma is hatályos - vagyis 120 évig adott megfelelő jogi kereteket a közraktározási tevékenységnek. Jogos társadalmi igény az, hogy ez az Országgyűlés is olyan törvényeket fogadjon el, amelyek hosszabb ideig alkalmazhatók, ezért jogbiztonságot teremtenek. Az elmúlt évtizedekb en előbb működő piac hiányában nem volt igény a közraktári tevékenység iránt, majd pedig, a piacgazdaság fokozatos kialakulásával, nem követte szabályozás a gyakorlatban kialakult helyzetet. Ez azt eredményezte, hogy a közraktári ügylet egykori, a kor szín vonalán álló szabályozása mára az élet által meghaladottá vált. A szabályozás fogyatékosságai hovatovább azt eredményezik, hogy a ma is működő közraktárak nem tudják betölteni funkciójukat. Mindez elodázhatatlanná teszi a közraktárak működési feltételeinek , valamint a közraktári ügyletnek a korszerű szabályozását. A közraktárak a piacgazdaság elfogadott és sikeres intézményei közé tartoznak. A megtermelt és azonnal nem értékesíthető árukat raktározni kell, amire a termelőnek általá ban nincs lehetősége, illetve nem is kíván ilyen tevékenységgel foglalkozni. A később eladható, feldolgozható árut közraktárba lehet letenni, amely az áru tulajdonjogát, mennyiségét, minőségét dokumentálja, és az erről kiállított értékpapír, a közraktárjeg y képes arra is, hogy az árut helyettesítő dologként maga is a kereskedelmi forgalom tárgya legyen. A közraktári ügylethez fűződő legjelentősebb előny azonban az, hogy az áru, illetve az azt megtestesítő értékpapír a termelés finanszírozása szempontjából n élkülözhetetlen rövid lejáratú kölcsön nyújtásához jelent biztosítékot. A hitelviszonyok körében a meghatározó, alapvető feltétel a bizalom. A bizalom alapja a gazdasági stabilitás, vagyis olyan biztosítéki rendszer, amely a termelő, a raktározó és a hitel ező számára is megfelelő garanciát jelent az áru megőrzésére, a raktározási díj kiegyenlítésére, a hitel visszafizetésére. Mindezekből következően a javaslat I. és II. fejezete szigorú kógens rendelkezéseket tartalmaz a közraktározás szervezeti és személyi feltételeire és a közraktárak állami felügyeletére. A közraktározási szerződés és az ahhoz kapcsolódó különféle szerződések polgári jogi jellegű szerződések, ahol a szerződő felek egyenrangúak. Ezeket a szerződéseket az állam nem csupán elismeri, hanem a közraktárak létesítésének és működésének szigorú szabályozásával meg is erősíti. A közraktár e javaslat szerint olyan speciális részvénytársaság lehet, amely a nála elhelyezett dolgok őrzésével, valamint közraktárjegy kibocsátásával foglalkozik. A fogalom érthető; azonban a "dolog" kifejezés használata kifogásolható, mert a dolgok egyik csoportosítása szerint meg kell különböztetni a forgalomképes és a forgalomképtelen dolgokat. Itt értelemszerűen csak forgalomképes dologról van szó, amit félre nem érthető, egyszerű kifejezéssel "áru"nak kellene nevezni. Ez felelne meg egyébként a javaslat szövegezésében megtalálható általános szóhasználatnak is. A közraktározás intézménye továbbfejlesztésének, működésének legfontosabb feltétele, a hitelezés legfontosabb ga ranciája az, hogy a közraktárak megfelelő, stabil gazdasági erővel
