Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 7 (172. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A közraktározásról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ):
2918 kénytelenek árui kat értékesíteni. Módjuk lesz arra, hogy - normál piaci magatartást tanúsítva - kivárják a megfelelő ár kialakulását. Ezek az előnyök a nemzetgazdaság valamennyi ágában nagyon fontos lehetőségek, de úgy gondolom, az agrárium vonatkozásában megkülönböztetet t és kitüntetett lehetőséget és figyelmet érdemelnek. Szabad legyen emlékeztetni arra, hogy 1995ben milyen súlyos gondok merültek fel például a búzaaratás után, amikor ilyen lehetőségekkel nem rendelkezve, a termelők kénytelenek voltak messze a piaci ár a latt - a remélt, majd később valósággá vált piaci ár alatt - értékesíteni termésüket. Ezáltal veszélyeztették és veszélybe sodorták a következő évi vetés, termés és talajmunkák pénzügyi lehetőségeit. Az agrárgazdaság, mint tudjuk és tapasztaljuk, jelentős pénzügyi forráshiányokkal küszködik, és szenved ezektől - aminek több oka van. Tény, hogy banki hitelekhez jutni ma nagyon nehéz az agrárágazatban. Ennek is több oka van, többek között például az, hogy az agrárgazdálkodás haszonrátája meglehetősen alacsony , és a bankok nem szívesen fektetnek be ilyen alacsony haszonrátával rendelkező ágazatba. De úgy gondolom, a gondok és problémák között fel kell sorolni azt is, hogy a banki hitelezés garanciális elemei is nagyon sokszor hiányoznak az agráriumban, és ezt t alán meg tudja oldani, vagy legalábbis próbálja megoldani ez a törvényi szabályozás. Természetesen azt is el kell ismerni, hogy a szabályozáson túlmenően más feladatok is hárulnak az agrártárca és az agrárirányítás szereplőire, de jelentős segítség lesz az e törvény mentén működő - reményeink szerint jelentős számban működő - közraktárak megalakulása. Mint ahogy az elején említettem, a fontosságon túlmenően e törvény megalkotása időszerű is. Időszerű azért, mert a jelenleg meglévő közraktárak működését még az 1875ből datálódó törvény, a kereskedelemről szóló 1875. évi XXXVII. törvény 6. címe alatti szabályozás szabályozza. Ez a törvény, amely a maga nemében Európában egyedülálló volt, és hatályos törvényeink között talán a legidősebbek közül való, úgy gondo lom, hogy ma már időszerűségét vesztette. Ez a törvény keretjelleggel, röviden, tömören és világosan fogalmazott, de - mint ahogy említettem - sajnos túlhaladottá vált, mert megváltoztak a gazdasági viszonyok, megváltozott a gazdasági környezet, sok esetbe n a jelenlegi, mai joggyakorlat szerint értelmezhetetlen szituációk keletkeztek, a piac igényei pedig a stabilitást determináló részletes szabályozást igényelnek, és időszerűvé teszik a törvényalkotást. De időszerűvé teszi az is, hogy vannak olyan törvénye k, melyekhez nem tud kapcsolódni, és nem értelmezhetők ezek a törvények, mint például az áfatörvény, a végrehajtásról szóló törvény, az értékpapírtörvény és sok más egyéb törvény. Amikor a törvényjavaslatról beszélü nk - amely 66 fejezetből és 44 paragrafusból áll , elöljáróban több kérdést célszerű felvetni a hitelezők védelmében, a közhitelűség és a bizalmi garancia szemszögéből. Ilyen például az, hogy a közraktárnak milyen kockázatviselőképességgel kell rendelkez nie ahhoz, hogy tevékenységét tartósan, stabilan tudja működtetni, vállalt kötelezettségeinek eleget tudjon tenni. Vagy a másik: melyek azok a közraktár számára kockázatos tevékenységek, melyektől a letétesek, illetve a hitelezők érdekében a közraktártevé kenységet el kell tiltani? Meddig terjedhet a közraktári felelősség? Milyen mértékű és mire kiterjedő legyen a biztosítási kötelezettség: csak az árura, csak a közraktár objektumaira, vagy pedig felelősségi biztosítást is elő kell számára írni? Nyújthate hitelt vagy csak kölcsönt, úgynevezett lombardhitelt a közraktár, és ha igen, milyen módon teheti ezt? Végezhete a közraktár művi tárolást, ha igen, milyen olyan szabályozás mentén, mely reményt adhat a visszaélések kiküszöbölésére? Fontos kérdés, hogy a közraktári ügyletben hol és mikor keletkezik az áfa. A bizottsági vita során és az előkészítés során is nagyon sarkalatos kérdés volt ez. További kérdés, hogy hol helyezkedik el az értékpapírok rendszerében a közraktárjegy. Hogyan kezelendő a közraktározot t áru, valamint a közraktárjegy a csőd- és felszámolási eljárásokban? Milyen eljárási szabályok szükségesek a közraktárjegyek esetében, például az óvás, a visszkereset és a megsemmisítés esetében?
