Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 30 (170. szám) - A Budapest Bank részére juttatott 12 milliárd forint állami támogatás körülményeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZABÓ IVÁN (MDNP):
2717 veszíti el a hitelét. Fordítottan működött a dolog! De ehhez még két dolgot szeretnék hozzátenni - és erről nem beszélt ebben a Házban még senki: A konszolidációs mértéket a bank saját maga határozta meg. Tehát hogy mennyi az, amit ő rossz hitelnek minősít, ez a bank saját hitelminősítése volt. Mint akkori pénzügyminiszter állítom, egyetlen banknál nem kérdőjeleztük meg, hogy ennél több is kellene, pedig volt, ahol igenis én is tudtam, hogy több kellene, de a bank szuvereni tását egyetlen esetben nem léptük át. Tehát az, hogy jól konszolidálódotte a bank, nem a kormány ügye volt, hanem a banké. És ahogy az előbb elmondtam, a bankvezetők inkább alulkonszolidációt kértek, semmint fölülkonszolidációt; és azt is szeretném elmond ani, hogy amikor én aláírtam a konszolidációs szerződést, sokszor hetekig, volt olyan bank, amelyiknél egy hónapig ment az alkudozás az apparátus és a bank vezetése között, és elém csak akkor került aláírásra a papír, amikor a bankvezetés már aláírta. Én v oltam kész helyzet elé állítva - nem a bankvezérek! (12.20) Tehát itt szó nem lehetett arról, hogy a Budapest Banknál szántszándékkal a kormány alultőkésített. Arról volt szó, hogy a Budapest Bank vezetése megállapította, hogy mennyit kell konszolidálni, é s ennek alapján világos volt, hogy ő tudta elbírálni egyik oldalon, hogy ez elégséges vagy nem elégséges. Utólag kiderült, hogy nem volt elégséges. Ezt nem a kormány, hanem a bankvezetés számlájára kell írni és - megítélésem szerint - itt kezdődnek a bajok . A másik, amit ebben az ügyben tudni kell, hogy ebben a helyzetben a bankvezetés is - és tudva ezt a helyzetet jómagam is - úgy láttuk a helyzetet, hogy igazából ebből a kérdésből egyetlenegy előremenekülés van: a bank miné l hamarabb privatizálandó. Ez a folyamat el is indult, és nem kényszer hatására írta alá a bank akkori vezetése, hogy a tőketartalékot 1994 decemberéig vállalja feltölteni, még ha a nyereség ezt nem is fedezi, mert meg volt győződve a bank vezetése, hogy é v végéig sikerül a privatizáció, és az új tulajdonos tőkeemeléssel ezt meg fogja csinálni. Tehát nem járt el felelőtlenül, csak rosszul kalkulált. De ez teremtette azt a helyzetet, hogy mivel nem jött létre a privatizáció, ez nem sikerült, ez a következmén y az volt, hogy sajnos nem lehetett mit csinálni, bele kellett avatkoznia az államnak. Egyetlenegy dolgot viszont meg kell mondanom: nemigazán volt szerencsés, amikor Békesi László azt mondta itt, a kétperceseiben, egy hozzá intézett kétpercesre: Nem azért nem vették meg a Budapest Bankot, mert rossz állapotban volt az a két privatizatőr, aki megjelent 1995 első félévében, hanem mert az ország volt olyan állapotban, amely olyan helyzetre adott okot, hogy itt óvatos volt a befektető. Tisztelt Képviselőtársai m! Akkor azt kell mondanom, érthetővé válik, hogy a kormány miért nem tudott bizonyos adatokat az elmúlt két évről vagy az azelőtti évekről. Mert ezek szerint ez a Budapest Bank könyveiben van egyedül lefektetve. Ugyanis a privatizatőrök - gondolom - nem o tt jöttek rá az ország állapotára, a Budapest Bank könyveinek átvizsgálásánál. Mert akkor miért jöttek be? Miért vonultak be a bankhoz, miért vizsgálták át a könyveiket? Ott tudták meg, hogy az ország rossz állapotban van, és utána kimentek farral a bankbó l? Hát teljesen téves a logika. Két privatizatőr jött, elment, mert meg akarta venni a bankot, megnézte a könyveit és rájött, hogy az ország sanyarú helyzetben van. Ezt a magyarázatot nem lehet elfogadni. Tehát világos, hogy itt a bank vezetősége alulkalku lálta a konszolidációt, jól kalkulálta a privatizációt, hogy ott majd megoldja a tartaléktőkefeltöltést. Nem jól kalkulálta ennek időbeli lebonyolítását. Tehát itt voltak azok a problémák, amelyek végül is oda vezettek, hogy egy ilyen jellegű technikát ke llett alkalmazni. Ámde elhangzott az is, hogy a másik megoldás az lett volna, hogy itt tőkeleszállítással lehetett volna még megoldani a dolgot, ami nem lett volna a legszerencsésebb. Én ezzel egyetértek, bár a jelentés alapján is - és a parlamenti vitában elhangzottak alapján is - igazából nem tudom, hogy mi történt. Ugyanis olvasom ugyancsak az április 9i országgyűlési naplóban, ahol Békesi László a következőt mondja: "Nem a privatizációs bevételből fizették vissza a 12 milliárdot, hanem a bank
