Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 30 (170. szám) - A Budapest Bank részére juttatott 12 milliárd forint állami támogatás körülményeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP):
2718 meglevő t artalékából. Utána adták el a bankot." Majd pedig Ungár Klára elmondja: "Tizenkétmilliárd konszolidációs kötvény került a Budapest Bankhoz, amely visszakerült a Magyar Államkincstárba. Majd 1996ban egy tőkeleszállítással, illetve tőkefelemeléssel ez a 12 milliárd forint a privatizációból befolyt a bank könyveibe. Történik egy privatizáció, amit úgy hívnak, hogy tőkefelemeléses privatizáció." Ezek szerint tehát a bank hamarabb adta vissza a 12 milliárdot, nem a privatizációs folyamat keretében. Akkor viszon t ezt a technikát a kormány is megtehette volna, semmivel nem került rosszabb helyzetbe. De mégiscsak egy tőkeleszállítás volt és ezt követően egy tőkeemelés. Így történhetett az meg, hogy a magyar államot valóban nem érte kár. Az egész ügy prezentációs pr oblémának látszik az előbb elmondott törvényességi mellett. Egyetlenegy nyitott kérdés maradt, mivel nem volt a vizsgálóbizottság mandátuma, a privatizáció kérdésének a vizsgálata. Ezért tisztelettel felteszem a kérdést, talán most kapásból nem is tud rá v álaszolni senki: ennél a tőkeleértékelésnél és ismételt tőkeemelésnél mi történt a kisbefektetők hárommilliárdos tőkestopjával? Érintettee a leértékelés vagy csak az állami részt érintette? Mert ebben az esetben kizárólag a hárommilliárdos kisbefektetői r észnél - ha érintetlenül maradt - juthatott valaki tőkeelőnyhöz az államhoz képest, és akkor vetődik fel egyedül az a kérdés: történte itt valaki számára valamiféle anyagi előny vagy nem, kik a kisbefektetők, vane köztük például a bank akkori menedzsmenj éből valaki. Azt hiszem, tanulságként annyit kell levonnunk, hogy az országgyűlési határozat ennek alapján két helyen aggályos a számunkra, és ez az a két hely, amelynek alapján Kósa Lajossal és Csépe Bélával jómagam is módosító indítványt nyújtottunk be, amely a parlamenttel olyasmit akar kimondatni, ami a vizsgálóbizottság anyagából nem tiszta, nem világos, és nem is a parlament szakmai kompetenciája. Ez pedig az, hogy a tőkejuttatás megfelelte a hatályos jogszabályoknak és elégségese csupán annyit mond ani, hogy számviteli alapelvek sérültek meg. Ha ezekre a kérdésekre egy nem parlamenti, hanem szakmai vizsgálóbizottság egyértelmű választ ad, ezt helyezzük oda. Ezért a módosító indítványban foglaltakat fenntartva ajánlom a vizsgálóbizottságnak módosított országgyűlési határozati javaslatát elfogadásra. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Tisztelt Országgyűlés! Egyetlen kétperces hozzászólásra van jelentkezés. Többnek már nem is tudnék helyt adni. Kétperces ho zzászólásra megadom a szót Békesi László képviselő úrnak, az MSZP képviselőjének. DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindössze egy elemre szeretnék utalni Szabó Iván hozzászólásából. Nevezetesen: mi volt az eredendő oka annak, hogy ezt az úgynevezett kiegészítő konszolidációs eljárást, amely körül olyan nagy vita bontakozott ki, le kellett bonyolítani. Szabó Iván azt vezette elő, hogy a konszolidáció összegének meghatározása, tehát a kétes, behajthatatlan követelések állománya össze gének meghatározása a bank menedzsmentjének a feladata. Ez rendben van. Azt azonban a Pénzügyminisztériumnak kellett tudni, hogy a tőkemegfelelési mutató elérése nem bruttó, hanem nettó tőkemegfelelési mutatót jelent. Ha tehát a Pénzügyminisztérium követel ményként előírja, hogy a kockázati tőketartalékot nem három év alatt, hanem egyetlen év alatt kell feltőkésíteni, akkor tudnia kell, hogy ennek a meglevő tőkeállomány csökkenése lesz a következménye. Ha azt akarja, hogy ezek után is meglegyen a célul kitűz ött és kormány által vállalt úgynevezett 8 százalékos tőkemegfelelési mutató, akkor ennyivel meg kellett volna emelni a konszolidációs juttatást. Miután ez nem történt meg, innentől kezdve már nem a bank menedzsmentje volt az, aki döntési helyzetben volt, hanem az állam mint tulajdonos, és ezt bizony a Pénzügyminisztériumnak kellett csinálni. Tehát a logika ott törik meg, hogy a pótlólagos konszolidációs lépésnek az oka nem a bankmenedzsment rossz kalkulációja, hanem a bruttó és a nettó tőkemegfelelési muta tó közötti
