Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 30 (170. szám) - A Budapest Bank részére juttatott 12 milliárd forint állami támogatás körülményeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZABÓ IVÁN (MDNP):
2716 akkor az újságban is olvasható ska ndallumra nem emlékeznének, hogy az ÁV Rt. igazgatótanácsa hozott egy határozott, egyhangú döntést, amelyben bejelentették, hogy az ÁV Rt. a saját tulajdoni többségében levő bankoknál nem hajlandó a konszolidációval kapcsolatos kormányhatározatot végrehajt ani. Ma is vannak ilyen jelei ilyen kérdéseknek; csak szeretnék emlékeztetni a napokban lezajlott dologra, ahol az ÁPV Rt. egyik igazgatósági tagja szépen elmesélte, hogy miért nincs joga Suchman Tamásnak megvétózni, mondjuk, a szolnoki olajtranzakciót. Te hát egy közvetett dolog esetében nagyon kétséges, hogy vállalhate az állam felelősséget egy államháztartás keretében kibocsátott költségvetési közvetlen vonzatú kötvény esetében egy nem közvetlen irányítása alatt álló szervnél. És szeretném azt is elmonda ni, hogy az életben nem lett volna bankkonszolidáció, ha az akkori miniszterelnök, Boross Péter nem él a törvény adta jogával, hogy ugyan beleszólni nem tud az ÁV Rt. igazgatósági tanácsának a döntésébe, de egyre joga van: az igazgatóságot fölmenteni. És a kkor egy nagyon gyors intézkedés keretében Boross Péter ezt meg is tette: kiment és elmesélte a fiúknak, hogy nem kell megváltoztatni a saját maguk által hozott határozatot, de akkor ő megváltoztatja az igazgatóságot. Igen ám, de ez egy leblokkolt folyamat , hosszú ideig tart, amelynek ha megnézzük a törvényes dolgát, akkor bizony egy nagyon keserves folyamatnak nézünk elibe, míg a költségvetés és a kincstár közvetlenül a pénzügyminiszter hatása alatt, irányítása alatt áll. Ezért tehát abban, hogy egy tulajd onos legyen és a többségi tulajdonos a kincstár, teljes mértékben egyetértek; és ebben a vitában pont az volt a kérdéses, hogy amikor ez a vizsgálat folyt, nagy káosz keletkezett, és a nagy káoszban nem lehetett tudni, hogy a kormánybiztos milyen minőségéb en cselekszik. Hisz egyidejűleg volt az ÁPV Rt. elnöke, egyidejűleg volt - akkor úgy nevezték, mert már nem volt több államtitkári hely vagy helyettes államtitkári hely - főcsoportfőnök a PMben, és még emellett bankprivatizációs kormánybiztos. Nem lehetet t tudni, hogy milyen minőségében jár el. Ennek megfelelően meglehetősen kaotikus állapot alakult ki. Nem akarom idézni a jelentést, valóban ez volt a másik alapvető kérdés, hogy tisztázatlan jogkörök nélkül nem lehetett tudni, hogy mi történik. Így születe tt az a megállapodás, amelyről egyébként kimondja a jelentés is, hogy a megállapodás halva született volt és végrehajthatatlan. Végül egy következő kérdésről is kell beszélnem, mert ez talán a legtöbbet világít meg abból, hogy mi is történt és miért történ t a Budapest Banknál. Az előbb már felvetődött az a kérdés, és ezt úgy fogalmazom meg, hogy a Budapest Bank vezetése akkor jól sáfárkodotte a rábízott bankkal, és hol keresendő akkor a hiba, hogy egy bankkonszolidációs folyamatot követően egy negyedévvel vagy félévvel újra be kellett lépni ebbe az ügybe. Kérem, szeretném ebben az ügyben felolvasni a parlament ülésszakának a naplójából, amit ebben az ügyben Békesi László képviselőtársam mondott, ami így szól: "A történet alapja a Budapest Bank 1993as konsz olidálása, amelynek a célja az, hogy a bank a 8 százalékos tőkemegfelelési mutatót minimálisan elérje. Nyilvánvaló, hogy addig a bank üzembiztos működése és privatizációs előkészítése nem fejezhető be." Ezt hajtja végre 1993ban az Antallkormány, ennek a végrehajtásnak a keretében születik egy szerződés, amely a Budapest Bank részére követelményként előírja, hogy a konszolidáció fejében egyetlen év alatt kell a kockázati tőketartalék összegét produkálni. Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt héten igen nagy d erűre fakadtak, amikor Sepsey Tamás arra hivatkozott, hogy a szerződés kétoldalú jogügylet, és mindenki úgy mosolygott, hogy ugye, ebben kvázi a Budapest Banknak nem volt alternatívája, persze hogy aláírta, mert mit tehetett volna egy pénzügyminiszterrel s zemben. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném elmondani, hogy ez 1993ban és '94 első negyedévében történt, amikor nem az volt a következménye, ha egy állami többségi tulajdonú cég igazgatója szembeszegül a miniszterrel, hogy ekkor őt leváltják, hanem az eg ész közvélemény előtt a miniszter
