Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 30 (170. szám) - A magyar közlekedéspolitikáról és a megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - BARSINÉ PATAKY ETELKA, az MDNP
2706 Egy pillanatra felejtsük el, hogy nem egészen illik 1996ban 1994es adatokat letenni a Ház asztalára, különösen akkor nem, amikor az elmúlt évben majdnem 30 százalék v olt az infláció. Tehát nézzük az adatokat! Ebből a 26003200 milliárd forintból állami kötelezettségként szerepel mintegy az egynegyede, vagyis 600700 milliárd forint. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy ez a pénz másfélszer akkora, mint a tavalyi privatizá ciós bevétel. Bizonytalan forrású rész a maradék pénz háromnegyede - vagyis mintegy 2000 milliárd forint. Nos, összehasonlításképpen mondanám, ez körülbelül 20 milliárd dollárnak felel meg '94es áron, és ez több, mint a mai magyar nettó adósságállomány. V an ezenkívül néhány további költségnövelő javaslat, mint például a járműállomány megújításához szükséges állami garancia, vagy pedig a gördülő országúton a versenyképes tarifát biztosító állami szerepvállalás - és egy sor további javaslat. Kérem, ez mind c supa fontos törekvés; ezek összeállításáért elismerés illeti a minisztériumi szakembereket. Csak az a gond, hogy ez nem közlekedéspolitika - ugyanis sem 2000 milliárd, sem 3000 milliárd forint nincsen. Az első megjegyzésünk az, hogy véleményünk szerint a k özlekedéspolitikának ki kellene emelnie a fontos és lényeges dolgokat; ki kell jelölnie, hogy mi az, amit elhagyhatunk, amit elhagyásra javasol, és hogy ennek mik a következményei - és ezt számba kellene venni. Vegyünk egy példát: sok helyen szerepel az el őterjesztésben például a kombinált szállítás. Nos, ez egy nagyon támogatandó cél. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a teljes áruszállításnak a kombinált áruszállítás mindössze 0,5 százaléka; és ha minden támogatást meg fog kapni, minden állami jelenléte t biztosítunk a kombinált fuvarozás számára, akkor is mindössze a teljes áruszállítás 35 százalékát fogja jelenteni. Bár többször beszél az előterjesztés a kombinált szállításról, lényegében az egész anyagból nem derül ki, hogy mi a kormány autópályadíjp olitikája. Ez ma az egyik leglényegesebb kérdés. Régiók, a fejletlenebb régiók, az ország kettészakadása szempontjából ez valóban közlekedéspolitikai kérdés - ez azonban nincs benne az anyagban. Szeretném megismételni: valójában nem beszélhetünk kö zlekedéspolitikáról, csak csokorba gyűjtött, összerendezett javaslatokról. De valójában a közlekedéspolitika nem is tisztviselőkhöz és talán nem is egy ágazati miniszterhez, hanem a kormányhoz kötődik. Az elmúlt két év alapján megállapíthatjuk, hogy a szak mapolitika és a pénzügypolitika összehangolása - nos, ez a Hornkormány gyengéje. Ennek voltunk tanúi többek között például az egészségügynél is és az oktatásügynél is. A második megjegyzésünk: a stratégia keveredik a 2000ig tartó fejlesztési programmal. Ez talán az előttünk fekvő javaslat egyik legnagyobb hibája. Mondok egy egész egyszerű példát: a stratégiai irányok között szerepel az Európai Unió integrálódásának az elősegítése - ez helyes, ezzel egyetértünk. Ugyanakkor az Európai Unió integrálódásának elősegítésénél az első feladatok között szerepel Budapest déli területén két új Dunahíd megépítése. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a közelmúltban épült meg két új Dunahíd Budapest déli területén: az egyik az M0ás, a másik a Lágymányosi híd. K icsit bizarrnak tűnik, hogy stratégiai feladatoknál, az európai uniós integrálódás elősegítésénél még két híd van megjelölve, ugyanott. Ahol ilyen sok az évtizedek alatt felhalmozott probléma és hiány, ott sokkal racionálisabb, reálisabb és sokkal határozo ttabb kormányzati állásfoglalásra van szükség. A harmadik megjegyzésünk: négy, egymással egyenrangú stratégiai irányt fogalmaz meg a javaslat; egy hiányzik, ez pedig a hazai szükséges közlekedési igények kielégítésének a biztosítása. A Néppártnak az a java slata, hogy a stratégiai feladatok között ez az első - az egyenlők között. Mondok ismét példákat; az első példa a fenntartás. A javaslat megfogalmazza, hogy a közlekedési infrastruktúra tárgyi elemeit vagyontárgyként kell számításba venni - egyetértünk. Ak kor ez azt jelenti, hogy a használatnak fedeznie kell a fenntartást - egyetértünk. Akkor azt javasoljuk a
