Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 30 (170. szám) - A magyar közlekedéspolitikáról és a megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - KÓSA LAJOS, a Fidesz
2702 közvetlenül javítja, az utazási időt rövidíti, költségeket takarít meg, a környezetvédelmet biztosítja, hanem azért is, mert - ahogy több képviselőtársam helyesen utalt rá - a közlekedésnek a gazdaság fejlő dése, fejlesztése tekintetében nagyon komoly többszöröző hatása van. A közlekedés beruházása, fejlődése nagyon sok országban megindította, megalapozta a gazdasági növekedést. Nagyon sok országban pontosan erre alapozódott a felzárkózás, éppen ezért minden ország számára elsőrendű, kiemelkedő feladatot kell hogy jelentsen a közlekedés feltételeinek javítása, az ezt megvalósító politika, amit úgy lehet röviden jellemezni, hogy a közlekedéspolitika, az illető kormány közlekedéspolitikája. De baj van akkor is, ha azt tekintjük, hogy a kormányzati struktúrában hogyan foglal helyet ez a közlekedéspolitika, illetőleg hogyan szerveződik a közlekedés irányítása. Elég, ha csak megnézzük ezt a közlekedéspolitikai javaslatot, látjuk, hogy '95. nyár végén készült el végl eges formájában, miközben a parlament azóta elfogadott egy területfejlesztési törvényt, illetőleg koncepciót, aminek nyilvánvalóan nagyon szoros összefüggése van a közlekedéspolitikával. Erre egyébként az előterjesztő az előterjesztésében is utalt, azonban a parlamenti képviselők csak azt látják, hogy úgy látszik, nagyon fontos volt a pártkongresszus előtt elfogadni a területfejlesztési törvényt, de a koncepciót a parlament nem tudta tárgyalni. Van ugyan törvényünk, de területfejlesztési koncepciónk nincsen , és mivel nincs, végképp nem tud viszonyt alkotni a közlekedéspolitikai koncepcióval. Itt egy borzasztó zavar felszíni megnyilvánulása látható, nevezetesen: bár tudjuk, hogy a területfejlesztés nagyon fontos részét képezi a közlekedéspolitikának, illetve fordítva, ez a viszony nagyon szoros kellene hogy legyen; a parlament közlekedéspolitikai koncepciót tárgyal, területfejlesztésit nem. Itt elég komoly a zavar. Ugyanakkor az is világos, hogy más jelenségek is rámutatnak egy másfajta kormányzati zavarra. Ne vezetesen: a közlekedéspolitika megvalósítása során az államnak kettős feladata van. Nyilván van egy szabályozási feladata, amit a törvényeken, a miniszteri rendeleteken keresztül gyakorol, illetőleg az állam döntő többségében tulajdonosa is azoknak a váll alatoknak, amelyek pont a közlekedés területén fejtik ki szolgáltatásukat. Ezek a jogosítványok a MÁV kivételével élesen el vannak választva. A közlekedési vállalatok döntő többségének privatizációjáért, a tulajdonosi politikáért az ÁPV Rt. felel, és bizto n láthatjuk a felszíni jelenségekből: rosszul. Rosszul felel és rosszul tevékenykedik azért, mert egyrészt a korábbi, a közlekedési vállalatok privatizációját érintő privatizációs szerződésekben képtelen betartatni azokat a vállalásokat, amelyeket a privat izációs szerződésben az új tulajdonos vállalt. Gondoljunk csak a Malév esetére! Képtelen betartatni! Azt lehet mondani, hogy az ÁPV Rt. nagyon sokszor még a lecsupaszított tulajdonosi feladatokat sem tudja vállalni. Azt pedig végképpen nem tudja vállalni - és ez szinte minden, közlekedést érintő privatizációról elmondható , hogy a közlekedéspolitikából fakadó feladatokat, tulajdonosi feladatokat, tulajdonosi jogosítványokon keresztül érvényesíthető feladatokat az ÁPV Rt. ellátni képtelen. Ez a helyzet már elég hosszú ideje fennáll, éppen ezért úgy gondoljuk, ez is egy olyan zavarra utal, amit a kormánynak tisztáznia kellene, és mi sem alkalmasabb ennek a zavarnak a tisztázására, mint egy közlekedéspolitikai koncepció. Nagyon sajnáljuk, hogy ezeknek a kérdés eknek a tisztázása nem történik meg, sőt még kísérlet sem történik arra, hogy az állam, illetőleg az ágazati miniszter áttekintse azt a problémát, ami abból adódik, hogy a tulajdonosi és a szabályozói jogosítványok most valamilyen módon el vannak választva . De rosszul működik ez az elválasztás. Nem feltétlenül elvi problémája látszik jól ennek az elválasztásnak, de a gyakorlati megvalósítása mindenképpen. Nagyon sajnálom, hogy erre ez a közlekedéspolitikai koncepció nem terjed ki. A közlekedéspolitikai konc epcióból az is nyilvánvalóan kiderül, kedves képviselőtársak, hogy a közlekedéspolitika mind a mai napig mostohagyerek a kormány gazdaságpolitikáján belül. Ez ugyan burkoltan van benne az anyagban, de aki a sorok között egy picit is tud olvasni, világosan látja, az előterjesztő valamilyen ok miatt nem írta le, hogy nagy baj az, hogy a közlekedési ágazatokban
