Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 30 (170. szám) - A magyar közlekedéspolitikáról és a megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BARÁTH ETELE, az MSZP
2694 korrektül, hiszen ez alapvető téma; de ugyanakkor ennek a feladatnak, ennek a témának és az ors zággyűlési határozatnak vissza kellene hatnia a kormányzat általános gondolkodásmódjára, úgy érzem, hogy mind a költségvetési, mind a gazdaságpolitikai, társadalompolitikai, környezetpolitikai tevékenységre, mindazokra a szándékokra, amelyek a komplex korm ányzati politikát meghatározzák. Ebből kiindulva én is egyetértek azért azzal, hogy jobb volna, ha a közlekedéspolitika stratégiai fő irányait lehetőség szerint egy általános mondatba foglaljuk össze, amely általános mondat épül az itt szereplő négy straté giai fő irányra, de meghatározza ezen gazdaságpolitika infrastruktúrafejlesztési szerepét és visszahatását is. (10.20) Ezt azért szerettem volna hangsúlyozni, mert ugyanakkor az az érzésem, hogy a négy stratégiai irányelv, stratégiai főirány megfogalmazás a lényegében véve hét különböző eltérő, nagyon komoly feladatot jelent. Az egyikkel nem érdemes külön mélyebben foglalkozni; azt hiszem, az Európai Unióba integrálódás elősegítése kellőképpen indokolt volt az előadásban is és a háttéranyagokban is. A másod ik stratégiai főirány azonban, a szomszédos országokkal az együttműködés feltételeinek és az ország kiegyensúlyozottabb térségi fejlődésének elősegítése két, egymástól jelentősen eltérő feladatot tartalmazhat. Miközben a szomszédos országokkal való együttm űködés egyértelműen támaszkodik a stratégiában, továbbá a célokban is megfogalmazott, a tranzitszerepektől kezdve egyáltalán a középeurópai térség integrációját elősegítendő - például határátkelőhelyek és ezen belül millió más - olyan feladathoz, amely el engedhetetlen egyébként a következő időszakban, ennek ellenére úgy érzem, hogy az ország kiegyensúlyozott térségi fejlődését elősegítő feladatok sokrétűbbek, sokkal inkább igényelnek olyan állami beavatkozásokat az elmaradott térségek fejlesztése, a kistér ségi kapcsolatok fejlesztése, a város és környékének fejlesztése érdekében, amelyek az utóbbi időben sajnálatos módon háttérbe szorultak. Mondanék itt egyetlenegy példát ezzel kapcsolatban - mint az anyag is tartalmazza , hogy 1990 és '93 között például a települések 25 százalékában szűnt meg a tömegközlekedés, amelynek nagyon nagy része nemcsak a településen belüli, hanem a településközi kapcsolatokat is szolgálta. Itt szeretnék utalni rögtön arra, hogy lesz még módja a parlamentnek ezzel részletesen fogl alkozni, hiszen az elfogadott környezetvédelmi törvény alapján - és a területfejlesztési törvény alapján - ez év végéig, jövő év tavaszán a parlament elé kerül az ország területfejlesztési nemzeti programja és környezetvédelmi programja, amelyek egyértelmű en integráns elemként kezelik a közlekedést, és azt gondolom, hogy a területfejlesztés ilyen szempontból elválaszthatatlan ettől a kérdéskörtől. Ugyanígy hadd említsem meg, hogy miközben a szocialista képviselőcsoport nevében, de személyesen is, egyértelmű nek tartom, hogy kiemelt stratégiai iránynak kell elfogadni az emberi élet és a környezet védelmét, mégiscsak azt kell mondanom, hogy ez is két teljesen különböző feladatsor; programot kell hogy alkosson a minisztérium és egyébként a más szervezetek munkáj ában; hiszen az emberi élet védelme, a biztonságos közlekedés megteremtése kulturális, morális kérdések sorozatát veti föl. Ilyen természetesen a környezet védelme is, csak a környezet védelmében a közlekedés szerepe sokkal direktebb, és másfajta eszközren dszer szükséges hozzá - mint a miniszteri expozéban és az anyagban is benne szerepel , ilyen jellegű eszközök beszerzésével, megfelelő úthálózatfejlesztéssel és egyéb más kérdésekkel egészíthető ki. Azt kell mondanom, hogy a közlekedés hatékony és piacko nform működésével kapcsolatban is fölvethetők ilyen alapvető dilemmák; miközben a stratégiai irány támogatandó, elfogadandó, nem képzelhető el egy piacgazdaságban, hogy ne hatékony szervezetek működjenek. Ugyanakkor pontosan tudjuk azt, hogy vannak az orsz ágban olyan térségek, vannak olyan ellátatlan területek, vannak olyan feladatok, amelyekben az állam szerepe - vagy az önkormányzatok szerepe - egyébként nem térhet el semmiféleképpen ugyan a hatékonyságtól, de mégiscsak olyan támogatásokat kell hogy élvez zen, amelyek az egyébként nem kielégíthető piaci igényeknek elébe mennek.
