Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 30 (170. szám) - A magyar közlekedéspolitikáról és a megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TORGYÁN JÓZSEF, az FKGP
2695 Azt kell mondanom, az anyaggal kapcsolatban és különösen a határozati javaslatban biztos lesznek módosító indítványok, javaslatok a szocialista párti képviselőcsoport részéről is. Úg y gondolom, hogy a határozati javaslatban erőteljesebben meg lehet fogalmazni az állami, az önkormányzati és a magánszférával kapcsolatos magatartásbeli különbségeket, ezen belül különösen az önkormányzatok felelősségét és az utóbbi időben e témakörrel sze mben megnyilvánuló bizonyos szkepticizmusát, tekintettel az anyagi eszközök jelentős hiányára. Talán még egy gondolatot vetnék föl, amit nagyon fontosnak érzek - bár ez is elhangzott a gazdasági bizottság előadójának szájából , hogy ez a közlekedéspolitik ai koncepció hiába próbál koncentrálni a 2000ig terjedő időszak legfontosabb feladataira, tudomásul kell vennünk, hogy ez hosszú távú és nagy távlatú magatartást határoz meg. Itt olyan induló feladatok vannak, amelyek messze túl fognak nyúlni az ezredford ulón, bármikorra is tesszük a stratégiai célok elérhetőségét. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a határozati javaslatnak egy nagyon fontos elemét kéne még megerősítenünk, és ez pediglen most már nem a gazdaságra való visszahatás, hanem ezen stratégia, ezen po litika megalapozásától való pénzügyi, jogi és egyéb más eszközök, feltételek konkrétabb megfogalmazása. Hiszen anélkül - mint a bevezetőben említettem , hogy a kormányzat fölismerné, hogy erre többet kell fordítani, anélkül, hogy ezt pontosabban megfogalm aznánk, nem tudjuk elhatárolni azt, mi az, amit négy éven belül, mi az, amit hosszabb távon, és mi az, amit viszont még nagyobb távlatban tudunk csak kielégíteni. Ugyanakkor még két olyan kérdést vetnék föl, amire az anyag kitér, a háttéranyagok részletese n is foglalkoznak vele, de biztos, hogy jelentősebb kritika érheti, és ezért kérem miniszter urat is, hogy ennek megválaszolására majd időben térjenek vissza. Az egyik alapvetően a közlekedéssel kapcsolatos társadalmi egyeztetések rendjének kidolgozása. Az utóbbi idők fejleményei, az M3as autópálya, de más kérdések is fölvetették, hogy mi gyakorlatlanok vagyunk ebben. Nem a sztorizás kedvéért, de tudjuk, hogy fejlett európai országokban hatnyolcszoros idővel többet igényel a társadalmi egyeztetés, mint ma ga a végrehajtás; ami már technikai, technológiai kérdés a gazdasági eszközök megteremtése után. Én tehát összefoglalólag azt szeretném hangsúlyozni, hogy rendkívül időszerűnek, nagyon fontosnak, a háttéranyagaiban kimunkáltnak, stratégiai elveiben jó irán yúnak tartja a szocialista képviselőcsoport, és támogatja a kormányzatnak ezt a munkáját. Úgy érezzük, hogy ennek általános gazdasági körülményeinek részletesebb megfogalmazása, az elfogadtatás és a végrehajtás eszközeinek még pontosabb meghatározása az, a mi feltétlen a parlament feladata. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik dr. Torgyán József úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezérszó noka; szólásra készül Hatvani Zoltán úr, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Megadom a szót dr. Torgyán József úrnak. DR. TORGYÁN JÓZSEF , az FKGP képviselőcsoport részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint kevés fontosabb gazdasági feladat van ma Magyarországon, mint a közlekedés rendbetétele. Ezért nagyon hasznos lenne egy olyan közlekedéspolitika meghatározása, amely fejlett közlekedési rendszert lenne képes felvázolni. A közlekedés számos problémája olyan kérdések rendezését lehetetleníti el, mint például az ország egyes vidékeinek bekapcsolása a magyar gazdaságba. A kormány által előterjesztett közlekedéspolitika sajnos azonban, amilyen lassan született meg, oly kevéssé a lkalmas az elvárható szükséges változások alátámasztására, különösképpen pedig megvalósítására.
