Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 29 (169. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. GERÓCS JÓZSEF (FKGP):
2650 A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslatról sokan - első sorban a hozzá nem értők - úgy gondolták, hogy az eddigi rendelkezésektől eltérően, minden egy csapásra megváltozik, minden probléma megoldódik. A leghevesebb vita a törvényjavaslattal kapcsolatban - mint az várható volt - a terület nagysága és a vad tulaj dona körül alakult ki. Senki nem gondolt arra, hogy az elmúlt ötven évben megváltoztak a vadászati viszonyok és ehhez nekünk is alkalmazkodni kell. Még 1945 előtt és utána is, körülbelül 1965ig, a mezőgazdasági nagyüzemi táblák kialakulásáig döntő mértékb en az apróvad vadászata volt a meghatározó. Ezen a területen, a kisebb vadászterületeken is természetesen nagyszerűen lehetett vadászni. A nagy táblák kialakulásával eltűntek a mezővédő erdősávok, a vízelvezető árkokat betemették, megjelentek a nagy gépek, a RábaSteigerek, amelyekkel a nagy táblákat gazdaságosan lehetett művelni. Kialakultak a monokultúrás nagy kultúrsivatagok, elterjedtek a növényvédőszerek, a gyomirtók. Mindez oda vezetett, hogy az apróvad - elsősorban a fogoly, a fácán, a nyúl - képtele n volt a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodni, emiatt létszámuk drasztikusan csökkent. Egy példát hadd mondjak: 195859ben egy társasvadászaton 20002500 fácánt lőttünk, 5600 nyulat és ugyanennyi foglyot - ma ugyanezen a területen körülbelül 200 darab fácánt lövünk, a nyúl és a fogoly szinte védett. Tehát nem a szakszerűtlen vadászat irtotta ki az apróvadat, hanem a nem megfelelő élőhelynek köszönhető a drasztikus létszámcsökkenés. A nagyvadnál fordított volt a helyzet: az elszaporodást a szarvas eseté ben segítette a törvényes védelem. Tudjuk, hogy az '50es években egy jó agancsú szarvasbika kilövéséért több éves börtön járt; Romániában ugyanígy szigorúan vették a medvevadászatot, ennek következtében a medve ott is elszaporodott. A vaddisznó is azért t udott elszaporodni, mert megszűntek a kisgazdaságok, megszűntek a legelők, így a házi sertéstől nem fertőződtek sertéspestissel. Mindezt azért mondtam el, mert vannak közöttünk olyanok, akik szeretik misztifikálni az elmúlt évek vadgazdálkodását, és valami nagyon okos és nagy hőstettnek könyvelik el azt, hogy a nagyvadállomány ilyen nagyon elszaporodott. A nagy táblákban, a nagy kukoricatáblákban, a több tíz, százhektáros kukoricatáblákban a szarvas és a vaddisznó kiváló búvóhelyet talált, jobbat, mint az erdőben, hiszen az erdőben - mint tudjuk - nem úgy van, mint régen, hogy csak a vegetációs idő kezdetéig volt favágás, hanem azután is, tehát zavart volt az erdő, és így a vad kiköltözött a nyugalmasabb mezőgazdasági területekre. Természetesen figyelembe k ell venni a terület nagyságánál, hogy eredményesen lehessen azon vadgazdálkodást és vadászatot folytatni. Én szándékosan nem beszélek a terület nagyságáról, mert nem lenne jó, ha azt meghatározott - akár kicsi, akár nagy - keretek közé szorítanánk. Figyele mbe kell venni azt is, hogy a közeljövőben a nagyvad jelentős mértékben vissza fog szorulni az erdőbe, tehát ahogy a kinti területeken a kisparcellák száma nő, úgy a nagyvadak száma csökkenni fog. Figyelembe kell venni, hogy a föld új tulajdonosokhoz került, és miután a vad a földjükön, erdejükben él, lesznek közülük olyanok, akik szeretnének vadászni. Itt nem kell azt gondolni, hogy minden új földtulajdonos vadászni akar, de lesznek olyanok, akik k iszorultak az elmúlt években vagy évtizedekben a vadászatokból, és most, mivel tulajdonosok lettek, szeretnének ezzel a jogukkal élni. Úgy gondolom, hogy az új gazdálkodók a társaságoknak sokat tudnának segíteni, de természetesen sok kárt is tudnak csináln i, ha nem kerülnek be a vadásztársaságba; tehát hiba lenne az, ha megtagadnánk tőlük a vadásztársasági tagságot. Véleményem szerint a mostani és a leendő vadászoknak lehetőséget kell adni, hogy önszerveződő alapon alakíthassák ki vadászterületüket, ésszerű határokon belül. Sokan külföldi példákkal érveltek a terület nagyságával és a vad tulajdonával kapcsolatban. Nagy hibát követnénk el akkor, ha a törvényt nem a mi viszonyainknak megfelelően, hanem más, esetleg külföldi tapasztalatok alapján alkotnánk meg.
