Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 29 (169. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - TÓTH SÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. GERÓCS JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - VARGA JÓZSEF (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - TÓTH SÁNDOR (MSZP):
2647 ez már kompromisszumok kérdése. Szere tném kifejteni, hogy mint minden törvénykezési szándéknál, itt is azt a legfontosabb kérdést kell feltennünk, hogy a születendő törvény kinek vagy minek az érdekét, szempontjait tekinti kiinduló alapnak, a mindenek felett állónak. Esetünkben a vadászati tö rvénynél azt kell eldönteni, hogy a vadászható vadfajok, a nemzeti kincsnek tekinthető vadállomány fenntartását kelle alapvetőnek tekinteni vagy valami mást: például a földtulajdonosok érdekei határozzák meg a jogszabályt, és csak ezt követik a vadgazdálk odás és a vadászat szempontjai. Véleményem szerint a XX. század végén, amikor sokak szerint az emberiség végveszélybe sodorja a Föld biológiai egyensúlyát, s környezetünk kizsákmányolása már visszafordíthatatlan folyamatokat is elindított, nos, ekkor a fel elősen gondolkodó embernek egyetlen választása van: a kiindulási alap nem lehet más, mint a vadon élő s ma még létező vadfajok érdekei. (20.30) Tudom, hogy sokan vannak azok, akik azt vallják, hogy napjainkban éppen azt a kort éljük, amikor a tulajdon szen tsége mindenek felett áll, ez a társadalmak kősziklája, és erre építődik minden. A törvénytervezet is úgy fogalmaz, hogy a vadászati jog mint vagyonértékű jog a földtulajdon elválaszthatatlan része. A vad viszont - nagyon helyesen - az állam tulajdonában v an. A kornak megfelelően gondolkodó ember számára ma már túlhaladottak az olyan elméletek megfogalmazásai, amelyek szerint a vad ismét uratlan jószággá, res nulliussá válnék. Ez utóbbi megfogalmazás jó volt a történelmi múltban, a római jogban, mára azonba n túlhaladott a korszerű vadgazdálkodás, a vadtenyésztés, a vadnak árucikké válása, óvása és védelemben részesítése idején. Úgy gondolom, e kérdésben elegendő indok szól amellett, hogy a szabad területen élő vad az állam tulajdona legyen. De lássunk érveke t is hozzá! Magyarországon kicsinysége ellenére Európa egyik vadászati nagyhatalma; pontosabban az elmúlt öthat év jogbizonytalanságáig az volt - ma csupán Európa vadászati középhatalmának tekinthetjük magunkat. Bizonyítja ezt, hogy az 5060 ezer magyar v adász mellett 2025 ezer külföldi bérvadász vadászik évente hazánkban, s ezek a vadászok kivétel nélkül az úgynevezett nyugati világot képviselik, azokat az országokat, ahol szenvedélyüket már nem tudják kielégíteni, mert egyszerűen nincs vadjuk. Nekünk mé g miért van? Mert a vadászati jog évtizedekig az államé volt, s a vad úgyszintén. A vadászterületek legtöbbje nagyjábanegészében megfelelt a vad élőhelyének, kellően nagy egységek révén lehetőség volt a tudatos vadgazdálkodásra. Azt hiszem, azt senki nem vonhatja kétségbe, hogy a világhírűvé lett magyar vadgazdálkodás és a bérvadászati lehetőség a nagy vadászterületeken fejlődött ki. Azt is szeretném még megemlíteni, hogy évtizedekig a vadászatból származó bevételek visszafordítódtak a vadgazdálkodásba, s volt - és állítom, hogy van - egy vadásztársadalom, amelyik sokat dolgozott a vadászatért. Nem lehet kockára tenni azt, ami az évtizedek folyamán megteremtődött, hiszen becsületes vadászemberek ezrei temérdek munkával és áldozatkészséggel segítették ezt a nagyszerű fejlődést, ami megalapozta a méltán világhírű magyar vadállomány minőségét. Ha becsületesen végiggondoljuk a magyar vadászat ügyét, akkor azt hiszem, egyértelmű, hogy ezek miatt lettünk világelsők, mint a gímszarvasagancs, dámvad- és őztrófea ors zága. Az utóbbi évek hanyatlása sem azért következett be, mert a régi törvény idejétmúlta - mert a rendszerváltás szele még nem csapott le a vadászatra , hanem a jogbizonytalanság miatt. Hiszen egy rossz törvény is jobb, mint a lebegtetett törvény, amelyn ek híre arról szól, hogy egy létező, eredményeket felvonultató vadásztársadalmat kiforgatnak pozíciójából. Mindezek ismeretében a XXI. századot megcélzó, a környezeti és ökológiai szempontokat jogos pozícióba visszaállító vadászati törvény nem indulhat ki másból, mint a magyar vadászat és vadgazdálkodás valóságából, a természettel tökéletes összhangban lévő fejlődés igényéből. Nyugati barátaink óva intik Magyarországot - mint már többen is elmondták hozzászólásukban - a vadászati jognak kizárólag a földtula jdonhoz való kötésétől. Ők már okultak a tapasztalatokból.
