Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 29 (169. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - MÉSZÁROS BÉLA (SZDSZ):
2631 hoz olyan hozadé kot a gazdálkodásukban, amit reméltek, akkor ezt a szaldót a vadászattal, a vadgazdálkodással majd a helyére lehet tenni. A vadgazdálkodás rendkívül költséges, rendkívül sok invesztíciót igénylő szakma, ugyanakkor meggyőződésem, hogy hosszabb távon maga a vadászat is rendkívül költséges hobbi lesz. Sorolhatnám tovább azoknak az érdekelteknek a körét, akik az ügyben érintettek, de nem teszem. A törvénytervezet kapcsán két alapvetésről szeretnék szólni: az egyik a minimális területnagyság, a másik pedig a vad tulajdonjoga. Talán soha nem fog kiderülni, hogy ki találta ki a 300 hektárt - azt tudjuk, hogy miért pont a 300 hektárt, de azt nem, hogy ki találta ki. Tény, hogy a minimális területnagyság tekintetében a 300 hektár és a 3000 hektár között - pontosabban a kettőről - folyik a vita. Bevallom őszintén - és talán nem inkorrektség, ha ezt elmondom , hogy én magam is, mások is próbáltunk informálisan egyeztetni érintettekkel. Nem a minisztérium apparátusával - mert nekik van egy muníciójuk, amit ide kell hozn i, nekik vannak feladataik , hanem azokkal a képviselőtársaimmal próbáltunk egyeztetni, akik erősítették a 3000 hektárt; és kiderült, hogy voltaképpen nincs kompromisszum. Nagyon komoly szakértői gárda dolgozott azon képviselők mögött is, akik nem okvetle nül és kizárólag csak a vadászlobbyt személyesítik meg - és megint aláhúznám, hogy nem akarom őket bántani, de egyszerűen nem tudom őket másképp megnevezni , és kiderült, hogy a 3000 hektárról nincs elmozdulás. Én tettem egy olyan javaslatot - persze nem én találtam ki , hogy próbáljunk meg ezer hektárban gondolkodni. Azt mondták nem, a 3000 hektár az, ami számukra elfogadható. Nézzük meg a 300 hektárt! Meg vagyok győződve arról - és ezt számtalan alkalommal elmondtam az előzetes egyeztetések és beszélget ések során , hogy Magyarországon nagyonnagyon kevés 300 hektáros vadászterület fog kialakulni. Fel kell hívni a tulajdonosok - a földtulajdonosok, az új erdőtulajdonosok - figyelmét arra, hogy mivel jár az, ha valaki vadgazdálkodásra adja a fejét, és miv el jár az, ha hasznosítani próbálja a 300 hektáros területét. Folyamatosan és állandóan elbeszélünk egymás mellett. Képviselőtársaim közül sokan állítják azt, hogy 300 hektáron nem lehet vadgazdálkodást folytatni. 300 hektáron valóban nem is kell vadgazdál kodást folytatni, hisz a törvénytervezet vadgazdálkodási egységről beszél, ahol - csúnyán mondva - vadgazdálkodni kell, és 300 hektáros területnagyságtól elindulva alakulhatnak ki 1500, 2000, 10 ezer, 15 ezer hektáros területek is. Van egy állításom, amin azok a képviselőtársaim, akik vitáznak velem és azokkal, akikkel a véleményemet osztom, nagyon meg fognak lepődni. Azt állítom, hogy ha ma Magyarországon ezt a struktúrát nem változtatjuk meg, és hagyjuk a 35 ezres területes vadászlétszámot, hagyjuk a bérk ilövőket úgy, ahogy vannak, hagyjuk az állami erdőgazdasági rt.k kezelésében ezeket a vadászterületeket, de sokkal jobban odafigyelünk a vadgazdálkodási üzemtervek készítésére, az üzemtervek végrehajtása során az ellenőrzésre, megfogjuk a vadorzókat és az orvvadászokat, tehát ha mindezeket figyelembe véve, mindezekre komolyan odafigyelve a jelenlegi állapotot konzerváljuk, akkor a vad szempontjából Magyarországon ma ez a legüdvözítőbb. Tehát ha ezt vesszük figyelembe, akkor valóban lehet gratulálni a törvé ny előterjesztőinek, mert azt mondjuk, hogy a törvény ilyen tekintetben maximálisan megfelelt az elvárásoknak. Csak az a probléma, hogy a rendszerváltás során a gazdaságban és a társadalomban megannyi változás történt, és aki ebben az Országgyűlésben képvi selőként dolgozik, nem teheti meg, hogy ezeket a változásokat, amelyeknek rengeteg vadhajtása van, amelyek rengeteg problémát szültek - ne is menjünk bele a kárpótlással kapcsolatos millió problémába - ebben a törvényben valahogy ne vigye végig. Nagyonnag yon félek attól, ha nem adunk esélyt arra, hogy a földtulajdonosok egy relatíve alacsony, minimális területnagyságnál tudjanak szervezkedni - és meggyőződésem, hogy a magyar parasztemberek többsége, legyenek azok földtulajdonosok vagy erdőtulajdonosok, nem nagyon akarnak élni a vadászat jogával, hanem a földet, az erdőt haszonbérbe adják , akkor háború lesz az érdekeltek között, de ha ezt az esélyt megadjuk, akkor nem lesz háború közöttük. Ha nem adjuk meg a 300 hektáros esélyt, akkor ellenérdekeltté válik a földtulajdonos, és - itt is van egy
