Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 29 (169. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - MÉSZÁROS BÉLA (SZDSZ):
2630 nagyon jó szándékú vadászok meghívtak engem egy erdőbejárásra. Mondták nekem: nézzem meg, micsoda csodálatos e z a szép tölgyállomány - egy rudraskorú, törzskiválasztógyérítésű, mintegy huszonöt éves tölgyállomány, pedig itt aztán tényleg volt vad. Ugyan ma már abban a létszámában nincs meg, mint jó pár évvel ezelőtt, de azért csakcsak fel lehetett hozni ezt az á llományt. Én gonosz voltam, mert visszaéltem szerény szakmai tudásommal, és azt mondtam, hogy akkor menjünk be az erdőbe. Bementünk. Kiderült, hogy azon a kiváló erdőtalajon - egy agyagbemosódásos erdőtalajról beszélek - bizony a jelen lévő állománynak min tegy 80 százaléka volt csertölgy, és bizony elenyészve találtunk olyan töltelék fafajokat, amelyek igazából nem adják az erdőgazdának a komoly hasznot, és még inkább elenyészve és szórva találtuk azt a kocsányos tölgyet, amely azon a termőhelyen tenyészik. Világos a képlet, és világos a magyarázat: itt bizony a vad által okozott kár következtében - mint tudjuk, a vad a csert nem rágja, a vad a cser csúcshajtását nem csipegeti le, mert magas a csersavtartalma, kiirtotta, lerágta a tölgyet - följött a cseráll omány. Egy laikusnak gyönyörű szép egy huszonöt éves cserfaállomány, de az nem képvisel olyan értéket, mint a tölgy. (19.10) De voltaképpen térjünk rá a törvénytervezetre! Rendkívül furcsa, de érthető helyzet az, hogy ennek a törvénytervezetnek a tárgyalás a kapcsán - s erre már tettem utalást, de nagyon fontosnak tartom megismételni - nem ellenzék és kormánykoalíció között hasadnak a dolgok, és a vita tulajdonképpen nem ellenzéki és kormánypárti képviselők között van, hanem szépen megoszlik. Talán egyetlen olyan frakció van a parlamentben, amelyben markánsan egyik tábor képviselőit sem találjuk meg - de hát az a frakció nem is képviselteti magát ebben a vitában, úgyhogy talán ezért nincsenek itt. Tulajdonképpen miről is szól a vita? Nem gondolom azt, hogy ez kizárólag csak politikai vita, ugyanakkor azt se hiszem, hogy csakis és kizárólag szakmai vitáról van szó. A részletekről szólva, mindjárt a mondandóm elején szeretném leszögezni, hogy nekem a vadászokkal semmi bajom nincs. Talán sokan tudják, hogy magam is vadászom. Számomra azonban rendkívül fontos dolog az, hogy az 1990es rendszerváltással, a gazdasági és társadalmi változásokkal egy irányban nyúljunk hozzá ehhez a kérdéshez is. Tudom, hogy számtalan szakmai kör, társadalmi szervezet írta le véleményét , mely véleményekkel most képviselőtársaim munícióként a parlament minden szegletéből előjönnek. Én is ismerem ezeket, és tudom, hogy ezekre a szakértői véleményekre lehet támaszkodni. Azonban szeretném megjegyezni, hogy nekem is vannak szakértői véleménye im, és másoknak is, akik nem csakis és kizárólag a "vadászlobbyt" képviselik - s én ezt tényleg nem akarom felhanggal említeni. Az 1990es rendszerváltás után - és ma is folyamatosan - a társadalom, a gazdaság minden szeletében történnek változások. Ezzel a törvénytervezettel nekem az a legnagyobb problémám, hogy ezeket a társadalmi változásokat egyszerűen nem akarja tudomásul venni. Ez a törvénytervezet a vadászatról, a vad védelméről és a vadgazdálkodásról szól. Ezzel szemben nagyon sok szakértő - aki nek ünk adott muníciót - azt mondta, hogy ez a törvénytervezet nem szól másról, mint a területes vadászok érdekeinek a védelméről. Ezt a sarkos megfogalmazást én talán nem fogadom el, mert azért ennél sokkal többről szól a törvénytervezet, azonban nézzük meg a z érdekelteket, az érintetteket és az életközösség összetevőit, komponenseit is. Akkor, amikor egy törvénytervezetet tárgyalunk a parlament előtt, kiket kell meghallgatnunk? Az érintetteket! Azokat, akik irányítással vadgazdálkodnak, hogy vadászhassanak; a zokat a vadászokat, akik területes vadászként - ma Magyarországon talán 3540 ezer ilyen van, talán jól tudom a számot - működnek, mert ők azok, akik voltaképpen - valljuk be őszintén - egy kicsit közelebb vannak a húsos fazékhoz, mint mások, vagy talán mé g jobban, mint mások; meg kell hallgatni azoknak a véleményét, akik az úgynevezett bérkilövő vadászoknak a mintegy 25 ezres táborát teszik ki; meg kell hallgatni az 1 millió hektár állami erdőt kezelő erdőgazdasági rt.k véleményét; oda kell figyelni a föl dtulajdonosokra is, az új erdőtulajdonosokra is. Itt azért zárójelben, de nagyon is nyomatékkal hadd hívjam fel - talán az éter hullámain is keresztül - a földtulajdonosok figyelmét arra: ne higgyék egy percig se azt, hogy ha a földjük nem
