Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 29 (169. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - HERBÁLY IMRE (MSZP):
2624 Az, hogy bizonyos társadalmigazdasági vál toztatásokra szükség van, tény. Ez azonban nem kíván forradalmat, hanem sokkal inkább a párbeszéd fokozását és mások érzelmeinek tiszteletben tartását. Tallózva a sajtóban, kezembe akadt egy Nimród újság, amelynek "Nemzeti kincs és tulajdon" című cikke ütö tte meg a szememet. A következőket idézném: A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottsága erdészeti szakbizottságának vadgazdálkodási munkabizottsága 1995. március 13án a Zala megyei Márkiban tartott értekezletet. Itt többek között a követke zőket tárgyalták, illetve mondták: bár mindenki a nemzeti kincsnek tekintendő vadállomány fenntartását tartotta alapvetőnek - csak azt követhetik a vadgazdálkodás és a vadászat, köztük a sportvadászat érdekei , leszögezték, hogy ez ügyben szakmai, és nem politikai döntésre van szükség. Bármely vadászati joggyakorlási mód is kerül végül a törvénybe, további alapvető szempontként fogalmazódott meg, hogy a földtulajdonost mindenképpen érdekeltté kell tenni a vadgazdálkodás elősegítésében oly módon, hogy a bér leti díj a földtulajdonosokra vagy a földtulajdonos képviselőjére, az önkormányzatra, a közbirtokosságra, erdőbirtokosságra szálljon. Szükségesnek látták a vadászterület alakítása és a vadgazdálkodási terület fogalmi különbségének megtételét, és állást fog laltak abban, hogy a nagyvadas jellegű vadászterület minimális nagysága 4000 hektár, apróvadas területeké 2000 hektárban legyen meghatározva. A cikket Kőhalmi Tamás jegyzi, aki a soproni egyetem tanára. Egy másik neves személyiségtől is szeretnék idézni. D r. Zoltán Ödön professzor úrról van szó, aki azt mondja, hogy a vad nem eleme a földtulajdonnak mint valamiféle tárgyi objektum; a vad nálunk már évtizedek óta, éspedig nem az állampárt találmányaként állami tulajdon, s így rendelkezik ma a polgári törvény könyv. A vad nem lehet uratlan jószág, ami megrögzött tradicionális okokból már a nyugati államokban is anakronisztikussá vált, s jórészt nevetség tárgyává lett. De nem lehet az apró tulajdonosi parcellák tulajdona sem, hiszen a vad nem tiszteli a parcellá k határait, s nem lehet olyan tulajdoni rendszert bevezetni, amely szerint a vad tulajdona - a vad génjeibe tárolt mozgásigénytől függetlenül, a földtulajdonos akaratán kívül - szinte óráról órára, napról napra változik. Elfogadható megoldás tehát a vad ál lami tulajdona, ami a vad védelmét általában a legjobban biztosítja, s a vadvédelem különféle jogi és egyéb problémáit leginkább kiküszöböli. Egyébként, mondja később, a vadászterületek legkisebb mértéke ma általában 4000 hektár, s remélhetőleg ez lesz a j övőben is. A vadászás joga értékesítésének nyilván ehhez kell majd igazodnia. Ne értsék félre, nem gondolom, hogy teljes mértékben igaza van a professzor úrnak, csak szeretném érzékeltetni, hogy többféle szemléletet kell egymással összhangba hozni, amikor egyegy ilyen fontos témát tárgyalunk. A következőkben engedjék meg, hogy csak nagyon röviden idézzek egy alföldi erdőgazdaság műszaki igazgatójának, egy erdőmérnöknek a leveléből, amit hozzám intézett: Tudomásom szerint két alternatíva került előtérbe. Az egyik: a vadászterület minimális nagysága 3000 hektár legyen, a másik álláspont szerint elegendő a 300 hektár is. Véleményem szerint a vadgazdálkodás és a vadászat érdekeit a 3000 hektáros változat szolgálja; a 300 hektáros területen sem gazdálkodni, sem pedig vadászni nem lehet. A táplálék, a víz és a szaporodási lehetőség biztosítása csak nagyobb vadászterületen lehetséges, sok esetben a 3000 hektáros területnagyság is kevésnek bizonyulhat. A vad természetes vándorlása során több vadászterületen átjárva tudja szükségleteit fedezni. A területen átváltó, ott nem maradó vad vadászata örökös konfliktust jelentene, a vadállomány szempontjából pedig katasztrofális következményekkel járna. Csökkentve egy kicsit az idézendő anyagoknak a sorát, egy olyan vadász, e rdész, természetvédő ismerősöm javaslatából idéznék, aki nem vadász már, mert az előző időszak dolgaival nem ért egyet, elsősorban a vadászat terén történtekkel, amire itt többen utaltak képviselőtársaim. Engedjék meg, hogy a vadászterület nagyságára vonat kozó észrevételeivel kezdjem:
