Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 22 (167. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár:
2428 DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi miniszt ériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egykét olyan gondolatra szeretnék itt röviden kitérni, amit talán képviselőtársam a gyakorlatból nem kellően ismer szakmai tapasztalatok alapján, de nem helyesen interpretált sem a törv ény, sem pedig az ahhoz kapcsolódó kiegészítő jogszabályok alapján. Nevezetesen: szerencsésnek tartotta volna, ha az erdőtörvénnyel és a természetvédelmi törvénnyel együtt tárgyaljuk - ez történik. Ha itt befejezzük a hozzászólásokat, megy a természetvédel mi törvény, az erdőtörvény, pontosan ahogy ön is mondja. Ennek a belső szabályzatrendszere, az intézményi háttere koherens jelen pillanatban még - attól függően természetesen, hogy a képviselőtársak milyen módosító indítványokkal lesznek majd képesek ezt a koherenciát fölbontani, mert vannak ilyen indítványok is. Az állami tulajdon, amiről ön beszél mind a vadászati jognál, mind pedig a vad tulajdonjogánál, az 1945ben keletkezett szabályozás következménye, amikor is a Kisgazdapárt nagyon szép eredményt ért el a választásokon; megnyerte a választást, kiosztotta a földet, és látta, hogy ezzel a föltulajdonrendszerrel, ami kialakult - az átlag 45 holddal - nem lehet megfelelő vadgazdálkodást folytatni. Ezért megelőző intézkedésként a vadat is állami tulajdonb a vette, és a vadászati jogot is az államra ruházta rá. Ez szakmailag teljesen indokolt volt. Nem hiszem, hogy a Kisgazdapárt akkor valamiféle politikai nézeteket követett volna az államosítás terén. Szólt a bevétel és a kiadás oldaláról. Sokkal több egyéb ként a bevétel, mint amit ön mondott; nem 150 millió dollár, azt jóval meghaladja: forintértékben több mint 5 milliárd forint. Azonban az ehhez kapcsolódó kiadások is közel 5 milliárd forintot tesznek ki. A tiszta nyeresége ennek az ágazatnak a tavalyi évb en nem volt 150 millió forint sem. Ugyanis a vadállomány ilyen szintű fenntartása, mint amiről ön is beszélt, igen költséges, és ebbe a költségtényezőbe be kell számolnunk - akár tetszik, akár nem - azt a munkát is, amelyet ez a negyvenegynéhány ezer vadás z a maga területén a vadállomány fenntartása érdekében, ellenszolgáltatás nélkül végez. Mert az ellenszolgáltatás természetesen az a jogosítvány, hogy ő vadászhat, szórakozhat, és ezzel gyakorlatilag kiváltja ezt a lehetőséget. Ön azt mondta, hogy költsége s sport, és nem örülnék neki, ha 100 ezer forintot kellene puskacsövenként fizetni. Annak feltételezhetően tényleg nem örülnék, ha puskacsövenként kellene 100 ezer forintot fizetni, de a kilőtt vadakért és a vadászati jog ellenértékeként igenis sokat fogna k fizetni azok, akik változatlanul a vadászatot szeretnék fönntartani. Annak természetesen nem nagyon éljeneznék és nem lennék az első szóvivője, hogy - mondjuk - 100 hektáron vagy 200 hektáron önállóan tegyék ezt. Nincs ellentmondás abban, amit ön mond, h ogy egy hektárra hány tized vagy hány század vadász juthat - vagy 100 hektárra egy vadász juthat , és akkor ez a vadászterülethez, a 300 hektárhoz talán így nem logikai összefüggésben illeszkedik. Ugyanis társas vadászatról van szó. Az egyéni vadászatot e z a törvény nem ismeri, csak társasági formában, nagyon helyesen. Egy társaságra - egy vadgazdálkodási egység kijelölésével, hektárra lebontva - akár 100 hektár alatt is lehet az egy vadászra jutó terület; de ezt a jogát nem gyakorolhatja önállóan azon a t erületen - mert ön is említette, és teljesen egyetértek önnel: a vadnak van egy természetes mozgástere, élettere, amihez a vadgazdálkodási egységet kell kialakítani, és a vadgazdálkodáson belül folytatni azt a költséges sportot, amit vadászatnak hívnak. (2 0.20) A vadkár esetében nem tudok önnel egyetérteni, amikor azt mondja, hogy mi az, hogy 5 százalékot el kell viselni a föld tulajdonosának a bekövetkezett kárból. Ez az 5 százalék először is olyan kicsi, és nehéz annak a mérhetősége is, az mennyiben vadká r és mennyiben nem, ez nehézkessé teszi a dolgot, de ennek az ellentételezése az, hogy ha nem a földtulajdonos gyakorolja a vadászati jogot, ennek a vadászati jognak az ellentételezését bérleti díjban meg fogja kapni, és remélem, hogy nem annyi lesz a bérl eti díj, mint amit most a jelenlegi szabályok alapján egyáltalán meg lehet állapítani, mert az nevetségesen kevés. Én nem vitatom, hogy az ön földjén jövőmenő vadászok a jelenlegi szabályozás alapján adnának önnek 25 forintot. Nem tudom, hogy mekkora
