Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 22 (167. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GYŐR SÁNDOR (MSZP):
2422 Nem választható el a vadról, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló törvényjavaslat az erdőről és a természet védelméről szóló törvényjavaslatoktól, hisz mindkettő a vad természetes életfeltételeinek biztosításával foglalkozik. A természet, az erdő olyan életteret ad, ami elválaszthatatlan a vadgazdálkodástól. Én a magam részéről elmondhatom, hogy nem vadászom, bár alapvető foglalkozásom erdész, erdészeti technikumot végeztem, Mészáros Bélával valamikor egy iskolába jártunk, lehet, hogy egy tanár ta nította nekünk a vadgazdálkodástant, és minden valószínűség szerint azonos elveket is vallunk. Teljes mértékben egyetértek vele abban, amit az előbb a vadászatról nagyon szép nyelvi kifejezéssel mondott. Úgy látom, a vadászatról érdekes módon sokkal több a vita, mint az erdőről, illetve a természetről. Azt hiszem, ez abból adódik, hogy vadászni mindenki jobban szeret, mint csemetét ültetni, tisztítani, gyéríteni, fát vágni, vagy bármilyen más olyan tevékenységet folytatni, ami a természet egyéb munkálataiva l függ össze. A vadászat nemcsak sport, a vadgazdálkodás felelősséggel is jár, mert a vadat nemcsak pusztítani, hanem tenyészteni is kell, és szeretni is kell a vadat - még ha ez a vadászattal talán ellentmondásos érzületnek is tekinthető. A vad - mind sok an említették - nemzeti kincs, az idegenforgalom nem elhanyagolható része; Francz Rezső képviselőtársam hozzászólásában ezt nagyon szépen elmondta. Nem kívánok hosszan beszélni, nagyon racionális szeretnék lenni, éppen ezért rátérek arra, hogy ez a törvény három fő kérdést tartalmaz, mégpedig azt, hogy kié a vad, kié a vadászati jog, és mekkora legyen a vadászati terület nagysága. Azzal kapcsolatban, hogy kié a vad, véleményem szerint a törvény jól rendelkezik. Nem lehet uratlan jószág, mert az uratlanság - aminek se ura, se gazdája - egyértelműen meghatározza a vad sorsát. Államinak kell lenni, ebben teljes egészében egyetértek azokkal, akik ezt a véleményt nyilvánították ki. Kié legyen a vadászati jog? A vadászati jog egyértelműen a föld tulajdonjogához kö ti a hasznosítást, és véleményem szerint nincs is értelme ezt különösebben bővebben kifejteni. A magam részéről teljesen egyetértek azzal, hogy ezt a törvényjavaslat kihangsúlyozza. A vadászterület nagysága. A tervezett 3000 hektáros területtel a magam rés zéről egyetértek. Több vadásztársasággal, illetve erdőgazdálkodási szakemberrel - volt osztálytársaimmal, évfolyamtársaimmal - megvitattuk ezt a törvényt, akik még a 3000 hektárt is kicsinek tartják a magyar nagyvad életteréhez viszonyítva. Az előbb valame lyik képviselőtársam számadatokkal pontosan támasztotta alá, hogy egy szarvasbikának mekkora, hány hektár az élettérnagysága, ő 89 ezer hektárról beszélt. Én 1015 ezer hektárban tudom meghatározni ezt az életteret. A 3000 hektárt el tudom fogadni, az 500 0et még inkább el tudnám fogadni - módosító javaslatom is erre vonatkozik , de a 3000 hektárt egy sarokszámnak érzem, ezt támogatom. Azt hiszem, akik emellett szóltak, azok valóban a vadgazdálkodást tartották elsősorban szem előtt, nem pedig a tulajdonjo got és nem a minél kisebb részekre szakadt vadászati lehetőséget. A jelenlegi magyarországi helyzetben, amikor a gazdaság még nem kellőképpen letisztult és a megfelelő tulajdonosi mentalitás sem alakult ki mindenkiben, a vadállomány feletti rendelkezés ily en nagymértékű magánosítása nagyon veszedelmes lehet a világhírű magyar vadállományra nézve. Amikor sokan a kis vadászterületek kialakítása melletti érvként említik a nyugateurópai vadászati viszonyokat, nem látják azt - vagy legalábbis nem akarják tudomá sul venni , hogy ez egyben negatív példa is, ha az ott élő vadállomány mennyiségét és minőségét nézzük. Ha nem így lenne, nem járnának KeletEurópába, nem járnának hozzánk, Magyarországra vadászni. Azt minden vadászati szakember vallja, hogy ha a szarvasá llományunkat legalább a jelenlegi minőségben - ami pedig az utóbbi tíz évben jelentősen romlott - meg akarjuk tartani, szükség van egységes kezelésben lévő nagy területekre, ahol a vadgazdálkodási koncepció, a más ágazatokkal való összeegyeztetés és
