Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 22 (167. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
2423 a szak mai hozzáértés egyaránt adott. Ezeknek a feltételeknek jelenleg az erdő- és a vadgazdaságok felelnek meg. (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) Sokan említették azt, hogy a törvénytervezet hosszú és agyonszabályozott. Talán valóban jobb lenne, ha 1015 paragrafusban össze lehetne foglalni és egyértelművé lehetne tenni a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló törvényt, azonban sajnálatos módon minél rövidebb a törvény, minél kisebb mértékben van szabályozva valami, annál tö bb a kiskapu. Azt hiszem, híresek vagyunk arról Magyarországon, hogy a kiskapukat hamarabb megtaláljuk, minthogy a törvény szellemében járnánk el. Éppen ezért azt hiszem, szükséges a törvény ilyen mértékű szabályozottsága, még akkor is, ha a magam részéről ezt én is túlzottnak tartom. Le kell szögeznünk, hogy az előbbiekben elmondottak szerint fontos nemzeti kincsünk a vadállomány. Aranyérmes trófeák, világrekorderek sora bizonyítja, hogy Magyarországon a vad kiváló minőségű, még akkor is - amint az előbb e mlítettem , ha jelentős mértékben romlott az elmúlt időszakban. Ezt a minőséget meg kell őriznünk, de megőrizni csak úgy lehet, ha vigyázunk rá. Éppen azért, mert ez a törvényjavaslat ebből a szemszögből és ilyen mentalitással foglalkozik a vadgazdálkodás sal és a vad védelmével, a beterjesztett módosításokkal elfogadásra alkalmasnak tartom és elfogadásra is ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Bernáth Varga Balázs képviselő úrnak, Független Kisgazdap árt, őt követi Solymosi József képviselő úr az SZDSZből. (19.50) DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Elég kevesen vagyunk, de élénk a vita e törvénytervezet kapcsán. Én magam is úgy ítélem meg, hogy igen fontos gazdasági törvény ez, gazdasági vonatkozásában azonban nem tudom megítélni, hogy kinek gazdaságos. Jogi vonatkozásában is fontosnak tartom e törvényjavaslatot, mert lényegében a vadgazdálkodás rendjét egy önálló törvény keretei közé próbálja szoríta ni. Hogy ez hogyan fog sikerülni, azt nyilván a gyakorlat fogja a későbbiek során megmutatni. Fő célnak tekinti e törvénytervezet a természet védelmét és a vadállomány ésszerű hasznosítását. Ezért az én álláspontom szerint célszerű lett volna a természetvé delemről szóló, az erdővédelemről szóló és a jelen törvénytervezetet együttesen tárgyalni, annál is inkább, mert a törvények között bizonyos átfedések is vannak, elválaszthatatlanok egymástól. Lényegében felismeri a törvénytervezet, maga az előterjesztő, h ogy egy sikeres törvényt nemcsak eszközökkel - gazdasági és pénzügyi eszközökkel - lehet megteremteni, hanem szükséges hozzá az emberi hozzáállás és az egyén jelentősége is. Nyilvánvalóan Magyarországon még nem fejlődött ki úgy a tudat a vadászat vagy a va dgazdálkodás terén sem, mint esetleg más, nyugati országokban. A javaslat fontos indoka: új alapokra kell helyezni a vadgazdálkodással és a vadászattal kapcsolatos jogi szabályozást. Elhangzott már, hogy a korábbi törvény, amely szabályozta a vadászatot, v adgazdálkodást, nem volt teljes, a társadalmi fejlődéssel, lényegében a tulajdonviszonyok változásával is nyilván szükséges egy új törvény bevezetése. Mint elhangzott, három fő kérdés köré összpontosult a vita. Azt hiszem, más oldalról kellene ezt megközel íteni, én legalábbis más oldalról közelítem meg. A mellett, hogy kié legyen a vadászati jog, kinek a tulajdona legyen a vad és a vadászterület nagysága mellett azonban egységesen ki kellett volna mondani a törvényjavaslatban, hogy ki viseli a kárt, amit a vad okozhat, az állatok okozhatnak. Kérem szépen, én úgy hiszem tulajdonosi oldalról megközelítve, hogy nagyon sok tulajdonos nem is lesz vadász - mint ahogy ma sem az. Én úgy ítélem meg, a tulajdonost egy érdekelné, mégpedig az, hogy az ő kárát ki téríti meg anélkül, hogy
