Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 22 (167. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ):
2413 Úgy gondolom, hogy ezeket a számsorokat és véleményeket figyelembe véve egyértelműen a 3 ezer hektár minimalizálása mellett érdemes állást foglalnunk. (19.00) Az utóbbi időbe n azonban hallani olyan véleményeket is, hogy rendben van, legyen a vadgazdálkodási terület minimum 3000 hektár vagy esetleg több, de egyegy ilyen területen legyen több vadászterület, mondjuk, például 1000 hektárban határozzuk meg a minimális vadászterüle tet. Számomra ez a megoldás sem fogadható el, hiszen ez a megoldás is a vadászatból indul ki, eszközből csinál célt, és ugyanúgy veszélyezteti a vadállományt, mint a 300 hektáros megoldás, mert értelmes, tudományos, szakmai alapokon nyugvó vadgazdálkodást nem tesz lehetővé, különválasztja a vadászatot és a vadgazdálkodást. A másik sokat vitatott, de sarkalatos pontja a törvénynek a 9. §ban megfogalmazott vad tulajdonjogával foglalkozik és azt állami tulajdonba kívánja adni. Ez a megoldás, melyet én is támo gatok, biztosítja a feltételeket ahhoz, hogy a vadnak az általa okozott kár esetén nevesített, felelős ura, gazdája legyen, de vadvédelmi szempontból is fontos, hogy felelős ura legyen a vadnak. Ugyanakkor vannak, akik a res nullius, vagyis az uratlan jósz ág elve mellett foglalnak állást. Ha ezt elfogadnánk, a vadat egy sorba helyeznénk - mint az előbb elhangzott - a csigával, a gombával, a verébbel és így tovább. Ez a megoldás szintén veszélyezteti a vadvédelmet és a vadgazdálkodást is, ami nem lehet cél. Néhány országban jelenleg is vannak ilyen "uratlan jószág"szabályozások, és a jószágból sajnos csak nagyon kevés maradt ezeken a helyeken. Az előbb elhangzott, hogy nálunk ennek hagyománya van, hogy ez így történt. Én úgy gondolom, hogy érdemes végigtekin teni e szabályozási mód történelmén, s akkor azt látjuk, hogy a vad uratlan jószágként való kezelése a római korban alakult ki, amikor még nagyon sok természeti erőforrású vad állt rendelkezésre és viszonylag kicsi volt a népsűrűség. Amikor viszont az arán y, hála a civilizációnak és sok minden másnak, megváltozott, akkor ezek a szabályozási elvek is megváltoztak. A feudalizmusban az uralkodóé mint az állam megtestesítőjéé lett a vad; majd a későbbiek folyamán, például a francia forradalomkor, 1789ben ismét uratlan jószág lett, és sajnos ki is pusztultak a vadak Franciaországban. De például az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága 1896ban kimondta, hogy az állam a vadon élő állatok birtokosa, és joga és kötelessége ezeket megőrizni az államnak, illetve megfe lelően hasznosítani. Nézzük meg, hogy Magyarországon a két világháború között hogyan vélekedtek neves tudós emberek és ebben illetékes egyesületek! Például a Nemzeti Vadász Védegylet 1940ben közzétett állásfoglalása szerint: "Az ország területén élő vadál lomány nemzetünk kincseinek egyike, a nemzeti vagyon jelentős része, és mint ilyen, megfelelő jogi védelemben részesítendő. A törvény világosan szakítson a római jogból átvett és mára már elavult felfogással, hogy a vad uratlan dolog." 1941ben gróf Festet ics Pál a következőt mondja: "Hát lehete a római jog szerint valami egyszer gazdátlan, senki vagyona, egyszer meg ugyanannak a birtokolt állatja? A vad igenis valakié. Ha a tulajdonosok magas száma következtében mint a vagyontárgyat elosztani nem lehet, b ekövetkezik a közös, a köztulajdon esete. A vad a magyar nemzet vagyona, annak elejtése elválaszthatatlanul összefügg a föld tulajdonjogával, és aki azt a törvényes jog és előírások ellenére ejti el, a nemzetet lopja meg." De sorolhatnám tovább, akár Róth Gyulának vagy másoknak is a véleményét. Kedves Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy az elmondottakból világosan kitetszik, hogy egyrészt frakciónkon belül is eltérő álláspontok vannak, és ezek az álláspontok kétféleképpen jelennek meg. Az egyik féle állásp ontot én próbáltam megjeleníteni, nevezetesen a 3000 hektár melletti állásfoglalást, illetve az állami vadtulajdon melletti állásfoglalást. Gondolom, hogy képviselőtársam majd el fogja mondani a másik véleményt is. Ennek ellenére a törvény egészé t megfelelőnek tartom. A nyolc fejezet jól tagolttá teszi a törvényt, a fejezetek egymásra épülnek, az érintetteket, azok feladatait és kötelességüket pontosan meghatározzák. Nyelvezete magyaros, szakszerű, ugyanakkor közérthető. Elfogadása esetén hosszú
