Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 22 (167. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - FRANCZ REZSŐ (MSZP):
2406 A vad tulajdonjoga kérdésében az ellenzék is megosztott. Például a Független Kisgazdapárt vezérszónokának véleménye szerint a vad res nullius, uratlan jószág, míg a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka szerint "természetszerű erkölcsi követelmény, hogy a földön élő vad és a vadászati jog azt a földtulajdonost illesse meg, akinek a földjén a vad megnő és kárt okoz". Ha ezt komolyan gondoljuk, akkor a földtulajdonosnak saját vadja van, s akkor azt akár meg is jelölheti. A saját billogjával elláthatja , sőt talán kötelezni is lehetne rá, azon okoknál fogva, hogy a vadászott, vadon élő állatok élettere lényegesen eltér a már egy korábban ellenzéki hozzászólásban említett csiga vagy giliszta mozgásterétől. (Derültség a bal oldalon.) Míg egy giliszta egész életét leéli egy négyszögölön, addig a gímszarvas élettere több ezer hektárt is jelenthet. (Bogárdi Zoltán: Te még életedben nem láttál gilisztát!) Különben is, aki a csigát és a csigagyűjtést a vadhoz és a vadászathoz hasonlítja, az oly távol áll a vadás zattól, mint a gímszarvas száguldása a csiga vánszorgásától. Nem akarok eljátszani a gondolattal, vajon sikert aratnae a német vagy az olasz vadászok körében, ha meghívnánk őket csigagyűjtésre vagy pocokirtásra. Ugye, nem! Miért adnak milliókat egy kapitá lis trófeáért? Miért jönnek hozzánk? Mert náluk nincs az, amit itt megtalálnak. A világranglista első száz szarvasbikájából közel harminc darabot Magyarországon vittek terítékre. Tisztelt Képviselőtársaim! Mit mondanak önöknek a következő helységnevek: Kar apancsa, Pusztakovácsi, Nagykanizsa, Lenti, Ivánc, Lábod? (Bogárdi Zoltán: Kádár János!) Ezek a nevek a módosabb európai vadászok rendszeres zarándokhelyei. Felesleges a vadásztársaságok elleni hisztériakeltésre felhasználni az itteni vitát. A vadásztársad alom túl van egy meglehetősen megalázó vizsgálati, vizsgáztatási tortúrán, amelynek a be nem vallott célja a vadászrosta volt. Az elmúlt húszhuszonöt év eredményei igazolták a hazai vadászok cselekvőképességét, szakmai felkészültségét, önmérsékletét. Nagy on nehéz elképzelni, hogy a mai átlagos két és fél hektáros birtoktesten vagy akár a már sokat hangoztatott 300 hektáron megmaradna a nagyvad, hogy csak ott okozna kárt, onnét el ne kóborolna, ha meg megteszi, lehessen tudni, kinek a vadja van éppen a mi k ukoricánkban. Feltétlenül a 300 hektáros terület ellen szól az a körülmény, hogy a nagyvadak élettere több 300 hektáros területet is magába foglalhat, így bő választék nyílna arra, hogy melyik vadászterület bérlőjétől követeljék a vadkár megtérítését. Vagy kié a bevétel? Ahol megnő vagy ahol terítékre hozták? Szerencsés esetben ugyebár a billog segíthetne. Felesleges NyugatEurópából példákat hozni az ottani vadászterületi nagyságra; ha meg mégis megtesszük, tegyük azt okulásképpen. Macskaugrásnyi területek kialakításával sikerült elérniük, hogy a vadállományuk minőségi és mennyiségi romlása bekövetkezett - az olaszoknál nem ritkán a gólyát is megpuskázzák. Szóval a nyugati példa oda vezetett, hogy ide járnak vadászni. Szükség is van rá. A külföldiek vadászt atása nélkül elmaradnának a bevételek, nem lenne miből fizetni a bérleti díjat, a vadkárt, a gépjárműütközések kártérítéseit. Viharos gyorsasággal apadna az állomány, ezzel csökkenne a vadkár is - lehet, hogy ez a megoldás? Meghal a beteg, megszűnik a bet egség! Maradnának a nosztalgikus emlékek, mint a magyar mezőgazdaság egykori sikereiről. Nem árt időnként visszatekinteni, hogy egyegy politikai indíttatású döntésnek milyen súlyos kihatásai vannak. Időnként okuljunk saját tetteinkből is! Mi haszna van az államnak abból, hogy a magyar vadnak, vadgazdálkodásnak világhíre van? Haszonnak tekinthető, hogy embereknek munkát ad, hogy jelentősen növeli az idegenforgalmi bevételeket, hozzájárul az ország devizabevételeinek fokozásához, hogy mindezz el együtt jelentős személyi jövedelemadó, áfa, vám- és egyéb költségvetési bevételek keletkeznek. (18.30) Akkor arról nem beszéltem, hogy a vad - már ahol van - a természet része. Tehát a vad nem irtani való kártevő, hanem védelemre szoruló, élő nemzeti kincs. Ha pedig a nemzetünk kincse, akkor nemcsak a földtulajdonnal rendelkezőké, hanem mindnyájunké - a köztulajdon pedig nem lehet res nullius, nem lehet uratlan, gazdátalan. Az államnak kötelessége a nemzet kincseinek tulajdonlása, ezért állami felügyel ete, élőhelyének védelme, egyáltalán, nemzeti kincsként való kezelése, a vaddal
