Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 22 (167. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A Budapest Bank részére juttatott 12 milliárd forint állami támogatás körülményeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
2386 hogy igen hideg körülmények között adtak valami ruhát, valami leplet a fázós menyasszonyra, és ilyen módon valahogyan mégiscsak l étrejöhetett a privatizációja. Tehát olyan felöltöztetés, amely nagyon díszessé és kelendővé tette volna, azt hiszem, nem történt. De ennek a tranzakciónak az eredményeképpen mégiscsak történt egy privatizáció, amely egy különleges kategóriájú privatizáció volt, hiszen a vevő által fizetett pénz tulajdonképpen a bank keretei között maradt, és lényegében ennek a segítségével történt aztán meg a tőkeleszállítás és a tőkefelemelés, valamint a bank működőképessége folytonosságának biztosítása. Úgy véljük, a ban kprivatizációról értékítéletet akkor lehet igazán mondani, ha egy bizonyos idő elteltével értékelhető a bank tevékenysége és az, hogy érdemes volte ilyen tranzakcióval megmenteni ezt a bankot. De még egyszer hangsúlyozom, ez nem volt a bizottság feladata. Szintén nem volt a bizottság feladata a Budapest Bank állapotának vizsgálata, ami miatt végül is szükség volt a negatív eredménytartalék feltöltésére, első menetben 13,5 milliárd forint értékben. Mivel erre szükség volt, erősen fölmerült a közvéleményben a Budapest Bankkal kapcsolatban az a vélemény, hogy ilyen körülmények között az akkori vezérigazgatónak - aki később pénzügyminiszter lett , hogyan lehetett kifizetni 16 millió forintos végkielégítést. Én azt szeretném ezzel kapcsolatban ismét megjegyezni , amit ebben a Házban már el is mondtunk, hogy ez ugyan jogilag rendben volt, de ha valami ebben az egész Budapest Bankproblémakörben morálisan megkérdőjelezhető - mint ahogy a tevékenységünket kérdőjelezték meg morálisan , akkor ez a végkielégítés az, a mi a magyar közvélemény szemében morálisan igenis továbbra is megkérdőjelezhető. De ez sem volt bizottsági téma. Most már konkrétan rátérve a bizottsági témára, el kell mondanom azt, hogy habár leszögezésre került, hogy a privatizáció érdekében, nem költsé gvetési pénzből, nem készpénzben történt ez a tranzakció, és végül is vissza lett fizetve, tehát visszakerült az államkincstárba, ennek ellenére a bizottság igenis súlyos fogyatékosságokat állapított meg, amiből a következtetéseket le kell vonni. Tágabb ér telemben úgy lehet fogalmazni, hogy az állami tulajdonosi szerep gyakorlása nem történt egészen megfelelő módon. Megállapítottuk, hogy akkor, amikor a tranzakció el lett határozva és ezzel kapcsolatban jogi lépések is történtek, tulajdonképpen egy személy volt a bankprivatizációs kormánybiztos, a PMben a banki tulajdongyakorlás irányításáért felelős főcsoportfőnök és az ÁV Rt. igazgatóságának elnöke. A bizottság megállapítása az volt, hogy túlzott volt ennek az egy személy kezébe való tétele, és ezzel is ö sszefüggésbe lehet hozni mindazokat a problémákat, amelyek fölmerültek. Végül is december 8án született egy titkos kormányhatározat, amely végrehajtásának határideje december 31e volt. December 30án a kormánybiztos - a bizottság megállapítása szerint - feljegyzést adott az akkori pénzügyminiszternek, aki ennek alapján még aznap nyilatkozatot tett és megállapodást kötött - tehát a Pénzügyminisztérium és a Budapest Bank Rt. , hogy egy 13,5 milliárdos, már december 20án kibocsátott kötvénycsomagot a Budap est Bank rendelkezésére fog bocsátani egy ilyen tranzakció céljából. Nos, ez az a megállapodás, amely a bizottság véleménye szerint - és ez kormánypárti és ellenzéki vélemény alapján egyaránt fennáll, itt tehát nem csak ellenzéki véleményt mondok - végreha jthatatlan volt. Itt elhangzott az, hogy ennek a végrehajtása tulajdonképpen nem ekkor, decemberben, hanem februárban történt, és ezért végül is mégiscsak végrehajtható volt. Elhangzott itt ugyanakkor az is, hogy ezt a megállapodást nem kellett végrehajtan i, mivel '95. december 15éig nem történt privatizáció. Ez a két megállapítás egymásnak tulajdonképpen ellentmond. A bizottság véleménye az, hogy az eljárásban itt keletkezett egy probléma, hogy végül is egy titkos kormányhatározat végrehajtása érdekében m ég akkor, abban az évben született egy megállapodás, amelyet azonban korrigálni kellett február 16án, azért, mert a PMnek nincs és nem is lehet eredménytartaléka, abból tehát nem lehetett realizálni ezt a megállapodást. Ezért a február 16ai korrekció al apján történt meg az a tranzakció, amivel itt mi foglalkozunk. (16.30)
