Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 12 (145. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: - ELNÖK (dr. Salamon László): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
233 Nagyon kérem, hogy támogassák majdani módosító indítványomat. Köszönöm. (Szórványos taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Megadom a szót Vastagh Pál igazságügyminiszter úrnak. DR. VASTAGH PÁL igazsá gügyminiszter : Elnök úr, csak akkor szólnék most, ha nincs más felszólaló. ELNÖK (dr. Salamon László) : Nincs pillanatnyilag. De megkérdezem képviselőtársaimat, kíváne még valaki szólni. Bauer Tamás képviselő úrnak megadom a szó t, Szabad Demokraták Szövetsége. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem jelentkeztem előre írásban, mert nem tudtam, hogy a szakértő jogászok vitája ennek a törvényjavaslatnak mely összefüggéseit fogja érinteni. A zonban most, hogy a szakértő jogászok elmondták a mondandójukat - illetve Tímár képviselőtársunk sajnos nincs itt , úgy látom, mintha az egész eddigi vitában egy fontos mozzanat nem került volna elő, amely fontos mozzanattal szeretném kiegészíteni a vitát , ami itt a jogászok között az elmúlt alkalmak során folyt. (17.40) Nagyon fontos, nagyon súlyos kérdés az, amiről ez a törvényjavaslat és ennek a törvényjavaslatnak a vitája beszél. Hiszen két követelményt próbál összeegyeztetni a jogalkotás akkor, amikor a gyűlöletkeltést kívánja büntetőjogilag valahogy kezelni. Az egyik követelmény, nagyon jól tudjuk, egyszerűen a véleménynyilvánítás, a gyülekezés, az egyesülés szabadságának az érvényesítése. Magyarországon nagyon gazdag tapasztalataink vannak abban, ami kor valamilyen kormány, valamilyen hatalom körül akarja határolni, hogy mi a megengedhető véleménynyilvánítás és mi a nem megengedhető, milyen célból szabad gyülekezni és milyen célból nem szabad, milyen célból szabad egyesületet létrehozni, egyesülési jog gal élni és milyen célból nem szabad. Tehát teljesen érthető - és én nagyon egyetértek azzal a gondolatmenettel, azzal a szemlélettel, amit most Kutrucz Katalin kifejtett , hogy mindenütt a világon, de különösen itt, a volt szocialista KözépKeletEurópáb an rendkívül óvatosnak kell lennünk akkor, amikor elindulunk azon az úton, hogy bizonyos fajta nézetek, gondolatok, szándékok kifejtését, érvényesítését üldözendőnek minősítjük. De van egy másik követelmény is, és a magyar társadalomban az elmúlt években e z nagy hangot kapott és nagy társadalmi igény merült föl arra, hogy ugyanakkor a jog korlátozza a gyűlöletkeltés, a rasszista indulatok szabad kifejtésének nyilvános megjelenítése lehetőségét. Hiszen sokakban félelmet, rossz emlékeket kelt az, ha fasiszta utánzatú zászlókkal vonulnak egyesek az utcán, ha kisebbségek ellen uszító publikációk jelennek meg, és így tovább. Azt hiszem, ennek a két követelménynek az egyeztetése, összehangolása a büntetőjogban szinte lehetetlen. A hatályos szabályozás is tesz egy kísérletet erre az egyeztetésre. Azt hiszem, igaza van Mészáros Istvánnak - akivel egyébként mindabban egyetértek, amit elmondott , hogy a hatályos szabályozás is alkalmas megfelelő jogalkalmazás mellett arra, hogy jól egyeztesse ezeket a követelményeket, de ugyanakkor az is igaz, hogy lehet ezen a hatályos szabályozáson valamit pontosítani, valamit javítani. Látni kell azonban valamit: ahol ezt az ügyet társadalmak alapjában véve eredményesen megoldották, ott ezt önmagában a jogalkotás és a büntetőjog nem tudta megoldani. Ehhez valami más is kell.
