Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 12 (145. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: - ELNÖK (dr. Salamon László): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
234 Mészáros István itt arra utalt, hogy a probléma a jogalkalmazás elbizonytalanodásában van, és ebben igaza van. Számos olyan büntetőügy volt, ahol szemmel látható volt a jogalkalmazás elbizonytalanodása. Csakhogy én szeretnék egy lépéssel továbbmenni, mint Mészáros István képviselőtársunk: miért bizonytalanodott el az elmúlt hat évben a jogalkalmazás ebben a kérdésben? Azért, mert olyan volt a társadalmi, politikai környezet, amilyen. Itt tudjuk azt, hogy vannak ol yan országok - itt Németországot és Ausztriát említik meg , ahol bizonyos nézetek kifejtését, nevezetesen az úgynevezett Auschwitzhazugságnak, tehát Auschwitz tagadásának a kifejtését is önmagában büntetőjogi tényállássá tették, ugyanakkor az európai ors zágok többségében, és tipikusan az angolszász országokban ilyesmi elképzelhetetlen lenne. És mégis azt kell mondani, hogy sem a németosztrák típusú országokban, sem az angolszász országokban nincs olyan súlyos, megoldatlan probléma az uszító, gyűlöletkelt ő, szélsőséges politikai álláspontok kezelésében, mint nálunk. Mi ennek az oka? Szerintem az az oka, hogy a politikai szféra és a nyilvánosság szférája nagyon határozottan helyére teszi a szélsőséges, gyűlöletkeltő, rasszista, kisebbségellenes álláspontoka t. Arról van szó, hogy teljesen függetlenül attól, hogy mondjuk Amerikában szabad olyan szervezeteket létrehozni, szabad nyilvánosan kifejteni olyan álláspontokat, amelyek nyilvánvalóan rasszisták és gyűlöletkeltők, egyfelől a demokratikus politikai erők é s a rasszista csoportosulások között teljesen világos és átléphetetlen a határ. Nem képzelhető el, hogy a rasszista nézeteknek az az alaplogikája, amelyik a politikai ellenfelet, mint az adott néptől, nemzettől idegent állítja szembe önmagával. Ez a logika , ami a valódi nácizmus logikájának a lényege, és azóta is minden rasszista politikai álláspont lényege: nem képzelhető el, hogy ez a logika akár jobboldalon, akár baloldalon, akár konzervatívoknál, akár kereszténydemokratáknál, akár szocialistáknál megjel enjen a demokratikus politikai erők érvelésében, gondolkodásában, propagandájában. És az sem képzelhető el, hogy a nyilvánosságnak azokban a szektoraiban, az általánosan elfogadott és a demokratikus olvasóközönség által olvasott lapokban olyan típusú cikke k megjelenjenek - nem azért, mert tiltja bárki, hanem, mert a főszerkesztő nem engedi ott megjelenni , amelyekben a rasszista logikának akár az árnyéka is tetten érhető. Axióma a fejlett nyugati országokban, hogy úgy kezelik a rasszista gondolkodást, mint a leprást: nem akarnak érintkezni vele. És axióma a politikában is, hogy azokkal a politikai erőkkel, amelyeket nem tiltanak be, mint a német republikánusok, a francia nemzeti front és társai, ezek működhetnek, elindulhatnak a választásokon, propagandát f olytathatnak, csak az nem képzelhető el, hogy a kereszténydemokraták, a liberálisok, a szocialisták akár helyi, akár országos szinten szövetségre lépjenek velük. És a rasszizmusnak, a kisebbségellenes politizálásnak ez a fajta politikai kiközösítése elég h atékony ahhoz, hogy jogi szabályozástól függetlenül ne nyerhessenek teret ezek az eszmék. Nos, Magyarországon az elmúlt hat évben sajnos nem ez volt a helyzet. Ez az éles választóvonal a szélsőséges, kisebbségellenes, rasszista nézetek és a demokratikus po litikai erők között hiányzott az elmúlt hat év magyarországi politikájában. Ahol egy parlamenti párt elnöke politikai ellenfeleit anyakönyvi papírmagyaroknak nevezheti, tehát a magyarságtól idegennek tüntetheti fel politikai ellenfeleit - ez az, amit a ném et, francia, angol, holland jobboldal soha meg nem tenne, bármilyen éles politikai küzdelmet folytat is szociáldemokratákkal vagy liberálisokkal, hogy politikai ellenfeleinek a németségét, franciaságát, olaszságát, hollandságát vonja kétségbe. Ez Magyarors zágon az elmúlt hat évben, ha szelíd formában is, de mindennapos volt. Azt gondolom, hogy amíg ebben nincs változás, addig nem sokat segít a büntetőjogi megoldás. Az, hogy egy magát polgári napilapnak megnevező lapban egy Racionális diszkrimináció című cik kben lehessen cigányok ellen uszítani, természetesen megjelenhet, a sajtószabadságba belefér. De
