Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 12 (145. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ):
230 Tisztelt Ház! Ezeket a k ülönbségeket részben az adott földrészen élő népek eltérő történelmi tapasztalatai, részben eltérő szokásai, hagyományai okozzák. Hangsúlyozom, hogy ez nem valamiféle “folklorisztikus” értelmezése az emberi jogoknak, hiszen e különbségek mögött az a közös cél húzódik, hogy az emberi szabadságot és az emberi méltóságot meg kell védelmezni. Ez mindössze annak a belátása, tisztelt Ház, hogy bizonyos körülmények vagy tapasztalatok miatt egyes értékek egy adott térségben nagyobb fokban veszélyeztetettek, mint eg y másik térségben, ezért többletvédelmet kell élvezniük. A legkézenfekvőbb példa erre például KözépKeletEurópában a nemzeti kisebbségi jogok kérdése. Tisztelt Ház! Ami mármost közvetlen témánkat, magát a rasszizmust illeti, az vitathatatlan, hogy Európán ak - és benne Magyarországnak - ezen a területen sajnos rendkívül keserű történelmi tapasztalatai vannak. Nem véletlen, hogy Németországban és Ausztriában - de újabban már egyre több európai országban - rasszista megnyilvánulások elleni fellépésre a jog az általános védelmen túl is többleteszközöket biztosít. Egy olyan kontinensen, tisztelt Ház, amely ebben a században két világháborút, gázkamrákat, lágereket írt a történelem lapjaira, egy olyan században, amely itt, Európában Szarajevóval kezdődött és azza l végződik, amelyben sajnos nemzetközi jogi fogalommá vált az etnikai tisztogatás - egy ilyen kontinensen vigyázni kell a pusztító eszmékkel, ki kell jelenteni, hogy ezekkel nem lehet játszadozni. Bűnös mulasztás lenne tétlenül szemlélni az ordas eszmék új bóli beélesítését. Nagyon helyesen mutatott rá ezért a magyar Alkotmánybíróság 1992ben, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát igen, de a gyűlöletkeltést nem illeti meg alkotmányos védelem. Abban az elméleti dilemmában tehát, hogy a rasszista megnyilvánul ások ellen szükségese többletvédelem vagy elég az általános, én a többletvédelem pártján állok. Gyakorlatilag ez a kérdés természetesen eldőlt már - és ráadásul a speciális védelem javára , hiszen nemzetközi kötelezettségeink - ahogy az már elhangzott tö bbek szájából - és a közösség elleni izgatást 1878 óta büntetni rendelő magyar hagyomány és a néhány idevágó speciális büntető tényállás, valamint az Alkotmánybíróság már említett döntése - amely a gyűlöletkeltés büntetését életben tartotta - mind ennek a bizonyítékai. A speciális védelem eszközei pedig mindezeken kívül jelenleg is fellelhetők a büntető törvénykönyvben. Tisztelt Képviselőtársaim! Fölvetődik ezután a kérdés, hogy akkor miért van szükség mégis a módosításra. Erre a válaszom az, hogy azért, me rt sajnos a jogalkalmazásban egyfajta zavar keletkezett, nekünk pedig el kell oszlatnunk ezt a zavart. Ez a zavar mára már adottság, függetlenül attól, hogy megalapozottan keletkezette - személyes véleményem szerint megalapozatlanul keletkezett. Azért ne lépjünk fel - mondják sokan , mert nincsen jó törvényi tényállás. Eme hozzáállás eredményeként a közvéleményben mára az a benyomás alakult ki, mintha maguk a törvények lennének rosszak vagy joghézagok lennének. Természetesen a rasszizmus elleni fellépésre felhatalmazást adó törvényekre is igaz az az általános érvényű megállapítás, hogy - mint minden az életben - ezek is tökéletesíthetők, és ráadásul - ha már mélyebbre ásunk - megállapíthatjuk, hogy tényleg tökéletesítésre is szorulnak. Azt azonban világosa n ki kell jelentenünk innen, a parlament padsoraiból, hogy a rasszista cselekedetek elleni határozott fellépésre a jelenlegi törvények is alkalmasak. A jogalkalmazói oldalon elhangzó mentegetőzések túlnyomó részét én magam felelősségáthárításnak tartom. Ne hezen érthető ugyanis, hogy amikor egyes bírák, ügyészek vagy rendőrök a hatályos törvények elégtelenségét próbálják bizonygatni, miért születnek rasszista cselekedeteket elbíráló büntetőügyekben időnként szinte a bűnismétlést bátorító, felháborítóan enyhe ítéletek. Nehezen érthető, tisztelt képviselőtársaim, hogy rasszista, szélsőséges tüntetést vagy felvonulást miért nem oszlat fel a rendőrség, ha egyszer erre a gyülekezési jogról szóló törvény neki lehetőséget biztosít. Nehezen érthető továbbá, hogy az ü gyészség miért nem jár el olyan társadalmi szervezet feloszlatása érdekében, amely teljesen nyilvánvalóan egy már feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységét viszi tovább.
