Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 15 (165. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KRISTÓF ISTVÁN (MSZP):
2210 Ez a jogi szabályozás maradt hatályban egészen 1945. július 14éig, amikoris az Ideiglenes N emzeti Kormány az 1945. évi 4640. ME számú rendelete megjelent. Érdemes, tisztelt képviselőtársaim, a megjelenés dátumán elgondolkodni. Egy alig véget ért háború után, melyben a nemzetet tragikus emberi és számokban alig kifejezhető anyagi veszteség érte, egyfajta üzenet értéke van számomra a vadászat fontosságának akkori megítélését illetően e dátumnak. E rendelet a magyar vadászati jog történetében mérföldkő, hiszen e rendelet alapján szállt a korábban földtulajdonhoz kötött vadászati jog az államra. A va dászati jog szabályozásában bekövetkezett változás természetszerűleg kihatott a felelősségi szabályokra is. A 17. § rendelkezése szerint a szarvas, a dámvad és vaddisznó által a mező- és erdőgazdaságban okozott kárért a kincstár teljes kártérítést ad. A ki ncstárt terhelő kötelezettség anyagi alapjait megteremtendő, bevezette a vadkárjárulék intézményét, melyet a nagyvadas vadászterületek haszonbérlői, valamint a lőttvadkereskedők tartoztak fizetni. A nyulak kártételének megemelkedése esetén a földművelésügy i miniszter jogosítványa lett az állomány nagyobb mérvű megritkításának elrendelése, míg a kárigények elbírálására községenként vadkárbecslő bizottság felállítását rendelte el a jogalkotó. (20.00) A 4640/1945. ME számú rendeletet az 1957. évi 43. tvr. hatá lyon kívül helyezte. E tvr. a korábbi szabályozásokhoz képest alapvetően újat is hozott, hiszen a 2. §ában deklarálta, hogy a vad a nép vagyonaként az állam tulajdona - fenntartva természetesen a magyar államot megillető vadászati jogot. A felelősségi ren dszerének új eleme, hogy kimondja: ha a mezőgazdasági ingatlan tulajdonosa, illetőleg használója vadkárelhárítási kötelezettségének eleget tett, de mégis kárt szenvedett, tényleges kárát pénzben meg kell téríteni. A kár a károsult ingatlanával határos nagy vadas vadásztársaságot terhelte, összegszerűleg az állam megelőlegezte, de a kötelezett a legközelebbi haszonbérrel együtt az előlegezett összeget is köteles volt megfizetni. Arról, hogy miben állott az ingatlan tulajdonosának vagy használójának kármegelőz ési kötelezettsége, a tvr. nem beszél, egyértelmű következtetésre a tárgyban lefolyt perek anyagából - ha voltak ilyen perek - lehetne következtetni. Az 1957. évi 43. számú tvr.rel egy időre vége is szakadt a vadászatra vonatkozó joganyag önálló szabályoz ásának, mert az új szabályok nem önálló jogszabályként, hanem az 1961. évi VII. törvény egyik fejezeteként jelentek meg, és a vadkárra vonatkozó szabályokat törvényi felhatalmazás alapján az 1/1962. számú kormányrendelet tartalmazta. A kormányrendelet 45. §a szerint a szarvas, a dám, a vaddisznó és a muflon életmódja - legelés, rágás, taposás, kéreghántás és túrás - folytán a mezőgazdaságban keletkezett kárért a vadászatra jogosított felelős. Rendkívül jelentős a kormányrendelet 45. §ának (2) bekezdése, a mely szerint a vadászatra jogosított felelős az (1) bekezdésben felsorolt vadfajok által vadászaton kívül személyekben és dolgokban okozott egyéb kárért is. Nem köteles az ilyen kárt megtéríteni, amennyiben azt a károsult vagy más személy felróható magatar tása okozta. Rendelkezik az idézett törvényhely (3) bekezdése a vadászattal összefüggésben okozott károk megtérítéséről, végül a (4) bekezdésben kimondja: "nem felel a vadászatra jogosított a vad által az erdőgazdálkodásban okozott kárért", megteremtve ezz el az erdészvadász ellentét mára már megbontathatlannak minősülő alapjait. A vadkár szabályai a további jogalkotási fázisok során beépültek az 1961. évi VII. törvénybe, szövegük több alkalommal változott, maga a koncepció alig. Tisztelt Országgyűlés! Ez a kicsit talán hosszadalmasnak minősülő bevezető véleményem szerint engedhetetlenül szükséges volt, mert a kiinduló és a jelen helyzet vázolása nélkül nehéz a javaslatban szereplő változat megítélése. A vadak által okozott károkkal kapcsolatos rendelkezések jelenleg az 1961. évi VII. törvény, az Evt. 35. és 36. §ában találhatók. A vadak által és a vadászati jog gyakorlásával okozott károk ismérveik alapján három csoportba sorolhatók. Az első csoportba tartoznak az életmóddal okozott károk. A hatályos rendel kezések szerint a vadászatra jogosult
