Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 15 (165. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KRISTÓF ISTVÁN (MSZP):
2209 kérdésekben már évek óta igen komoly szakmai vita folyik, amely megítélésem szerint jelen pillanatban még nem dőlt el, de a megoldások elméleti körvon alai már kialakultak. Én természetesen nem érzem hivatottnak magam arra, hogy ebben az elméleti vitában részt vegyek, de szükségesnek tartom azt, hogy a magam szerény eszközeivel elemezzem a felhozott javaslatnak a vad által okozott kárért történő helytáll ásra vonatkozó szabályait, s végül azokat a mai magyar valóság körülményei közé illesztve minősítsem. Úgy ítélem meg: ahhoz, hogy e fontos kérdésben állást tudjunk foglalni, át kell tekintsük a korábbi jogi szabályozások által alkalmazott megoldásokat. Min t ahogy arra korábbi felszólalásomban utalás történt, a modern magyar jogrendszeren belül a vadászat szabályozására első alkalommal az 1872. évi VI. törvénycikkel került sor. A normaszöveget tanulmányozva arra a megállapításra jutottam, hogy lenne még tanu lnivalónk elődeinktől a tömör, lényegretörő, de ugyanakkor határozott és egyértelmű normaszövegezés terén. E törvénycikk ugyanis mindössze 44 rövid, tömör szakaszba sűrítve tartalmazza a vadászatra vonatkozó szabályokat, és e 44 szakasz közül is 13 a vadás zati kihágásokkal és azok büntetésével foglalkozik. A törvénycikk II. fejezete rendelkezik a vadak által tett károk megtérítéséről az alábbiak szerint. "A fővadak, szarvas, dámvad és vaddisznó által a vetésekben, ültetvényekben vagy más gazdálkodási é s erdészeti ágakban okozott minden kárért azon birtokos vagy haszonbérlő, kinek területén az említett fővad tenyész, teljes kárpótlással tartozik. Evégre megkívántatik, hogy a kára a hatóságnak a kár elkövetésétől számítandó nyolc nap alatt felvehetés célj ából bejelentessék." A törvénycikk 9. §a szerint nem illette meg kártérítés a kárt szenvedettet a ragadozó vagy kártékony állatok által okozott károk után, mivel azokat a birtokos, függetlenül a vadászati jog hasznosításának módjától, bármikor elpusztítha tta. Az 1872. évi VI. törvénycikk csak 11 évig volt hatályban, mert az 1883. évi XX. törvénycikk újraszabályozta a vadászat kérdéskörét. A II. fejezet 7. és 8. §a a vadak által tett károk megtérítéséről szinte szó szerint átvette a korábbi normaszöveget. Vizsgálódásunk szempontjából új elemként fedezhetjük fel, hogy megjelenik a vadászat gyakorlásával összefüggésben okozott károk megtérítésének szabályozása, az alábbiak szerint. "A vadászat gyakorlása közben a vetésekben, ültetvényekben vagy más gazdálkodá si és erdészeti ágakban okozott minden kárért a vadászatot gyakorlók teljes kárpótlással tartoznak. A sebzett vadat idegen területen űzni nem szabad. Ha a vadászatra jogosultak vadászebei idegen területre átmennek, ott az illető vadászatra jogosult által l etartóztathatók mindaddig, míg gazdáik az okozott kárért teljes elégtételt nem adnak. A kártérítés iránti követelés joga az ebek le nem tartóztathatása esetén is fennmaradván." Összegezve az 1872. évi VI. törvénycikk és az 1883. évi XX. törvénycikknek a va dak által okozott károk megtérítésére vonatkozó szabályait, megállapíthatjuk, hogy a vadászatra jogosult felelőssége a vadak által okozott károk megtérítésére feltétlen és korlátlan felelősségi szabályokat tartalmazott, semmiféle kimentési lehetőséget nem ismert, amellyel a vadászatra jogosult kötelezettsége alól mentesülhetett volna. A kárt szenvedettnek a kár bekövetkezése esetén csak azt kellett bizonyítani, hogy a kárt a szabályokban említett fővadak okozták, valamint azt, hogy ezek a vadak melyik vadás zterületről származtak. Mai fogalmaink szerint tehát a vadászatra jogosultat a fővadak által okozott károkért objektív tárgyi felelősség terhelte. Megítélésem szerint ez az igen szigorú szabályozás felelt meg egy, a magántulajdon elvét valló társadalom ért ékrendjének, abból kiindulva, hogy a jogosultságot gyakorló a jogosultsága gyakorlásával másoknak okozott kárt felróhatóságra tekintet nélkül tartozik megtéríteni.
