Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 9 (164. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A Budapest Bank részére juttatott 12 milliárd forint állami támogatás körülményeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
2071 privatizációjáról szólt. Félreértés ne essék, ez nem erény: mint az ügyiratkezelési szabályzat előírja, természetesen külön, önálló számon kellett volna eze ket a papírokat is iktatni. Ez valóban hiba. Mindezek alapján úgy látom, hogy a határozati javaslatban két olyan tétel szerepel, amely a tételes analízis alapján nem állja meg a helyét. A 2. pontban, a gondolatjelbe tett mondat fölösleges: "az eljárás közb en született végrehajthatatlan megállapodás kivételével". A megállapodást nem kellett végrehajtani, mert nem született meg '95. december 15éig a bank privatizációja. Ha megszületett volna, akkor végre lehetett volna hajtani. A második a 3. pont: nem igaz az, hogy sérültek a számviteli alapelvek, és nem tudom, hogy a kormány ezzel mit fog kezdeni. A kormány itt kap egy feladatot, ebben a határozatban, amit most pénzügyminiszter úr örömmel fogadott; nem tudom, akkor is így foge örülni, ha majd végre kell ha jtani ezt a határozatot. Ugyanis: a számviteli alapelvek sérülése alapján a szükséges lépéseket tegye meg a kormány. Mit fog tenni a kormány? Ki fogja netán hagyni a számviteli törvényből a jegyzett és később realizált tőkére vonatkozó szabályokat? Mert ez az egyetlen, amit esetleg megtehet - de ebből még nagyobb kalamajka keletkezik. Azt, hogy egy törvényt, egyébként sok oknál fogva, mindig lehet modernizálni, korszerűsíteni, én elfogadom. De nem ennek az ügynek a kapcsán, hanem esetleg más ügyek kapcsán. Végezetül, tisztelt Ház: a dolog azért megér még ezen kívül is néhány misét. Merthogy bebizonyosodott a vizsgálat alapján is: hogy egy formai hibán kívül a legnagyobb kutakodás se tudott semmit bebizonyítani. Ez ma már nyilvánvaló. Tessék akkor végiggondol ni, hogy miért volt ez a cirkusz! Ugye, lehetett egy bankellenes hisztériát kelteni, amit ismerünk: népszerű eszköze a populista demagógoknak. Lehetett egy bankárellenes hisztériát kezdeményezni, amit megintcsak ismerünk ebben a körben. És persze bele lehe tett rúgni két pénzügyminiszterbe, akit sok oknál fogva nem szokás szeretni sem az ellenzéki oldalon, időnként még a kormánypártok oldalán sem. Esetleg nem ez volt a fő motívum? Vajon most, miután bebizonyosodik mindennek az ellenkezője, most az érintettek ki fognak állni a nyilvánosság elé - emlékeztetnék Pető Iván múltkori napirend előtti hozzászólására , és azt fogják mondani, hogy "Uraim, bocsánat! Rágalmaztunk, hazudtunk, megalapozatlan állításokat tettünk." Jó lenne, ha a döntéskor a Ház ezt a szempo ntot is figyelembe venné. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Varga Mihály képviselő úrnak, Fidesz. VARGA MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Békesi László a bizalom megerősítéséről beszélt hozzászólásában. Én most a rendelkezésemre álló két percben arról szeretnék beszélni, hogy egy egész listát lehetne abban az ügyben fölsorolni, hogy milyen bizalmatlanságot szülő lépéseket tett a kormány ebben az ügyben. Három pontra hadd emlékeztessem a tisztelt Ház képviselőit. Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy maga a kormányhatározat, a 3331/1994es kormányhatározat nem volt ismert. Nem volt ismert a nyilvánosság számára, sőt nem volt ismert azok számára sem, ak ik a Budapest Bank privatizációjában érdekeltek lettek volna. Mi indokolta ezt a titkosságot? Erre Békesi László hozzászólásából sem kaptunk választ. A következő megállapítás, amit föl lehet hozni, hogy a pénzügyminiszter - aki akkor Békesi László volt - a z Országgyűléstől vont el jogköröket ezzel a kormányhatározattal. Ugye, ez a megállapodás az 1995ben befolyó privatizációs bevételre vállalt kötelezettséget, és annak felhasználásáról döntött. A hatályos törvényi jogszabályok alapján ez kizárólag az Orszá ggyűlés hatásköre lett volna. Ebből a szempontból tehát a pénzügyminiszter - és maga a megállapodás is - törvénysértő volt. (12.00)
