Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 2 (163. szám) - Dr. Vastagh Pál igazságügy-miniszter együttes expozéja a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvényjavaslatról, valamint a volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekmények megbüntetésére létrehozott... - A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvényjavaslat, valamint a volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekmények megbüntetésére létrehozott Nemzetközi Törvényszék Alapokmányából fakadó kötelezetts... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HEGYI GYULA (MSZP):
1961 értelemben tehát mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy megítélésünk szerint a nemzetközi humanitáriu s jogot súlyosan sértő cselekményeket nem egy nép, nem is három nép követte el, hanem a három Boszniában is élő etnikum, a szerbség, a horvátság és a bosnyákok magukról megfeledkezett politikusai, katonái. Talán itt szeretném aláhúzni azt, hogy ezt a gondo latot nagyon fontosnak tartom ebben az Országgyűlésben e vita kapcsán elmondani. Azt hiszem azonban, hogy az emberi jogok megsértése, a népellenes és háborús bűnök nem azzal kezdődnek, hogy koncentrációs táborokat állítanak fel, nem azzal kezdődnek, hogy t ömeggyilkosságokat hajtanak végre, nem azzal kezdődnek, hogy a lapok szalagcímekben tudósítanak az emberi jogok súlyos megsértéséről, a népellenes és háborús bűnök elkövetéséről. Éppen a volt Jugoszlávia területén elkövetett szörnyű bűncselekmények bizonyí tják, hogy az erőszak általában szóbeli erőszakkal, szóbeli és írott erőszakkal kezdődik. Sok évvel a boszniai vérengzések, a tömeggyilkosságok és emberek százmillióinak (sic!) otthonaikból való elüldözése előtt először írók, publicisták és politikusok kez dték el a más etnikumok elleni uszítást a volt Jugoszlávia területén. Újságcikkekben, televízióban, rádióban, politikusi megnyilatkozásokban hangzott el először szóban és írásban az, amit később sajnos Boszniában, Krajinában és másutt a volt Jugoszlávia te rületén tettekben is elkövettek. Hosszú éveken át folyt ez a fajta uszítás a más nép, a más vallást követő kisebbségek, vagy akár szomszédos többségi népek ellen és ennek iszonyatos következménye lett az, ami évekkel később Jugoszláviában történt. Szinte i ronikus arra utalni, hogy azok között a háborús bűnösök között, akiket most Hágába akarnak kiadni, akadtak írók, szépírók, sőt az egyik leghírhedtebb háborús bűnös gyermekmeseíróként kezdte pályafutását. Mondhatnánk, hogy ha nem az uszítás útjára tévedt v olna, akkor élete végéig írhatta volna jó vagy rossz - nem tudom megítélni - gyermekmeséit. A nacionalista uszításnak, a szomszéd népek elleni gyűlöletkeltésnek az iszonyatos spirálja volt az, amely nagyon sok embert belevitt a háborús bűnök elkövetésébe. Természetesen nemcsak és nem kizárólag Jugoszláviában lehetünk tanúi ilyesfajta verbális erőszaknak, a kisebbségek és a szomszéd népek elleni gyűlölködésnek. Többek között a határon túli magyarság is ki van téve ilyen szóbeli támadásoknak. Reméljük termész etesen, hogy másutt, talán éppen a jugoszláviai példán okulva a gyűlöletkeltés nem jut el addig a gyakorlati tettekig, amelyek sajnos Jugoszláviában megtörténtek. Itt szeretnék arra is utalni - anélkül, hogy név szerint vitatkoznék kiváló magyar filozófuso kkal , hogy számomra legalábbis elfogadhatatlan és elég doktrinérnek tűnik az a fajta gondolkodásmód, amely mindenfajta más népek, kisebbségek elleni gyűlöletkeltő beszédet a szólásszabadság kategóriájába sorol. Azt hiszem, hogy a szólásszabadság elvont e szménye nem feltétlenül és mindenképp vonatkozik a tömeghatású médiában elhangzott uszító és következményeiben bűnökre, iszonyatos bűncselekményekre felszólító uszításra. Azt hiszem, a szólásszabadság megítélésében nemcsak egy elvont, doktrinér gondolkodás módnak, hanem a történetiségnek, a történeti valóságnak, Európa XX. századi múltja ismeretének is tükröződnie kell. Egyébként, hogy mennyire mások a jogszokások, a jogfilozófiai gondolkodás, utalnék arra, hogy az Egyesült Államokban, ahol a szólásszabadság politikai téren vagy mondjuk a gyűlöletkeltés terén teljesen korlátlan, ott egy olyan, számunkra ártatlan szerelmesnek filmnek, mint a "Lolita" című népszerű filmnek az Internetre való tűzése is több éves börtönbüntetéssel járó bűncselekmény. Az amerikai erkölcsök a pornográfiának minősülő alkotások terén szigorúbbak, mint Európában. Mi azonban, azt hiszem, hogy két világháború, iszonyatos népirtások, a holocaust és sok más kisebbség ellen elkövetett népirtások után talán érzékenyebbek vagyunk a népellenes , a kisebbségellenes gyűlölködésre és úgy gondoljuk - legalábbis én úgy gondolom , hogy ezeknek a korlátlan és szabad megjelenése a tömeghatású médiákban semmiképpen sem üdvözlendő. Azt hiszem, joggal zárhatom természetesen azzal felszólalásomat, hogy szí vemből támogatom ezt a törvényjavaslatot és őszintén remélem, hogy a volt Jugoszláviában háborús bűnöket, népellenes bűnöket elkövető emberek megbüntetése nemcsak a szerb, a horvát és a bosnyák nép számára lesz
