Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 2 (163. szám) - Dr. Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnökének és dr. Holló András, az Alkotmánybíróság főtitkárának köszöntése - Az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. ÁDER JÁNOS, a Fidesz
1941 ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik dr. Áder János úr, a FideszMagyar Polgári Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka; szólásra készül dr. Dávid Ibolya képviselő asszony, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja részéről. Megadom a szót dr. Áder János úrnak. DR. ÁDER JÁNOS , a Fidesz képviselőcsoport részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az előttem szó lók szóltak már arról, hogy 1989ben milyen körülmények között került sor az alkotmányban az Alkotmánybíróság szabályozására, illetve az alkotmánybírósági törvény elfogadására. Említették a sietséget, említették azt, hogy egy új jogintézmény bevezetésére k erült sor, és ilyen módon a tapasztalatok hiánya is nyilván nagymértékben befolyásolta, hogy a szabályozás olyan lett, amilyenné alakult. Azóta hat év eltelt. Hat év után az Alkotmánybíróság munkája révén megfelelő tapasztalatokkal rendelkezünk, és ily mód on van lehetőség arra, hogy az Alkotmánybíróságra vonatkozó alkotmányos szabályokat, magát az alkotmánybírósági törvényt és az ügyrendi kérdéseket is megfelelő módon áttekintsük és egy koherens rendszerbe foglaljuk. A Fidesz vélemé nye szerint a jelenlegi alkotmányos szabályozás nem jó, ez az alkotmányos megoldás nem jó. Nem jó az a megoldás, hogy a garanciális szabályok egy része kétharmados törvényben található, a garanciális szabályok egy másik része pedig feles törvényben az Alko tmánybíróság ügyrendjébe kerül. Ezen a jövőben mindenképpen változtatni kell. Ugyanakkor van itt egy másik dilemma, az a hatéves mulasztás, amiről már szintén többen beszéltek előttem, miszerint a parlamentnek hat éve meg kellett volna alkotnia az Alkotmán ybíróság ügyrendjét. Hat év óta mulasztásban vagyunk, és ezt a mulasztást valóban pótolni kellene. Hogyan lehet ezt a dilemmát megoldani? Azt gondolom, úgy, hogy ezt a mostani szabályozást átmeneti szabályozásnak tekintjük - a Fidesz mindenképpen átmeneti szabályozásnak tekinti , és törekedni kell arra, hogy a jövőben - az általam majd később ismertetett elvek szerint - egy egységes szabályozásra kerüljön sor. Egyetértünk azzal, hogy háromszintű szabályozásra van szükség, hiszen a legfontosabb szabályokat valóban az alkotmányban kell rögzíteni, a mainál azonban lényegesen részletesebben. Itt vitatkoznék Dornbach Alajossal, ugyanis az alkotmányelőkészítő bizottság ülésén abban született megállapodás, hogy a hatásköri szabályokat, az Alkotmánybíróság eljárás ára vonatkozó legfontosabb szabályokat az új alkotmány rögzíteni fogja, tehát a tárgyaláson részt vevő valamennyi párt egyetértett abban, hogy az alkotmány jelenlegi, valóban nyúlfarknyi szabályozását ki kell egészíteni, bővíteni kell, és az alkotmányba ke ll beemelni nagyon fontos garanciális kérdéseket. Ebben megvan a hatpárti konszenzus, ilyen módon lehetőség nyílik arra, hogy részben a parlamentben a koncepció vitájában, részben később, a normaszöveg elfogadása során módosítsuk az alkotmányt, és valóban mindenki által elfogadott módon szabályozzuk az Alkotmánybíróságról szóló alkotmányos fejezetet. A másik, amire szükség van, hogy a garanciális elemek egy helyre kerüljenek, ez pedig egy kétharmados, az Alkotmánybíróságról szóló törvény lehet csak. Magyaru l: a mainál lényegesen teljesebb körű, lényegesen pontosabb szabályozásra van szükség, ami indokolatlanná teszi az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló törvény hatályban tartását. Ezt az elemet a jövőben nyilván meg kell szüntetni. Nincs szükség külön Alkot mánybíróság ügyrendjéről szóló törvényre. Azokat a kérdéseket, amelyeket fontosnak, garanciálisnak gondolunk, magában az alkotmánybírósági törvényben kell szabályozni; amelyeket pedig nem tartunk ilyen fontosságúaknak, azokat szabályozhatja az Alkotmánybír óság ügyrendje, de úgy, hogy ezt az ügyrendet nem a parlamentnek kell elfogadnia, hanem az Alkotmánybíróság rendelkezzen azokról a kérdésekről, amelyek a belső munkavégzés, az iratkezelés, a határidők szempontjából egyébként nem tűnnek törvényi szabályozás t igénylőnek.
