Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 2 (163. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes):
1923 kongresszuson nagyon sok probléma fölmerült, többek között gazdasági kérdésekkel is foglalkoztak, és ott bizony optimista megállapítások születtek, hogy gazdaságunk kezd jó irányba haladni, elindult a gazdasági prosperitás, a gazdaság pénzügyi háttere megalapozott, különféle előkelő klubokba fölvesznek minket, a gazdaságunk most már egyenesben van, fejlődik, elindult, a pénzügyi egyensúly nagyszerű - és még sorolhatnám tovább azokat az eredményeket, amelyeket a jelenlegi kormányzópárt elért a gazdaság területén. Ugyanakkor, ez zel szemben, a lakosság csak azt érzi, hogy az élelmiszertől a benzinig, a gyógyszerig, a gázig, az energiáig - és nagyon sokáig sorolhatnám - minden állandóan emelkedő tendenciát mutat, és ezek kisugároznak az egyéb termékekre is. A kormány által beígért inflációs ráta nem valószínű, hogy tartható - a magyar közgazdászok nagy része ebben nem bízik , ennek ellenére a lakosság, ha létminimumszámításokba kezdenénk, egy kisebb kosárnál is nagyon jelentős százalékban a létminimum alá kerülne. És az egy nagyon furcsa ellentmondás lenne, hogy a kormány hatalmas gazdasági eredményei mellett a létminimum alá kerülő tömegek százaléka határozott növekedést mutatna. Úgyhogy én megértem ezt, hogy nem lesz létminimumszámítás, azonban előbbutóbb szükséges, mert nem a létminimumszámításokon múlnak a dolgok, hanem a lakosság elnyomorodásán, amelyen segíteni kell majd valamelyik kormánynak - remélem, az elkövetkezőnek. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönö m. Megadom a szót Bauer Tamás úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége frakcióvezetőhelyettesének. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Én azért kértem szót, mert az a benyomásom keletkezett - különösen a hozzászólás után , hogy Csépe Béla f rakcióvezető úr nem egészen tisztázta, miről beszél. Ugyanis egy kérdés az, hogy hogyan alakul Magyarországon a szegénység, egy másik kérdés az, hogy ezt miképpen mérjük, és egy harmadik kérdés az, hogy arról, hogyan kell mérni a szegénységet, ki dönt. A K özponti Statisztikai Hivatal ama elnöke, akit még Antall József miniszterelnök úr nevezett ki, úgy döntött, körülbelül másfél évvel ezelőtt, hogy - a Statisztikai Hivatal életszínvonalstatisztikával foglalkozó szakértőinek javaslatára - a sokféle mutató k özül az egyiket ezentúl a Statisztikai Hivatal nem számolja, és ezért nem is teszi közzé, hiszen nem számolja abban a formában, ahogy ezt korábban számolta. Számol számos - öttíz - más mutatót arra, hogyan alakul az emberek életszínvonala Magyarországon: a reálbért, a reáljövedelmet, a társadalomstatisztikai panelvizsgálatokat és így tovább, és így tovább, amelyek megbízhatóan, rendszeresen mutatják azt a tényt, hogy az elmúlt hat évben a magyar lakosság életszínvonala folyamatosan csökkent, és a szegénysé g részaránya a legkülönbözőbb mutatók szerint Magyarországon növekedett. Ezt mindenki tudja, a patkó mindkét oldalán. Ők úgy döntöttek, hogy az egyik mutatót - mert nem találják megbízhatónak, nem találják minden szempontból korrektnek - ezentúl nem számol ják. Ennyi történt. Hogy milyen mutatóval mérünk, az nem politikai, hanem statisztikai szakmai kérdés, és mi ezt szeretnénk a jövőben is rábízni a statisztika szakértőire, és nem az Országgyűlés politikusaira, akik ehhez nem értenek. (Zaj, közbeszólások a Kisgazdapárt padsoraiból.) Az Országgyűlés politikusainak a politikai következtetéseket kell levonni, azt kell vizsgálni, hogy abból, hogy valamennyiünk ismeretei szerint szegényedik a magyar lakosság, milyen gazdasági és társadalompolitikai következtetés adódik. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Pusztai Erzsébet frakcióvezetőhelyettes asszonynak, Magyar Demokrata Néppárt.
