Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 1 (162. szám) - A honfoglalás 1100. évfordulójának emléknapjáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:
1901 A honfoglalás 1100. évfordulójának emléknapjáról szóló törvényjavaslat részletes vitája ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Most soron következik a honfoglalá s 1100. évfordulójának emléknapjáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/1919. számon, a kulturális bizottság ajánlását T/1919/5. számon kapták kézhez. A kulturális bizottság jelezte, hogy a részletes vitában nem kíván külön előadót állítani. Az ajánlás 2. számú pontja a törvényjavaslat 1. § (1) bekezdésének kiegészítését indítványozza. Kíváne valaki felszólalni a részletes vita e szakaszában? Igen: előzetes jelzés alapján Kávássy Sándor úr, a Független Kisgazdapárt képviselője. Meg adom a szót. DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP) : Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az általános vitában is elmondtam, hogy cseppet sem vagyok elégedett az 1100. évforduló emléknapja tárgyában benyújtott törvényjavaslat szövegével, miutá n minden elemét nélkülözi az ünnepélyességnek, és így a legkevésbé sem méltó az alkalomhoz. Hitem szerint bármely más táján a világnak megértenék, hogy egy haza 1100 éves fennállása sokkal jelentősebb, nagyszerűbb és felemelőbb esemény, semhogy arról a hét köznapiság nyelvén lehetne törvényt alkotni; ellenkezőleg: igenis a köznapiság fölé kell emelkednünk, meg kell emelnünk a kalapot és meghajtanunk a zászlót, és csakis a maradandóság, a halhatatlanok - tehát Berzsenyi, Kölcsey, Ady - nyelvén méltathatjuk. A tisztesség normái szerint tehát olyan törvényt illendő alkotnunk, amit ötven, száz év után vagy később is csak jóérzéssel, mint lélekemelő és nemesítő olvasmányt lehet elővenni és olvasni. Mélységesen meg vagyok győződve: ha élnének még említett nagyjaink és utódaik közül is, akik felértek hozzájuk, ebben a vitában velem értenének egyet, és nekem adnának igazat. Szomorúan fűzhetem hozzá: ha valaha is kételkedtem volna Ady igazában, hogy igenis van "magyar magyarság" és vannak "kozmopolita műmagyarok", ille tve Németh László szerint "mélymagyarok" és "hígmagyarok", úgy erről most kétséget kizáróan győződhetnék meg. És mindezt - tudniillik a szöveget és az a körüli szóváltást is - csak Bessenyei "Magyarság" című röpiratának kifakadásával minősíthetem: "Nagyon megszűkültünk a magyarságba', melynek ugyan bőségébe' soha nem voltunk." Mindezt figyelembe véve csak helyeselni tudom Balsay István, dr. K. Csontos Miklós javaslatához csatolt kiegészítését, amely ha teljesen nem oldja is meg a gondot, mégis enyhíti az er edeti szöveg szürkeségét, sivárságát. (20.20) Tisztában vagyok vele, hogy völgyben ülő kor az, amiben élünk, mégsem lehetünk annyira elesettek, se lelki szegények, hogy ne találjunk méltó szavakat az évfordulóhoz, hogy megfeledkezzünk a jó modorról, ráadá sul stílusérzékünk is cserbenhagyjon bennünket. Minderre akkor is törekednünk kell, ha tisztában vagyunk vele és tudjuk is Ady nagy igazságát: “Magyar gomblyuk virággal is bús.” - “Őrzők, vigyázzatok a strázsán”. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Én is köszönöm. Kérdezem, kíváne még valaki felszólalni az ajánlás 2. számú pontjához. Megadom a szót Szabó Zoltán államtitkár úrnak. (Dr. K. Csontos Miklós: Elnök asszony, én az 1. ponttal kapcsolatban kívánok szólni.) DR. SZABÓ ZOLTÁN mű velődési és közoktatási minisztériumi államtitkár :
