Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KATONA TAMÁS (MDNP):
1806 Egy konkrét példával szeretném zárni felszólalásomat. Én a XXIII. kerület egyik iskolájá ban dolgozom huszonöt éve; a tegnapi adatok szerint nálunk 15 százalék a cigány tanulók száma. Nálunk is probléma a hetediknyolcadik osztályra az iskola elhagyása. Ezért a tantestülettel egyetértésben biztosítottuk azt a lehetőséget, amit a sportolóknak é s művészpalántáknak, hogy ezeknek a kimaradni készülő tanulóknak biztosítottuk a magántanulói státuszt. Sok sikerről nem számolhatok be, hiszen ezek a tanulók az első félévben nem éltek a lehetőséggel, nem vettek részt a délutáni foglalkozásokon, és a félé vi vizsgájuk sem volt sikeres. De azt az eredményt elértük, hogy fél év óta rendszeresen bejárnak a délutáni foglalkozásokra, igénylik a pedagógus segítségét, és szeretnék elvégezni a nyolc általánost. Úgy gondolom, sokat beszélhetünk erről a problémáról, mégis az fogja megmutatni a hatékonyságát és az eredményességét, ha tenni is tudunk együtt. És ez közös felelősségünk, nemcsak a képviselőké, hanem a cigány szervezeteké és a társadalomé is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Kö szönöm szépen. Soron következik Katona Tamás, a Magyar Demokrata Néppárt részéről, őt követi majd Béki Gabriella, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Megadom a szót Katona Tamás képviselő úrnak. DR. KATONA TAMÁS (MDNP) : Köszönöm, elnök asszony. Tiszte lettel köszöntöm az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat karzaton helyet foglaló képviselőit és a hét parlamenti párt teremben tartózkodó megfigyelőit. Valóban nemzeti ügyről tárgyalunk most, ahogy miniszterelnök úr mondta, egy olyan kérdésről, amelynek a megoldása az egész magyar társadalomnak érdeke. Ezért egy ilyen kérdést valóban nem illik kisajátítani. Én a pártok részéről ilyen törekvést nem láttam, nem érzékeltem. Szeretném, ha a kormányzat részéről sem történnék ilyen, hiszen miniszterelnök urat cserbenhagyni látszott az emlékezete, amikor visszatekintett az 199094 közötti országgyűlési és kormányzati ciklusra. Dobos Krisztina képviselőtársam már elmondta, hogy ekkor született meg a kisebbségi törvény, amely biztosította, hogy a kisebbségi önkorm ányzatok létrejöhettek. Ekkor jött létre a Gandhi Gimnázium, ekkor született meg a nagyon fontos térségi programok egész sora. Igaz, miniszterelnök úr tett egy finom distinkciót, amikor ugyanezért a dologért megdicsérte az előző országgyűlési ciklust. Ezt a finom distinkciót a jövőben én is alkalmazni fogom. Tabajdi Csaba államtitkár úr joggal közölte látleletében az Európa Tanács cigányügyi jelentésének azt a részét, amely arról szól, hogy a létező szocializmus szétzúzta a hagyományos cigány társadalmat. E z tény, és egy közösség számára ez súlyos csapás. Nem túlélhetetlen csapás azonban. Gondoljuk meg, a magyar paraszttársadalom is túlélte azt - Kovács Imre csodálatos könyve erre a bizonyíték , amikor a hagyományos paraszti életforma szűnt meg az első vilá gháború előtt vagy idején. Tehát nyilván valami keletkezett ennek a helyére. Mit adott a létező szocializmus a cigányságnak? Valóban, mindenekelőtt a feketevonatokat, tehát egy olyan segédmunkás létet, amelyik egy ideig megoldást jelentett, egy idő után az onban tragédiába torkollott. Tragédiába, hiszen az egész létező szocializmus össze méltóztatott omlani, és ennek az összeomlásnak, s nem a rendszerváltozásnak a vesztesei a magyarországi cigányok. Annak, hogy ők csak segédmunkások lehettek, annak, hogy őke t csúfolták azok, akik erre a létre kényszerítették őket, brazil gépsornak. És most itt állunk ezzel a szinte kezelhetetlen helyzettel. Ahogy a szovjet piacra termelt magyar árukat sehol a világon nem sikerült eladnunk - tessék elhinni, elég sok országban próbálkoztam vele , ugyanúgy tudomásul kell vennünk, hogy sajnálatos módon arra az önhibájukon kívül képzetlen, egy téves politika következtében iskolázatlan munkaerőre sem volt szükség. Ezen kell most változtatni.
