Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KATONA TAMÁS (MDNP):
1807 De vajon alkalmase a magyarországi cigá nyság a piacgazdaság körülményeibe, a modern magyar társadalomba való beilleszkedésre? Úgy gondolom, alkalmas. Alkalmas egyrészt azért, mert ha visszanézünk a történelembe, láthatjuk, hogy számos nemcsak művészi, hanem kézműves foglalkozást űztek, számos o lyan foglalkozást űztek a vályogvetéstől a famunkáig, a kovácsmesterségig, ami éppenséggel piacgazdasági jellegű. Tehát a cigány társadalomban ennek igenis megvannak a hagyományai. Mi nehezíti mégis ezt a beilleszkedést? Egyfajta kölcsönös gyanakvás nehezí ti. A gyanakvás egyrészt megvan a magyarországi roma társadalomban. Megvan, és érthető, hogy megvan, évszázadok alatt alakult ki, és évszázadok óta próbál úgy túlélni a magyarországi cigány társadalom, hogy a lehető minimális köze legyen a nagy társadalomh oz, a fenti társadalomhoz. Ezen is túl kell kerülni, mint ahogy a magyar társadalomnak is - ha egyáltalán ezt a cigány társadalom és magyar társadalom distinkciót meg lehet tenni - ki kell nőnie azokat az ostoba előítéleteket, amelyekre pedig olyan könnyen rájár a nyelvünk, hogy "áh, nem dolgoznak", meg "ha segélyt kapnak, a kocsmába viszik". Tehát most egy új helyzet van, és legalább kétféle megoldással vagy kezeléssel kell egyszerre kísérleteznünk. Az egyik - tudom - tüneti jellegű, az adott helyzetben a felnőtt cigányok kérdését próbálja kezelni. Ehhez foglalkoztatáspolitika kell. Foglalkoztatáspolitika, amely lehetőleg helyhez köti az embereket, helyben biztosít munkát számukra. Nyilvánvaló, hogy ehhez kedvezmények is szükségesek. Anélkül ez nem fog műkö dni. A másik - és ennek a kérdésnek ez jelenti a tartós megoldását - pedig az oktatásügy területére esik. Nagyon örülök, hogy Horn Gábor felszólalásában felhozta az óvodák ügyét, mert nemcsak iskolákra van szükség, hanem előtte igenis szükség van óvodákra is. Nagyon örülök, hogy kétszeresére emelkedett az óvodai normatíva, így nekem mint polgármesternek most már nem 125 ezret, hanem csak 100 ezret kell hozzátennem egyegy óvodás gyerek után ahhoz, hogy valóban legyen óvodai ellátás. A kormányzat az infláció s rátát néha ugyan kiszámolja, de félő, hogy nem annyival növeli, hanem annyival csökkenti a támogatásokat. Nagyon örülök annak, hogy néhány kérdés felvetődött, hogy Hága Antónia elmondta, hogy ne a génekben keressük a hibát, amikor olyanokról beszélünk, h ogy a börtönökben lévőknek hány százaléka cigány, hanem azt nézzük meg, hány százaléka iskolázatlan, hány százaléka tanulatlan, mert az az út, és nem a génekbe beleépített dolgok vezetik oda az embereket. És a munkaerőnél is ugyanez a helyzet. Örülök annak - mint Szatmár megyéből elszármazott ember , hogy mind Torgyán József képviselőtársam, mind Szilágyiné Császár Terézia megidézte Szatmár megyét, ahol sűrítve találjuk meg ezeket a gondokat. De éppen azért, mert ott sűrítve vannak meg, ott igenis voltak k ezdeményezések. Az említett Hodászon és Kántorjánosiban Fóris Lajos református tiszteletes úr vagy Sólya görög katolikus parókus csodálatos, nemcsak pasztorizációs munkát, hanem közösségteremtő munkát végzett. És ez a lényeges ebben a kérdésben. Szükség va n tehát az óvodákra, és szükség van iskolákra, mégpedig nem pusztán iskolára, valamire még, amíg a társadalomnak ilyen kettéhasított volta megtalálható. A cigánygyerek számára az emelkedés lehetőségét csak az adja meg, ha nemcsak az iskolát biztosítjuk nek i, hanem a napköziotthont is. Mert nagyon sok esetben otthon - és nem a gyerek tehet róla, sokszor még nem is a szülő tehet róla, hanem az össztársadalom tehet róla - nincsenek meg azok a körülményei, hogy a másnapra való leckét elvégezze. S így, mint a mo csár, húzza le a helyzet ezeket a cigánygyerekeket. Így nem fog megszületni az a cigány polgárság és az a cigány értelmiség, amelyre pedig szükség van, hogy valóban integrálódni tudjon a modern polgári Magyarországba minél nagyobb, minél teljesebb létszámá ban a magyarországi cigányság is.
