Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 26 (160. szám) - Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP):
1665 (12.20) A továbbiakban csak azokkal a kérdésekkel foglalkoznék, amelyek komoly vitát váltottak ki, és amelyekről ma sincs igazán egyezség a képviselőcsoportok között. Ezek közül is talán a legfontosabb a gazdasági összeférhetetlenség témája, amely a magyar társad alom, a magyar választópolgárok szemében is fontos kérdésnek tűnhet. Úgy gondoljuk, az a jó megoldás, ha teljesen átláthatóvá válik a parlamenti képviselők tevékenysége a társadalom előtt, legyen az gazdasági témában folytatott lobbytevékenység, legyen az bármiféle más társadalmi célokért folytatott tevékenység. A lényeg az átláthatóságon van. Úgy gondoljuk, az az álláspont, amely kizárná, hogy a parlamenti képviselők bármiféle komoly gazdasági tevékenységet végezzenek - és ott, a gazdasági életben olyan ti sztségeket viseljenek, amelyekkel úgymond vissza lehet élni egy parlamenti képviselői tevékenység során , ez a teljes kizárás egy olyan kontraszelekciót eredményezne, amely nem hiszem, hogy kívánatos a magyar parlamentben. Még annak idején, államtitkári k oromra visszaemlékezve, de most mint a mezőgazdasági bizottság tagja határozottan állítom, hogy általában azoknak a képviselőknek vannak jó indítványaik, és azok a képviselők tudnak egy kormány vagy bárki által beterjesztett törvényjavaslatot hitelt érdeml ően bírálni, akik a gyakorlati életből jöttek. Különösen vonatkozik ez a gazdasági törvényekre. Ha a parlamentben - és a tevékenység döntő hányada csakcsak gazdasági törvénykezés - olyan képviselők lesznek, akik döntéshozatalban sem az állami, sem a magán szférában eddig nem vettek részt, és azt kívülről szemlélik, bizony nem hiszem, hogy bármiféle törvényjavaslatnál a köztisztviselőknek, a kormány alkalmazottjainak kompetens vitapartnerei tudnának lenni, és akkor kizárólag mindig azok az elképzelések érvén yesülnének, amelyeket esetleg a közigazgatás professzionális tisztségviselői a parlamenti képviselők elé tesznek. Tehát ezt mi nem tartjuk járható útnak. Ugyanakkor az a fajta megkülönböztetés, hogy állami vállalat vezetője lehete képviselő, magánvállalat é nem lehet, vagy éppen fordítva, ez valószínűleg alkotmányossági aggályokat vetne föl. Tehát nem hiszem, hogy ilyen alapon személyek között különbséget lehetne tenni. Ha a tiltás mellett szavaz a parlament, akkor az vonatkozzék az állami vállalatoknál mag as tisztséget betöltőkre ugyanúgy, mint akár egy önkormányzati gazdasági érdekeltségnél, vagy éppen bármiféle magánszektorban történő vállalkozás magas beosztású tisztségviselőire. Tehát ez mindenképpen a lényeg. Úgy gondolom, hogy nem ezen törvény alapján kell megoldani olyan problémákat, amelyek hosszú idők óta kísérik a magyar gazdaságot. Például az állami vállalatoknál fölmerül a gyanú, hogy az adott vállalat vezetője visszaél a hatalmával azáltal, hogy bizonyos támogatásokhoz hamarabb hozzá tud jutni; vagy éppen itt hallottuk Sepsey Tamás képviselőtársamtól, hogy a Fotexnek milyen előnye származott az egyszeri nagy árfolyamleértékelésből. Úgy gondolom, szerencsére az államnak és a kormánynak egyre kevesebb konkrét befolyása van a gazdasági szférára. Eg yre kisebb a lehetősége arra, hogy állami támogatásokat osztogasson. Nagyon remélem, hogy ez az állami vállalatok esetében is - az ilyen támogatásosztogatás - rövidesen végérvényesen a múlté lesz. Nagyon remélem azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank tevékenysége valóban független és önálló marad. Ebből adódóan a Magyar Nemzeti Bank elnökét a jövőben semmiféle olyan árfolyampolitikára, olyan lépés megtételére egy képviselő nem fogja tudni rákényszeríteni, amely ilyen súlyos korrupciós visszaélésre adhatna okot. T ehát ketté kell választani az állam befolyásoló tevékenységét a gazdasági életben a politikai tevékenységtől, amit a parlamenti képviselők folytatnak. Bízom abban, ha a támogatások ezen a területen végérvényesen eltűnnek, akkor ez a fajta félelem, amely az állampolgárok részéről megvan, végérvényesen a múlté lesz.
