Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 6 (144. szám) - Dr. Homoki János (FKGP) - a pénzügyminiszterhez - "Pénzügyminiszter úr, mikor kíván véget vetni a Bankfelügyeletnél a pazarló gazdálkodásnak?" tárgyában - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
167 A hivatal állandó, sőt az újonnan felvett dolgozói is hasonló béreket kapnak, noha a köztisztviselői törvény, meghatározott feltételei alapjá n, erre lehetőséget nem ad. A törvényi előírásokat úgy játsszák ki, hogy az alapbérbe jutalomelőleget építettek be, melyet adnak boldognak, boldogtalannak, függetlenül a ténylegesen végzett munkától és teljesítménytől. Az úgynevezett jutalomelőleget minden hónapban a tényleges fizetés mellett adják, olyan 50 ezer forintos átlagban. Az egyik főcsoportfőnökhelyettes a 200 ezres havi illetményén túl kilenchavi tevékenysége után "átszervezési érdemeiért" közel egymillió forint jutalmat kapott. Botos Katalin vezetése alatt a hivatal összesen négy személygépkocsival látta el munkáját. Az új vezetés több mint duplájára emelte a gépkocsik számát. Így vásároltak három db Renault Lagunát, egy db Renault Espacet és három db Renault 19est, melyeknek b eszerzési értéke meghaladta a 20 millió forintot. Az anyagi eszközökben való tobzódást mutatja, hogy november 24én, jó előre, az országban talán elsőnek kifizették a köztisztviselőket megillető tizenharmadik havi munkabért. Kérdezem államtitkár úrtól: Az elmondottakról vane tudomása? Mikor ellenőrizték átfogóan a Bankfelügyelet gazdálkodását? Milyen szempontok és teljesítmény alapján határozzák meg a jutalmakat? Az új vezetés hány átfogó ellenőrzést végzett kiemelten kereskedelmi bankoknál? Külső szakértő i cégeknek hány esetben és milyen díjazásért adtak megbízást? Nagy érdeklődéssel várom államtitkár úr válaszát. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm. Az interpellációra Akar László államtitkár úr válaszol. AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Alapvető megállapítására azt szeretném válaszolni, hogy nem látok a Bankfelügyelet munkájában pazarlásra utaló jeleket. Előrebocsátom, mint ahogy ön is mondta, hogy a Bankfelügyelet erőforrásait nem a költség vetéstől, hanem az általa felügyelt banki, pénzintézeti rendszer szereplőitől kapja, a források felhasználására viszont a költségvetési gazdálkodás szabályait alkalmazza. Amikor tavaly márciusban a pénzügyminiszter úr fogakat (sic!) ígért a szervezetnek, t isztában volt vele, hogy minőségi munkát csak felkészült és gyakorlott munkatársakat foglalkoztató felügyelettől várhat a kormányzat. A magasabb szakmai követelmények természetesen megfelelő jövedelmeket és jutalmakat feltételeznek, különösen olyan banki k örnyezetben, ahol a piaci bérek erős elszívó hatást gyakorolnak a jó szakemberekre. Márpedig a betétesek, az adófizető állampolgárok érdekeit nem az képviseli, aki a munkaerőpiaci viszonyoktól teljesen elszakadóan alacsony fizetésű, és ebből következően je llemzően kevéssé képzett és gyakorlott bankfelügyelők alkalmazását kívánja elérni. Az ebből fakadó kár ugyanis - és talán erre is utal a több százmilliárdos bankkonszolidáció története - igen nagy lehet. Ezért legalább olyan jövedelmeket szükséges ajánlani , ami mellett a megfelelő színvonalú munkatársak a munkaerőpiacon megtalálhatók lesznek. A fizetéseket, a jutalmakat a Bankfelügyeletnél egyes személyekre egyedileg előre meghatározott, írásban rögzített konkrét feladatok kitűzése és értékelése alapján adj ák. A jutalomkeret felhasználása részben bérkiegészítési célokat szolgál, mint az más közintézményeknél is így van. '95től a jutalomalap nagyobb részét, 60 százalékát előre meghatározott munkakörön kívüli célfeladatok elvégzésére, illetve rendkívüli tevék enységek honorálására fordítják. A bankokkal versenyképes fizetések így is ma még illuzórikusak, mivel kétszeres fizetéssel csábítják a felügyelet munkatársait a pénzintézetek.
