Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 26 (160. szám) - Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
1640 1996. március 20án az alkotmányügyi bizottság általános vitára alkalmasnak ítélte a törvényt, nem titkolva azt, hogy tárgyalástechnikai szempontból különböző problémák adódhatnak, s ezért egy négytagú albizottságot hozott létre a tárgyalástechnikai, módszertani kérdések tisztázására, ahogy ezt az önök által megkapott bizottsági ajánlás szövegében olvashatják is. El kell ismerni - hiszen éppen ezért határozott úgy az alkotmányügyi bizottság, hogy négytagú albizottságo t hoz létre , hogy sajátos műfajról van szó. Mert ugyan már volt a magyar parlament történetében alternatívákat tartalmazó törvényjavaslat, de olyan törvényjavaslat, ahol nyolc tárgykörben, egyes tárgykörökben négy vagy öt variációt tartalmazó szabályozás i elképzelés szerepelt volna, ilyen még nem volt. Mi volt az oka annak, hogy végül is úgy döntöttek az előkészítők, hogy ebben az állapotában és ilyen műfajjal is benyújtják a törvényjavaslatot? Az, hogy választanunk kellett aközött, hogy koncepcionális és olykor nem koncepcionális kérdésekben végül is már nem sikerült további konszenzusra, egyetértésre jutnunk, és akkor nem nyújtunk be törvényjavaslatot, az egyetértések és a véleménykülönbségek tudomásulvétele után elmarad a törvényi szabályozás és a törvé nyjavaslat benyújtása. Ezt mindenképpen el kívántuk kerülni. Ez lett volna az egyik lehetőség. A másik lehetőség az lett volna, hogy egy párt vagy legfeljebb két olyan párt, amely minden egyes kérdésben egyetért - egyébként nem volt két ilyen párt , esetl eg benyújtja a törvényjavaslatot, és majd módosító indítványokkal és egyebekkel teszik alternatívákkal, variációkkal feldúsítottá magát a törvényjavaslatot. Ezt el akartuk kerülni azért, mert elismertük azt az igényt, hogy ez olyan jelentőségű téma az orsz ággyűlési képviselők jogállását érintően, hogy itt feltétlenül a hatpárti vagy legalábbis túlnyomó többségi álláspontra, megegyezésre kell törekedni. Úgyhogy végül a harmadik megoldást választottuk, vagyis azt, hogy azokat a variációkat, amelyekből semmiké ppen nem voltak hajlandók engedni a pártok, önálló variációként feltüntettük a törvényjavaslatban, elismerve azt, hogy ezzel megnehezítjük a tárgyalását, a módosító indítványok benyújtását, hiszen nincsen minden egyes kérdésben egységes előterjesztői akara t, maguk az előterjesztők között is véleménykülönbség van, tehát nem tudják egyértelműen megmondani, hogy mondjuk, a módosító indítványok közül az előterjesztők egységesen melyeket támogatnak, illetve melyeket nem támogatnak. Azt gondolom azonban, hogy nag yon nagy aggodalomra nincs ok, mert végül is a törvényjavaslat 7580 százaléka mögött hatpárti - vagy most már mondhatom, hogy hétpárti - egyetértés van, tehát a törvényjavaslatba foglalt rendelkezések és a jogintézmény tartalmát illető 7080 százalékban e gyetértés van; nincsenek is variációk, ott nincsenek is alternatívák. Nyolc olyan terület van, ahol különböző variációk vagy alternatívák szerepelnek. Ha az alternatívákat, az egyes variációkat megnézzük - és az indokolás tartalmazza az egyes pártok állásp ontját - és az indokolásban azt, hogy mely pártok melyik variációt támogatják, akkor kiderül, hogy az esetek 90 százalékában egyik variáció mögött megvan a kétharmados támogatottság - mert kétharmados törvényről van szó, ezért kétharmados támogatottságra v an szükség. Nem mindig olyan megoszlásban, hogy a kormánypártiak kontra ellenzékiek állnak valamelyik variáció vagy valamelyik alternatíva mögött; itt változatos formája található az egyes variációk támogatásának, de komoly esély van arra, hogy valamelyik variáció a feltüntetettek közül megkapja a 66 százalékos többséget. A politikai összeférhetetlenségre vonatkozó tárgykörben például négy variáció van. Ezek közül kettő csak annyiban tér el a másik kettőtől, hogy az egyik esetben a polgármesterek, a főpolgá rmesteri tisztség összeférhetetlensége mellett kardoskodik az egyik párt vagy több párt - úgy, ahogyan 1994 őszén, amikor az önkormányzati választásokról volt szó, illetve a törvény vitája zajlott , illetve az egyik párt határozott álláspontja szerint az országos szervezésű szakszervezetek vezető tisztségviselőinek az összeférhetetlenségét ki kellene mondani. Tehát ezekben az esetekben egyegy álláspontról van szó egy adott kérdésben - nem mondom, hogy nem jelentős kérdésben , az összes többi kérdésben lé nyegileg egy középre húzó, viszonylag széles konszenzussal kecsegtető álláspont van.
