Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 25 (159. szám) - A Magyar Köztársaság polgári törvénykönyve egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
1611 Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb kicsit szarkasztikusan említettem, hogy egyesek ma a z ügyvédi lobby képviselőinek neveznek néhányunkat ebben a Házban. Azért, mert szóvá mertük tenni azt, hogy ez a törvénymódosítás elvtelenül megpróbál monopóliumot biztosítani a közjegyzők számára az ingóságokra vonatkozó jelzálogjogszerződés kapcsán. Az elvtelen szót azért mondtam, mert jogelméleti indoka ennek nincs. Nincs, hisz az ingatlanokra vonatkozó jelzálogjogszerződés megkötése most is és a javaslat elfogadása után is történhet ügyvéd által, történhet közjegyző által. Manapság egyegy ingatlan ér téke akár az 50100 millió forintot is elérheti. Tehát, ha az lenne az álságos indok, hogy azért kell ezt a közjegyzőknek készíteni, mert az ügyfelek számára nagyobb jogbiztonságot eredményez a közjegyzők által elkészített okirat, akkor azt kell mondani: a nagy értékű ingatlanok esetében idáig ez föl sem merült. Föl sem merülhetett, mert nyugodt lélekkel mondhatom, hogy mind az ügyvédi karban, mind a közjegyzői karban a többség megfelelő szaktudással rendelkező szakember, akik számára nem jelent szakmai gon dot, de nem jelent morális és erkölcsi gondot sem egy jelzálogjogszerződés elkészítése. A jelzálogjogszerződések nyilvántartása ingatlanok esetében természetesen állami feladat, és természetesen ezt a földhivatalok végzik. A közhitelű nyilvántartás ponto ssága megjelenik az ingókra vonatkozó jelzálogjogszerződés esetében is. A közhitelesség biztosítására számtalan lehetősége van az államnak. El tudom fogadni azt a megoldást is, amit a törvényjavaslat tartalmaz, nevezetesen a Közjegyzők Országos Kamarája v ezesse ezt a nyilvántartást. De azért el kell gondolkodni azon, hogy ez az állam nagyon komoly összegeket fordított - és lehet, hogy triviális ez a fordulat, de mégis élek vele - az adófizető állampolgárok pénzéből a cégbíróságok nyilvántartásának korszerű sítésére. Néha azt lehet hallani, hogy ezek a cégbírósági nyilvántartások nem működnek kellő hatékonysággal. Akkor viszont föl kell tenni a kérdést, hogy miért nem működnek. Miért nem próbálja meg az állam érvényesíteni a központi akaratát és az elköltött pénzek arányában megtalálni a felelősöket, hogy miért nem működik egy modern számítógépes nyilvántartás, amelynek működtetése sok esetben nem olyan magas szintű szellemi kapacitást igényel, mert a beszerzett programok, a rendelkezésre álló számítógépek kap acitása egy dolgot követelne meg, hogy legyen, aki adattal ellátja ezeket a számítógépeket. Tehát el lehetne képzelni azt is - miután a hitelezők többsége nagy valószínűséggel gazdálkodószervezet lesz vagy pedig olyan gazdálkodószemély, aki egyébként a cég bíróságon is bejegyeztethetné magát , hogy ezt a nyilvántartást is a cégbíróság vezesse, mert ebben az esetben az információk egy helyen megtalálhatók az érdeklődők számára. Ha valaki még több információt kíván az adósáról, természetesen az ingatlannyilv ántartást is felkeresi és ott is bizonyos adatokat megtudhat. (19.30) De ha a kormányzat nem kívánja fölvállalni ezt, akkor a közjegyzői kamarának a megbízatása és ezzel egy okiratszerkesztési monopóliumnak a közjegyzők részére történő átadása már sérti a vállalkozások szabadságának az alkotmányos alapelvét. Mert elképzelhető, hogy az Országgyűlés elfogadja a kormány javaslatát. De akkor egészen biztos, hogy lesznek olyan jogászok, akik az Alkotmánybíróságtól meg fogják kérdezni, hogy mi az alkotmányos indo ka ezen monopólium kialakításának. Akkor a kormány nehéz helyzetben lesz, mert nem fog tudni olyan érvet mondani, amely egy alkotmányos alapjog korlátozására az Alkotmánybíróság számára elegendő lenne. Nem tud. Főleg akkor, hogyha a megjelent nyilatkozato kból egyértelmű, hogy ez a rendszer önfinanszírozó lesz. Ha a kormány tudja, hogy olyan díjakat kell majd megállapítani, hogy a rendszer tudja saját magát fenntartani, a befektetési költségek megtérüljenek, és a rendszernek a fenntartása a befizetett díjak ból szintén fedezhető legyen, akkor meg kell kérdezni, hogy miért nem vállalja az állam ezt a feladatot, miért nem csinálja, miért nem építi a saját kapacitására rá ezt a hálózatot, hisz úgyis szükség van a földhivatali nyilvántartások összekapcsolására, a cégbírósági nyilvántartások összekapcsolására. Őszintén megmondom, hogy számomra nagyon érthetetlen az a kormányzati szándék, hogy amikor lehetőség nyílna a nyilvántartások ésszerű összekapcsolására, s ezalatt a földhivatalit és a
