Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 25 (159. szám) - A Magyar Köztársaság polgári törvénykönyve egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
1612 cégbíróságok nyilvántart ását értem, amikor erre úgyis megvan a szándék, azon a politikai vitanapon, amikor elég sokat vitatkoztunk róla, hogy lehetne a második, a harmadik, a szürke- és a feketegazdaság anomáliáit visszaszorítani, akkor is sor került arra, hogy a VPOPnak, az APE Hnek a bázisait is össze kell majd valamiképpen kapcsolni s az információáramlást meg kell könnyíteni. Én azt hiszem, hogy ez egy nagyon fontos adatbázis a feketegazdaság elleni küzdelemben: kik, hogyan, miként vettek föl hiteleket, mi a hiteleknek a fede zete? Ezt az adatbázist most a közjegyzői kamaránál létrehozni és utána valamilyen módon majd ehhez az adatbázishoz fordulni különféle adatokért, csak díj ellenében lesz majd lehetséges, akkor, amikor a kormány megtehetné, hogy most az egységes nyilvántart ási rendszer fölállításánál ő maga lesz a kezdeményező, és ő fogja ezt a nyilvántartást elkészíteni. Nincs semmiféle gyakorlati indoka annak, csak a közjegyzők monopóliumba hozása, hogy ezt a közjegyzői kamara vezesse, mert a közjegyzői kamara egy olyan n agy léptékű beruházást vállal, amely össze fogja kapcsolni az összes közjegyzői kamarát az országos központtal, amit nyilvánvalóan nemcsak ennek a nyilvántartásnak a működtetésére fognak használni. Ezzel is tisztában kell lenni, hogy itt az állam az adófiz etők pénzéből, akik majd megfizetik ezeket a díjakat, a közjegyzői országos kamara számára lehetővé fogja tenni egy átfogó, országos, ha nem csal az emlékezetem, akkor szakkifejezéssel: one line rendszernek a megteremtésével. Talán jobb lenne, hogyha ez a beruházás állami feladatként jelenne meg és a nyilvántartás is állami feladatként működne. Emellett, ezen elméleti érvek mellett gyakorlati érvként hadd hozzam föl, hogy miért nem jó a közjegyzői monopólium. Egyrészt azt, hogy a közjegyzők száma véges, kor látozott. Amúgy is, tisztelet a kivételnek, de a közjegyzők a halotti eljárások kivételével, a hagyatéki eljárások kivételével, ami természetesen továbbra is közjegyzői monopólium lesz, egyre nagyobb feladatot vállalnak az okiratszerkesztésben, a társasága lapításban és az aláírási címpéldányok és egyéb hitelesítések, egyéb közjegyzői hitelesítések miatt meglehetősen nagy munkateherrel küszködnek. Erről a munkateherről azok az ügyfelek tudnak beszámolni, akik egyszerű hagyatéki ügyeket kezdeményeznek és hón apokon keresztül várnak arra, hogy megszülessenek a hagyatéki ügyekben a végzések. Nyilvánvaló, hogy egy újabb, jelentősebb munkateher a közjegyzők számára azt fogja jelenteni, hogy azért az állampolgárok többsége esetében a hagyatéki eljárások ügyintézésé nek az ideje meg fog hosszabbodni és ezáltal nagy létszámú állampolgári réteg kerül hátrányos helyzetbe azért, hogy a jól fizető zálogszerződések elkészítése időben megtörténjék. Mert azokkal nem lehet várni. Elgondolkodtató az is, hogy technikailag miként fogják megoldani azt, hogy a szerződésbiztosító mellékkötelezettséget, jelen esetben a zálogszerződést a közjegyzőnek kell készíteni, az alapszerződést adott esetben bárki elkészítheti. De én azt hiszem, hogy a hitelező akkor ragaszkodni fog ahhoz, és ebb en látom azért elbújtatva azt, ami miatt a közjegyzői kamara vállalta a beruházási költségek előlegzését, hogy magát az alapszerződést is közjegyzői okiratba fogják foglalni, és nemcsak a zálogszerződést fogja a közjegyző megcsinálni, hanem azt az alapszer ződést is, amelyben foglalt kötelezettséget fogják biztosítani a közjegyzői okiratba foglalt zálogszerződéssel. Ezt mondják árukapcsolásnak, és nyugodt lélekkel mondhatom, hogy elvtelen árukapcsolásnak. Nagyon fura dolog lenne, hogyha például egy pénzintéz et, amely hitelnyújtásra szakosodott, nem köthetné meg ezt a szerződést, megteheti azt, hogy köt egy 100150 millió forintos kölcsönszerződést, de az azt biztosító mellékszerződést nem kötheti majd meg, mert azt csak közjegyző teheti meg. S ugyancsak gyakorlati életből vett példa, hogyha a felek a vitájukat a bíróság előtt egyezségben rendezik, és az egyezség biztosítására kötnének ki egy ilyen mellékkötelezettséget, akkor a bíróság nem teheti meg, hanem megköti az egyezséget és fölkéri a f eleket, hogy az ezt biztosító mellékkötelezettségről szóló okirat elkészítésével fáradjanak egy közjegyzőhöz, mert azt csak a
