Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 19 (158. szám) - Az egyes szociális ellátásokkal kapcsolatos törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
1549 Tehát ezzel kell elsősorban szembe néznünk. Engedjék meg, hogy tájékoztassam a tisztelt Házat arról, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt Baranya megyei választmánya hozott egy határozatot, hogy szólítsuk fel a kormányt a szegénytörvény megalkotására. Én ezt most itt, ezen a késői órán megtes zem. Felszólítjuk a kormányt, hogy alkosson szegénytörvényt. Ugyanakkor ennek a törvényjavaslatnak az általános vitájáról van szó. Természetesen látjuk, hogy tulajdonképpen ez lenne a szegénytörvény, amely mégis törődik az elesettekkel, foglalkozik azzal, hogy a gyermeknevelés nehézségein könnyítsen. Tehát ezt vagyunk kénytelenek most már szegénytörvénynek minősíteni - a szociális ellátásokról szóló törvényt. (21.10) Természetesen ennek más ágai is vannak, ez pedig a gyermeknevelés. Engedjék meg, hogy - bár mennyire késő van , egykét gondolatot még én is elmondjak, most már konkrétan a törvénnyel kapcsolatban. Sokan szóltak erről a jövedelemhatárról, amelyhez most már fűződni fog majd a családi pótlék, a gyes és más ilyen jellegű szolgáltatás is. Úgy vélem, hogy akármennyire szegényedik az ország, akármilyen a gazdasági helyzet, azért nem lett volna szabad lemondani erről a bizonyos alanyi jogról, hiszen ez nemzeti jellegű kérdés. Egy államnak mindenképpen meg kell becsülnie az anyaságot, nem pedig a rászoru ltság kategóriájába sorolni, hogyha valaki a nemzetet gazdagítja azzal, hogy szül egy gyermeket, akkor kaphat segélyt, ha bizonyos jövedelemhatár alatt van. Úgy vélem, ez sérti az anyaság méltóságát. Ezzel most nem akarom a jelenlegi kormányzatot arra öszt önözni, hogy túlköltekezéssel, valamiféle gazdasági ellehetetlenüléshez vezető lépésekkel éljen, nem erről van szó. Az én felfogásom szerint - vagy mondhatom így: a mi felfogásunk szerint - az alanyi jog megőrzése mellett is meg lehetett volna találni azok at a formákat, hogy végül is a gazdagabbaknál - ahol szintén születnek gyermekek - ez valamiképpen más módon elvonásra kerüljön. De úgy, hogy ne sérüljön meg az alanyi jog, az, hogy egy állam becsülje meg valamennyi állampolgárát, ha a nemzetet gazdagítja. Ez az egyik gondolatom. A másik az, hogy a várandóssági pótlék helyett anyasági támogatás van ebben a törvényjavaslatban. Igazán nem értjük, hogy miért kellett ezt a lépést megtenni, mert ha pusztán gazdasági indokokat említünk, azért az megdöbbentő, hogy gazdaságilag nem egy nagy kihatású tételt szerepeltetünk, ugyanakkor a várandóssági segély bevezetése tulajdonképpen egy olyan úttörő jellegű valami volt, ami éppen az anyaság méltóságának a megbecsülését jelentette. Annak a kimondása volt, hogy az emberi élet nemcsak a születéssel kezdődik, tehát ott már potenciális anyaként kell kezelni azt, aki gyermeket vár. Tehát ez is a gazdasági helyzettől függetleníthetően kezelendő dolog, és végtelenül sajnáljuk - és nem tudom, hogy az Alkotmánybíróság milyen dönt ést fog hozni , de ezt a gondolatot semmiképpen nem tudjuk támogatni, azt, hogy ezt egyáltalán meg kellett szüntetni. Ugyanígy ki szeretném emelni a törvényjavaslatból azt, hogy a terhességi, gyermekágyi segély ilyen módon, ahogy benne van a törvényjavasl atban, csökken. Ugyanis arról van szó, hogy 270 biztosítási nap esetén eddig a napi átlagkereset volt, most ennek a 70 százaléka lesz ez a segély, 180270 biztosítási napnál pedig a jelenlegi 65 százalék helyett 60 százalék. Ezt igazán nem értjük akkor sem , ha a szemlélet egy abszolút pénzügyi személet, hogy ahol lehet, le kell faragni és így segíteni a költségvetés helyzetét. Akkor sem értjük, hogy egy ilyen segélyhez miért kellett hozzányúlni, mert ennek nincsen olyan nagy kihatása. A másik gondolatom: én is csatlakozom a közgyógyellátásnak a törvényjavaslatban meghatározott módjához. Aggályomat szeretném kifejezni, hogy hogyan fog ez egyáltalán működni, amikor a nyugdíjminimum 10 százalékán túli gyógyszerköltség esetén léphet életbe, akkor, ha a családban az egy főre jutó havi jövedelem nem éri el a nyugdíjminimumot. Ennek egyáltalán a figyelemmel kísérése, számítása, a betegek helyzetének alakulása nagyon aggályos, itt valami egészen más módon kellene a közgyógyellátást megközelíteni.
