Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 19 (158. szám) - Az egyes szociális ellátásokkal kapcsolatos törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
1545 Ugyanakkor még engedjék meg, hogy itt a jövedelemhatár bevezetése kapcsán a gyed dolgára még egyszer visszatérjek. Én hadd valljam be azt, hogy az MSZPprogramban erről írottak sokkal jobb megoldást jelentenek, mint ez, ami itt be van vezetve. Miről szólt ott a történet? Meg kell őrizni a gyedet, de a kiugróan magas gyed ekhez egy fölső plafont kell bevezetni. És ez még nem is az a bizonyos sokat szidott Népszabadságban megjelent fizetett hirdetés, amiről ilyen késő este egymás közt elismerhetjük, hogy propagandáról volt szó, és talán nem gondolta az írója és aláírója se k omolyan, hanem én most arról a vaskoska könyvecskéről beszélek, ami azért mégiscsak az MSZP hivatalos programja, s amellyel az MSZP, ha másnak nem, saját magának el kell számoljon. (20.50) Itt nem tud elszámolni, mert egy jó gondolatot ügyetlenül hajt végr e. Nagyon ügyetlenül hajt végre. Mert azt elfogadom, hogy 80 ezer forintos gyedet nem kell kifizetni. Ehhez azt hiszem, az ellenzékben nagyon sok oldalról partnert lehetett volna találni. Valójában egy furcsa helyzet állt elő, hiszen a táppénzre be van vez etve egy plafon. Lehet mondani, hogy magas, lehet hogy lejjebb kellene vinni, nem tudom, de be van vezetve egy plafon. A táppénz jellegű gyedre viszont nincs bevezetve, mert a gyedről szóló törvényi szakaszoknál nem az volt eredetileg beírva, hogy a táppén zzel megegyező mértékű, hanem újra le volt írva pontosan a normaszöveg, hogy a fizetés 75, illetve 65 százaléka. Amikor a táppénz megváltozott és bevezetődött a plafon, ez nem ment át automatikusan. Át kellett volna vinni, vagy egy jó felmérés után egy meg felelő plafont behozni. Én nagyon kíváncsian várom a beérkezett módosító indítványok között, hogy akade szocialista képviselő, aki saját pártjának programját módosító indítványként beterjeszti a saját kormányának a törvényjavaslatához. Én ezt a szívessége t nem tettem meg helyettük, de ha valaki beterjeszti még ma éjszaka, akkor szívesen csatlakozni fogok hozzá, mert kulturált, jó megoldásnak tartom. Tegnap reggel lehívtam a számítógépről, nem volt rajta egy sem, de megszereztem az összes módosító indítvány t, ehhez hasonlót nem találtam. Engedjék meg, hogy végül két gondolatot mondjak még. Az egyik a közgyógyellátásra vonatkozik, ahol bizonyos előrelépésnek látszik az, hogy a közgyógyellátásra egy normatívát fogalmaztak meg. Azonban ez nagyon sok problémát n em kezel. Nem kezeli az akut betegségek tetemes gyógyszerköltségeit, különösen ha komolyabb antibiotikumkezelésre van szükség. Mit fog ez eredményezni? Például azoknak a betegeknek a kórházba utalását, akiket egyébként meg lehetne otthon gyógyítani, csak éppen nem tudják kifizetni a gyógyszert, a kórházban viszont nem a beteget terheli még a gyógyszerszámla - bár ötleteket nem akarok adni. A másik nagyon nagy baj, amelyre az egészségpénztár illetékesei ugyancsak felhívták a figyelmet, de mintha süket fülek re találna, hogy nem működik ám jól a gyógyszerellenőrzési rendszer. Ennek bizonyos elemeit érintették tisztelt képviselőtársaim a múlt heti vitában. Magyarán a közgyógyellátás az a csatorna, amelyen keresztül nem teljesen jogosan megalapozott receptfelír ások történnek. És kérem, én nem tudom orvoskollégáimat hibáztatni, mert ők nem alkalmasak arra, hogy szociális bíróságként eldöntsék, jogose az a kívánsága a betegnek, ami tulajdonképpen csalás, de ott van mögötte egy szörnyű élethelyzet. Az orvos arra v an oktatva, arra van beállítva, hogy segítsen. Segíteni fog. Nem azért, mert zsebpénzt kap érte. Azért fog segíteni, mert segíteni akar. Eddig is nagyon sok ember súlyos élethelyzetét oldotta meg a közgyógyellátás, és jó néhány ember számára jelentett viss zaélési lehetőséget. Ha most kiterjesztődik a kör, az alkalmazott vagy elképzelt szűkítések valójában nem oldják meg a problémát, akkor a visszaélések száma növekedni fog. Magyarán értem az igyekezetet, hogy a gyógyszeráremelést valamilyen formában elvise lhetővé kell tenni, de ebben a formában elviselhetetlenek lesznek a kiadások a társadalom számára és nagyon sok ember kerül nehéz helyzetbe. Tehát az a gyönyörűséges mondat, amelyet miniszter úr az expozéjában úgy mondott: "nem törődhetünk bele abba, hogy beteg emberek azért ne részesülhessenek megfelelő gyógykezelésben, mert rossz anyagi körülmények között élnek, és nincs elég pénzük a nekik rendelt gyógyszer
