Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 18 (157. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán):
1359 Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Torgyán József frakcióvezető úr, Független Kisgazdapárt. (Zaj, derültség az MSZP padsoraiban.) Megadom a szót. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ké pviselőtársaim! A reformkor legnagyobb politikusa és költője, a magyar Himnusz megalkotója, Zrínyi második énekében - tehát gondolom, kitalálták, Kölcsey Ferencről van szó - , a következőket mondja: "Te lásd meg, ó sors, szenvedő hazámat, Vérkönnyel ázva n yög feléd! Mert kánya, kígyó, féreg egyre támad, és marja, rágja kebelét." Nos, amint az ismeretes, én Kölcsey Ferenctől kölcsönvéve, ugyancsak a hazaszeretet aggódásával áthatva, azt a kifejezést használtam az álliberálisokkal szemben, akik nemzetrontó te vékenységet folytatnak, hogy azok valóban féregként és dögkeselyűként marják a társadalmat. (15.40) Én úgy gondolom, hogy Kölcsey Ferenctől kölcsön venni nem szégyen semmit, de ha önök úgy gondolják, hogy ezt Torgyán József nem tehette volna meg, akkor eng edjék meg - itt látom a páholyban ülni , talán nem árt, ha felidézzük Csurka Istvánnal kapcsolatban Méray Tibornak 1993 januárjában a Magyar Hírlapban megjelent egyoldalas cikkét, amelyben végig dögkeselyűzte Csurka Istvánt. Ekkor egyetlenegy képviselőtár samtól sem hallottam, hogy fölszólalt volna Csurka István dögkeselyűzése miatt. Akkor ezt megengedhető jogállami kifejezésnek tartották. Az általam történt szóhasználat miatt - amely lényegesen enyhébb a Mérayféle szóhasználathoz képest, mert én álliberál isokról beszéltem - rögtön nekem támadtak. Nos, én elhiszem, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy azok, akik magukra vették ezt a kifejezést, örömmel vették volna inkább, ha én a "féreg" és "dögkeselyű" kifejezés helyett mondjuk "katicabogár"nak és "vörös begy"nek szólítom önöket. Akkor pedig azért támadtak volna meg, hogy a vörösbegy is rovarfogyasztó állat, és ezért tartották volna megengedhetetlennek a szóhasználatomat. (Zaj balról.) Nos, én úgy gondolom, a politikában sokfajta minősítés hangozhatott el , így én ebben a Házban vagy a Házon kívül hallottam már a "politikai Miki egér" kifejezést is. Én úgy gondolom, többféle módon lehet megközelíteni azt a helyzetet, amelyet mi úgy jellemzünk, hogy a társadalom szétszakadt, elszegényedett; munkanélküliség v an, a gyermekes családokat ellehetetlenítették, a nyugdíjasokat nyomorba döntötték, a nemzeti vagyont eltüntették, a magyar termőföldet idegen kézre adták, a korrupció és a közbiztonság teljes hiánya jellemzi ezt a hazát, továbbá a nem létező sajtószabadsá g, négy napja lehet gyalázni a Kisgazdapártot és annak elnökét anélkül, hogy mi megszólalhatnánk. Vagy vegyék figyelembe a nemzettudat elsorvasztását, a történelmi egyházak működésének megnehezítését, szülőotthonok és iskolák bezárását. Én úgy gondolom, er ről kellene beszélni. És ha mi ez ellen fellépünk és tiltakozunk, akkor képviselőtáraimnak inkább meg kellene gondolniuk, hogy vajon az, amit mi kifogásolunk, miként lenne megszüntethető, nem pedig azon törni a fejüket, hogy miként lennénk mi elhallgattath atók. Engedjék meg, hogy azzal fejezzem be a felszólalásomat, hogy megint hivatkozzak Kölcsey Ferencre, aki azt mondja a második versszakban: "A méreg ég, és ömlik mély sebére, S ő védtelen küzd, egyedűl..." Hát, nekünk, a Független Kisgazdapártnak ez a so rs jutott osztályrészünkül, hogy egyedül küzdjünk az ország sorsáért, és mi küzdeni fogunk, bármit tesznek önök velünk, és mi győzni fogunk! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Kisgazdapárt padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Vitányi Iván! Ön újra megnyomta a gombot, de Kölcseyidézeteken kívül Torgyán József képviselőtársunk felszólalásában egyetlenegy gondolatot sem véltem felfedezni... (Zaj. - Vitányi Iván: Személyes megtámadtatás!) ..., ami a kulturális bizottság feladatkörébe tartozna. (Vit ányi Iván: Személyes megtámadtatás!) Milyen személyes... (Vitányi Iván: Mint a Kölcsey család
