Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 18 (157. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - VITÁNYI IVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP):
1360 leszármazottja. - Derültség, zaj, taps.) Személyes érintettség címén megadom a szót Vitányi Ivánnak. VITÁNYI IVÁN (MSZP) : Tisztelt Országgyűlés! Mint a kulturális bizottság elnöke és mint a Kölcsey család leszármazottja, szeretném megmondani, hogy Torgyán József beszédében liberális férgekről és liberális dögkeselyűkről beszélt. Ha kimutat egyetlen pontot Kölcsey Ferenc műveiben, aki a magyar liberalizmus legtiszte letreméltóbb úttörői közé tartozik, akkor elállok ettől a hozzászólástól. Azonban ez az összekapcsolás olyan vádat emel Kölcsey ellen, olyan meggyalázása Kölcsey sírjának és emlékének, amely ellen minden tisztességes embernek tiltakoznia kell! (Nagy taps a kormánypártok, a Fidesz és a független képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Isépy Tamás frakcióvezető úr, KDNP. Megadom a szót. DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP) : Tisztelt Orsz ággyűlés! Várhatóan általános megdöbbenést okozok majd azzal, hogy ebben a viharban utolsó napirend előtti felszólalóként egy jelentős kulturális eseménnyel szeretnék foglalkozni. Elöljáróban egyértelműen szeretném kijelenteni azt is, hogy a Kereszténydemo krata Néppárt nem a szólamok, hanem az értékek mellett elkötelezett, és álláspontja szerint kulturális felemelkedés nélkül nincs se erkölcsi megújulás, se gazdasági felemelkedés. Valljuk az emberi méltóság tiszteletét, a türelmet, a megértést, és ennek a g ondolatiságnak a jegyében tartottuk meg országszerte ünnepi megemlékezéseinket. Az 1848as forradalmunkat a reformnemzeték kulturális tevékenysége készítette elő. Az idén az ünnepi megemlékezésekre több oldalról súlyos árnyékok borultak, és kulturális álla potunknak a gazdaságit is alulmúló jelenlegi siralmas helyzetében szinte észrevétlenül nyílt meg a millecentenárium évében a Budapesti Tavaszi Fesztivál, holott annak sikere vagy sikertelensége országos jelentőségű ügy. Ugyanis szerelem, barátság és bármil yen emberi kapcsolat csak egymás megismerésével jöhet létre. Ugyanígy van ez a népek és nemzetek viszonyában is. Az európai térségben, és főleg itt, a Dunatájon az évszázadok során annyi félreértés halmozódott fel, hogy az csak egymás kölcsönös megismerés ével, egymás tulajdonságainak és értékeinek felfedezésével, az egymásra rácsodálkozással és a közeledés őszinte szándékával oldható. Nyitnunk kell a világ felé, fel kell mutatnunk kulturális értékeinket, fel kell tárnunk gazdag hagyományainkat, bizonyítanu nk kell, hogy érdekeltek vagyunk az ezen a tájon lakó népek békés együtt élésében és az egységes Európa megteremtésében. Erre a nyitásra nyújt kedvező lehetőséget az egész világon divatba jött, hasonló rendezvények sorába már évek óta szervesen beilleszked ő és sok külföldi vendéget vonzó Budapesti Tavaszi Fesztivál. Az érzékelhető anyagi nehézségek mellett kulturális életünket bizonyos kitapintható közöny és fásultság jellemzi. Ki figyel oda például arra, hogy az a mindössze egy hónapig tartó rendezvény tér ben és időben a művészetek hídjait akarja felépíteni és - a hidakat felmutatva - egyrészt régiónk közös kulturális örökségére, másrészt a földrajzi távolságokat is legyőző kulturális kölcsönhatásokra próbálja a figyelmünket ráirányítani. Ki tud még az itt tudók közül is arról, hogy a fesztiválon a Budapesti Filharmóniai Társaság, a Magyar Állami Hangversenyzenekar mellett majdnem minden sikeres zenekarunk fellép, hogy a Schola Hungarica együttes gregorián dalokat, a Franciaországból érkezett Les Demoiselles de SaintCyr francia barokk szerzők nagyheti kórusműveit énekli, hogy Bartók, Kodály és Liszt mellett
