Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 6 (144. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - KŐSZEG FERENC, az SZDSZ
127 fogja ezeket eldönteni? Természetesen a szolgálatok. Mint ahogy a kormánytól független hivatalra vonatkozó javaslatuk, ha jól megnézzük, a következőket tartalmazza. Miniszterelnöki javaslatra a köztársasági elnök kinevezi az elnököt. Igen ám, a munkáltató i jogokat a miniszterelnök gyakorolja. Ha nem megfelelően végzi a munkáját - hangsúlyozom, szó szerint ez áll a javaslatban, hogy "ha nem megfelelően végzi a munkáját" , akkor a miniszterelnök előterjeszti a kinevező számára a felmentésére irányuló kérelm et. Tisztelt Országgyűlési Képviselőtársaim, a feudális jogalkotásban egy ilyen jogszabályt szerintem az akkori rendi parlament elé nem terjesztettek volna, ahol ilyen megfogalmazás van , hogy a kormánytól független hivatal vezetője felmentéséről nem megfe lelő munkavégzés esetén a miniszterelnök gondoskodjék, aki - mint mondottam a törvény kapcsán - ügyfele is a törvénynek. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok gondolatot kell majd még elmondanunk, szemben Tóth Károly úr elvárásaival van még mondanivalónk, alapos vita lesz ennek a törvénynek kapcsán. A házbizottság döntése alapján ma ennyiben tudom összefoglalni a Magyar Demokrata Fórum elutasító álláspontját. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönö m. Megadom a szót Bernáth Varga Balázs képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt... (A jegyzők közbeszólására reagálva:) Bocsánat, tévedés! Előbb Kőszeg Ferenc képviselő úr következik, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka. És u tána következik Bernáth Varga Balázs képviselő úr. KŐSZEG FERENC , az SZDSZ képviselőcsoport részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Mielőtt elmondanám beszédemet, hadd fűzzek egy mondatot ehhez a máris felparázsló vitához. A benyújtott törvényjavaslat tartal mazza a kormány álláspontját. Ezzel a parlament egyetérthet, de meg is változtathatja azt. Ha a benyújtásra nem került volna sor, akkor nem vitatkozhatnánk róla, és akkor még távolabb húzódna az, hogy ez a törvény végre elfogadásra kerüljön. Úgyhogy nagyon helyes, hogy most vitatkozhatunk róla. E törvény hosszú története során több alkalommal is megváltozott a magyarázata, indoklása annak, hogy miért is van rá szükség. Kezdetben a zsarolhatóság kiküszöbölése volt a fő cél. Azt gondoltuk, hogy politikusokat, köztisztviselőket, polgármestereket lehet döntéseikben befolyásolni, ha a zsaroló ügynökmúltjuk dokumentumainak feltárásával fenyegeti meg őket. Azt is gondoltuk, hogy külföldi titkosszolgálatok próbálják majd markukban tartani politikusainkat azzal, hogy tudnak valamit róluk. Aztán múltak az évek, az a fajta zsarolás, amit ördögként a falra festettünk, nem következett be, az pedig, ami bekövetkezett, azt bizonyította, az ügynökmúlt gyanújának árnyéka hívei szemében nem járatja le a politikust. (12.00) Egy pártvezéren sötétebb bélyeg, hogy 28 milliót tett zsebre - szinte mindegy, jogszerűene vagy jogszerűtlenül , mint az, hogy valaha aláírt egy beszervezési nyilatkozatot. Preambulumában a most módosítandó törvény a demokratikus államélet tisztaságának elő mozdítását jelöli meg törvényhozási célként. Nemes és racionális cél ez is, csakhogy a közélet tisztaságát a közvélemény ma - és joggal - a korrupció valós vagy vélt esetei alapján, a politikai hatalom és a vagyoni hatalom összefonódása alapján ítéli meg. Mi egy ügynökből lett képviselő egy KISZtitkárból lett nagytőkéshez képest? - gondolja a naiv kisember, és bizony, meg lehet érteni őt. Háttérzajként a különböző célmeghatározások mögött mindig ott zakatolt egy félreértés is: az a tévhit, hogy az ellenőrz ési, átvilágítási törvény holmi igazságtételi jogszabály, amely, ha megbüntetni nem is, legalább megszégyeníteni képes a bűnösöket. Ezért indult meg az a törekvés, hogy a törvény a közszereplő múltjának olyan vidékeit is bevilágítsa, amelyek nem voltak hom ályban. A parlamenti vita egyik ősi szakaszában valahai képviselőtársunk elmondta, hogy ő bizony megkérdezte Gál Zoltánt, kik voltak azok, akik itt az elmúlt évtizedekben a döntéseket
