Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 6 (144. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - KŐSZEG FERENC, az SZDSZ
128 hozták, Gál Zoltán pedig őszintén bevallotta, hogy a Politikai Bizottság tagjai. Ezért most ő - a képviselő - azt javasolja, vizsgálja majd meg az átvilágító bizottság azt is, hogy kik voltak a Politikai Bizottság tagjai... (Szórványos derültség.) Határozatában az Alkotmánybíróság egyebek közt azt is hangsúlyozta, hogy jelenle gi formájában és politikai fejlődésünk jelenlegi szintjén az ellenőrzési törvény már nem lusztrációs, megtisztító törvény, nem rendszerváltó törvény - amilyen 199091ben lehetett volna , hanem normális jogállami törvény, amely mindenekelőtt az államélet áttetszőségét szolgálja. Meg kell mondanom, hozzám kezdettől fogva ez a fajta érvelés állt a legközelebb. Az állampolgárnak joga van arra, hogy ismerje a közhatalommal bírók politikai életrajzát, elsősorban azokét, akiket ő maga választ meg. Elvben minden rejtett élettényt ki lehet fürkészni - kivéve azt, amit az államtitokká minősítés rejt el a választópolgár szeme elől. Márpedig az, hogy a jogállamban közfunkcióra pályázó korábban a jogállammal ellentétes titkos tevékenységet folytatott, az a választópolg árra is tartozik, az közérdekű adat! Elvben ez persze nagyon is világos - a gyakorlatban azonban nehezen egyeztethető össze az Alkotmánybíróság másik fontos előírásával, azzal tudniillik, hogy az átvilágítandók körét a politikai döntéshozó szűkítheti is me g bővítheti is, de ügyelnie kell a kör koherenciájára. Önkényesen nem jelölheti ki a kör határait. Nyomós érvek hozhatók fel például amellett, hogy az átvilágítás terjedjen ki a bírákra, az ügyészekre, polgármesterekre. De ha a polgármesterekre igen, akkor az önkormányzati képviselőkre miért nem? Ezért döntött úgy az előterjesztő, hogy a kötelezően átvilágítandók körét egyetlen koherens szempont alapján azokra szűkíti, akik a köztársasági elnök vagy az Országgyűlés előtt teszik le a hivatali esküt. Ha így f ogadja el a törvényt az Országgyűlés - és minél hamarább , azzal már eleget tett annak a morálisan megkerülhetetlen minimális követelménynek, hogy ennyi év vajúdás után legalább önmagát világítsa át az Országgyűlés. Az önkormányzati választások szavazóina k jogait pedig talán akkor lehetne érvényesíteni, ha elfogadjuk Mécs Imre többször megtett javaslatát: mindenki kérhessen negatív igazolást az átvilágító bírák hiteles testületétől arról, hogy nem szerepel a hálózati személyek és SZTtisztek nyilvántartásá ban, amelyről ma már tudjuk, hogy nemcsak kartonokon, hanem mágnesszalagokon is fennmaradt. Az átvilágítási törvény alkotmányosságát vizsgálva az Alkotmánybíróság mindenekelőtt mulasztásos alkotmánysértésben marasztalta el az Országgyűlést. Az 1994 tavaszá n elfogadott törvény ugyanis nem biztosítja sem az egyén információs önrendelkezési jogát, sem a társadalom jogát múltja megismerésére. Kétségtelen, hogy az átvilágítás és az információs önrendelkezési jog két külön törvényben is szabályozható, de az Alkot mánybíróság e törvény hiányosságaként kérte számon az Országgyűlésen az információs önrendelkezési jogot. Illő tehát, hogy mi, törvényhozók e törvény módosítása során hozzuk helyre alkotmányos mulasztásunkat. Mi, törvényhozók... E vita megkezdése előtt min tegy százan, jobbára neves személyiségek, nyílt levelet intéztek hozzánk. Azt kérték, hogy az információs önrendelkezési jogot ne csak azoknak biztosítsuk, akikkel a bűnbakká bélyegzett III/IIIas dolgozott, hanem nekik is, akikről, minthogy külföldiek vag y emigrációban élt magyarok, a hírszerzés, a III/Ies csoportfőnökség gyűjtötte az adatokat. De ugyanilyen megalapozottan kívánhatnak élni információs önrendelkezési jogukkal azok, akik katonakorukban a katonai elhárítás látókörébe kerültek. A nyílt levele t többek közt Duray Miklós, Jiri Dienstbier, Faludy György, HansMagnus Enzensberger, Király Károly, Püski Sándor, Gerd Poppe és Wolfgang Ullmann - Bundestagképviselők , Viktor Meier és Christian SchmidtHauer - két igen neves német újságíró , Susann So nntag és Szőcs Géza írta alá. Kérésüket nem hagyhatjuk figyelmen kívül. De nem a hírük, rangjuk miatt kell figyelnünk rájuk, hanem azért, mert az állambiztonsági szervezet valóban egyetlen egységes szervezet volt. A tevékenységét irányító parancsnoki, főcs oportfőnöki utasítások közül egyetlenegy sincs, amely kizárólag a III/IIIashoz szólna; ellenkezőleg: valamennyi főcsoportfőnökségnek valamennyi csoportfőnökség szoros együttműködését írják elő a parancsok. Egy megyei hírszerző, a III/I. alosztály tollforg ató tisztje az állambiztonsági szervezet belső sajtójában beszámolt az alosztályok - a III/Ies, a III/IIes
