Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 6 (144. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KUNCZE GÁBOR belügyminiszter:
114 csoportfőnöksége jogutód nélkül szűnt meg. A Belügyminisztérium e szerv dokumentumait lényegében a felelős őrz és szabályai szerint gondozza, anélkül, hogy azok adatállományát bármely jelenlegi jogszerű tevékenységéhez felhasználná. Ugyanakkor, mint ahogy az Alkotmánybíróság határozatának indoklásában is szerepel, nemcsak ebben a nyilvántartásban találhatóak olyan iratok és adatok, amelyek a törvény hatálya alá tartozó tevékenységre utalnak, és ma már egyik szerv jogszerű tevékenységének célját sem szolgálják. (10.50) Ezeket az iratokat azonban már nemcsak a Belügyminisztérium, hanem a nemzetbiztonsági szolgálatok, a Honvédelmi Minisztérium és más szervek is őrzik. Ugyanakkor elsősorban a Belügyminisztériumban - amely az elmúlt több mint negyven évben az iratokat csak elvétve adta át a levéltáraknak - nagy mennyiségű olyan irat halmozódott fel, amelyekben szereplő sz emélyes adatok kezelése ma már nem jogszerű, ugyanakkor maradandó értéket képezhetnek. Szükséges tehát a rendelkezésre álló iratanyag elkülönítése, ráadásul több szempontból is szükséges. Szükséges egyrészt abból a praktikus okból, hogy ha ezeket az adatok at, ezeket az iratokat egy helyre csoportosítjuk - ebbe a bizonyos történeti hivatalba , akkor a bírák vizsgálatait, vizsgálódásait lényegesen megkönnyítjük. Ehhez megteremthetők a megfelelő feltételek, s ez nagyban elősegítheti az eredetileg szándékolt c él érvényesítését. Szükséges másrészt ennek a történeti hivatalnak a létrehozása azért is, mert az Alkotmánybíróság az önrendelkezési jog érvényesítésével kapcsolatban előírásokat adott, ez pedig akkor érvényesíthető a legjobban, ha ezeket az iratokat egy helyen, együtt, egy külön hivatalban tároljuk, és nem - például - a Belügyminisztériumban, amely nincs ilyen jellegű ügyfélforgalomra berendezkedve. Szükséges továbbá azért is ennek a hivatalnak a létrehozása, mert azt gondolom, hogy jogos igény közelmúlt történelmünknek a megismerése, jogos igény az, hogy a tudományos kutatás céljaira betekinthetővé tegyük ezeket az iratokat. Ennek a célnak is a legjobban az felel meg, ha egy külön intézetben, megfelelő szabályozás mellett tároljuk ezeket az iratokat. Végü l azt gondolom, azért is fontos, hogy ezek az iratok külön legyenek tárolva, mert ezáltal megakadályozhatjuk, hogy a mindenkori politika játékszerei lehessenek ezek az iratok, hogy vissza lehessen élni azzal, hogy ezeket az iratokat valakik megismerhetik, mások nem, és ezzel önös politikai céljaikra felhasználhatják. Indokolt tehát a történeti hivatal létrehozása. Javaslatunk szerint a történeti hivatal külön költségvetési fejezetet képezne, önálló jogi személyként jelenne meg, elnökét és helyettesét a közt ársasági elnök nevezné ki a miniszterelnök javaslatára, és az Országgyűlésnek tartozna beszámolási kötelezettséggel - nem a kormánynak tehát, és ilyen értelemben a kormánytól független lenne. Ezzel talán biztosítható lenne az általam előbb említett célnak az elérése. Ezek után felmerül a kérdés - és a kérdés meglehetősen bonyolult és nagyon nehezen megválaszolható, várhatóan nagyon sok vitát kiváltó kérdéskörről van szó , hogy mely iratok kerüljenek be ebbe az irattárba. Ezzel kapcsolatban önként adódik az első válasz, hogy kerüljenek be az irattárba a III/IIIas csoportfőnökség tevékenységi körében, illetve azzal kapcsolatban keletkezett dokumentumok, mert ezek tartalmazzák azokat az adatokat, amelyekre a vizsgálat leginkább kiterjed, illetve ezzel kapcsol atban ezen túlmenő kötelezettséget nem fogalmazott meg az Országgyűlés számára az Alkotmánybíróság sem. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban természetesen rögtön két probléma is felvetődik. Az egyik persze az, hogy attól, hogy az Alkotmánybíróság ezen túlmenő kötelezettségeket nem fogalmazott meg számunkra, vajon nem lehetneke olyan egyéb szempontok, amelyeket érvényesítenünk kell akkor, amikor meghatározzuk azt az iratkört, amely ebbe a hivatalba kerül, és amellyel kapcsolatban azután egyrészt a törvény ered eti céljának megfelelő tevékenységet az ezzel foglalkozó bírák elvégezhetik; másrészt amely körben érvényesíthető lesz az Alkotmánybíróság által kötelezőnek előírt önrendelkezési jog érvényesítése; harmadrészt pedig annak az iratkörnek a meghatározásáról v an
