Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 6 (144. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KUNCZE GÁBOR belügyminiszter:
115 szó, amellyel kapcsolatban a tudományos kutatás céljaira bizonyos lehetőségeket majd biztosítani kell. A Belügyminisztériumban - ahogy említettem - nemcsak a III/IIIas csoportfőnökség által kezelt iratokkal kapcsolatos iratanyagok találhatók, hanem eze n túlmenően a Belügyminisztériumban őrzött iratanyagok között vannak olyan irattöredékek, amelyek a volt állambiztonsági szervek iratainak 1990ben történt szétválogatásakor... - amikor a titkosszolgálatok szétváltak és távoztak a Belügyminisztériumból, ak kor kezelték különböző módon az iratokat, s azok közül többet, amelyeket nem semmisítettek meg, szétválogattak. Mivel úgy ítélték meg, hogy az újonnan felállt nemzetbiztonsági szolgálatok, illetve azok feladatainak ellátása szempontjából már nincs ügyvitel i értékük, ott maradhatnak a Belügyminisztériumban - ezek jelenleg is ott vannak. Ide lettek beszállítva azok az irattöredékek is, amelyek keletkeztetői nem tartoztak a Belügyminisztérium IIIas főcsoportfőnökségéhez, tevékenységük azonban szorosan kapcsol ódott ahhoz - például a külügyi osztály, a nemzetközi kapcsolatok osztálya, a vizsgálati osztály. Az 1990es iratszétválasztásnál a nemzetbiztonsági szervezetek ezekkel kapcsolatban sem jelentettek ki ügyviteli érdekeltséget. Mivel az iratok jellege nem te szi kívánatossá az iratok Belügyminisztériumon belüli további őrzését, illetve levéltári elhelyezését sem, ezért azokat az 1995. évi LXV. törvényben előírt minősítési felülvizsgálat után lehetséges elhelyezni a történeti hivatalban. De el kell dönteni, hog y vajon erre a körre ki akarjuke terjeszteni azt az előírást, hogy ezek az iratok menjenek a történeti hivatalba. Van azonban egy ennél nagyobb iratkör. Ezt azért kell megemlítenem, mert az elmúlt hetekben, napokban a sajtóban meglehetősen nagy vita zajlo tt e körül a kérdéskör körül. A civil szférát - azokat, akik számára a nyilvánosság valóban fontos - meglehetősen komolyan foglalkoztatja ennek a kérdéskörnek a rendezése. Ők nagyon hangsúlyosan vetik fel annak a kérdésnek a végiggondolását is, hogy vajon nem kelle az összes, a IIIas főcsoportfőnökségnél keletkezett iratokat ebbe a történeti hivatalba bevinni. Indokként ők azt adják elő ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy 1990 előtt ennek a főcsoportfőnökségnek a tevékenysége teljes mértékben ellentétes volt a jogállammal. Ezzel kapcsolatban persze lehet idézni részeket az Alkotmánybíróság határozatából is. Az Alkotmánybíróság e tekintetben a következőt állapítja meg: "Az a fajta politikai rendőrség és informátorhálózat, amelyről a törvényben szó van, nem működhetett volna jogállamban. A korábbi rendszerek az állambiztonsági szervezeteket és hálózatokat, valamint a titkosszolgálati eszközöket politikai célokra és azon a körön messze túlterjedően használták, amelyet jogállami rendben a bűnüldözés és az álla m biztonságának érdeke indokolhat." A nemzetbiztonsági bizottság jelentése megállapítja, hogy a volt állambiztonsági szervezet valamennyi operatív csoportja a parancsuralmi rendszer fenntartását, erősítését szolgálta, és e titkosszolgálatok belpolitikai el nyomó feladatokat láttak el. E kérdéskör kapcsán meglehetősen súlyos döntéseket kell hoznia annak, aki egyáltalán bele akar kezdeni ennek a kérdésnek a vizsgálatába, illetve eldöntésébe. Az egyik oldalon ugyanis azt mondjuk, hogy 1990 után a titkosszolgála tok a jogállami mértéknek, a jogállami feltételeknek megfelelően működnek, és működésük során óhatatlanul lehetnek olyan ügyek, amelyek 1990 előtt keletkeztek, és ezeknek a feltárása, nyilvánosságra hozatala jelentős mértékben veszélyeztetné ezen szervezet ek működését. Van persze egy másik szempont is - amelyet az imént idéztem az Alkotmánybíróság határozatából , amely azt mondja, hogy 1990 előtt ezen szervezetek működése ellentétes volt a jogállami követelményekkel. Természetesen erre vonatkozóan is lehet indokokat mondani, hiszen lehet azt mondani, hogy akkor, amikor emigráns magyarokat figyeltek és róluk jelentéseket készítettek, akár itthon, akár külföldön tartózkodtak, vagy például akkor, amikor ezeket a feladatokat különbözőképpen osztogatva esetleges volt, hogy melyik csoportfőnökség látja el ezeket a feladatokat, akkor bizonybizony valóban túlterjeszkedtek azon a körön, amely a bűnüldözés és az
