Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 6 (154. szám) - Az ülésnap megnyitása - A feketegazdaság kérdéséről és az ellene való küzdelem kormányzati és társadalmi teendőiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KÓSA LAJOS, a Fidesz
1106 lehetetleníti el azt, aki egyébként a jogszabályokat be akarja tartani. Ez a probléma nemcsak az államra vonatkozik. Itt nagyon sok olyan feladat van, ami a törvényhozás feladata lenne. Tisztelt Képviselőtársak! A jogalkotás során bizonyára felfigyeltek arra a helyzetre, hogy mindnyájan érzékeljük ezeket a jelenségeket. A jogalkotás során m ár eleve megpróbálunk olyan jogszabályokat alkotni, amelyek kizárják azokat a kiskapukat, ahol egyébként a jogot nem követő állampolgárok megpróbálnak kibújni. Ez egy nagyon rossz törvényalkotói magatartás, én úgy gondolom! Ugyanis ez annak a beismerése, h ogy igazából nem tudunk mit csinálni az alaphelyzettel, és megpróbáljuk azokat a kiskapukat becsukni, amelyeket az állampolgárok mindig megtalálnak és mindig kinyitnak. De legyünk egy kicsit önbizalommal teliek! A magyar választópolgárok mindig elég ügyese k lesznek ahhoz, hogy a legravaszabb törvénynél is megtalálják a kiskaput, ugyanis erre vannak kondicionálva! Ez a tapasztalatuk, ebben nagyon jók. És igazuk van, hogy jók, mert ha felteszik azt a kérdést: hogyha én jogkövető vagyok és az állam nem az, akk or hogy van ez, egyenlőek vagyunk, de valakik egyenlőbbek? Ebben az esetben - azt gondolom - nekünk nem nagyon van mit mondani. De ez a törvényalkotási gyakorlat, hogy mindig a kiskapukat keressük, szüli talán a legabszurdabb helyzeteket, amikor nem sikerü l becsukni a kiskapukat, mert az egész törvényalkotás logikája nem arra épül, hogy a kivételeket keressük és azokat próbáljuk meg az általános szabályok közé besorolni. Azt látni kell, hogy egy államnak a jogrendje nem attól jogrend, hogy egyébként vannak hatóságok, amelyek a betartást és ellenőrzést szigorúan alkalmazzák, hanem azért is jogrend, mert az állampolgárok azt gondolják, hogy igen, ezek a jogszabályok olyanok, amilyenek, de én betartom őket. Ha ki van téve a 60 kilométer per órás sebességkorláto zás, akkor nem megyek bele 140nel. Vannak olyan országok, ahol az emberek így gondolják, mert azt gondolják, hogy ez azért van kitéve, mert valamilyen jelentős indoka van és nem azt gondolják, hogy egyébként pedig azok, akik megkülönböztető jelzést haszná lnak vagy nem használnak, azok zúzhatják magukat és az állampolgárokat úgy, ahogy akarják. Ezekre a kérdésekre világos választ kell tudnunk adni. Azt gondolom, hogy éppen ezért ma a kormánynak, a parlamentnek borzasztó sok feladata van ezzel a problémával kapcsolatban. Nagyon félek attól, hogy ez a probléma, nevezetesen a szürkezóna egyelőre csak a politikai kampányok szintjén volt jelen. Márpedig a politikai kampányokra felhasználni ezeket a kérdéseket, amelyeket mindenki érzékel, nagyon veszélyes, mert a politikai kampány elmúlik, választások is csak 34 hónapig tartanak, és utána, ha nem történik semmi, az állampolgárokat, azokat, akik esetleg még mindig bíztak a kormányban vagy a parlamentben, még inkább elkedvetleníti a helyzet. És hogy milyen nehéz ma a szürkezóna fehérré tétele, azt talán mindenki érzékeli, aki ezzel a problémával foglalkozik. Talán a leginkább érzékeli a kormány, amely egész bizottságot hozott létre megfelelő apparátussal annak érdekében, hogy ezeket a problémákat kezelje. De a másik oldalról, amikor a törvényhozás előtt vannak ezek a kérdések, szemmel láthatóan nem foglalkozik azzal, hogy adott esetben igenis el kellene marasztalni bizonyos állami vagy önkormányzati szervezeteket, például a társadalombiztosítást, és nem mondja ki: nin cs jól, hogy mondjuk egy állami szervezet kimutathatóan nem tesz meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy rá el lehessen mondani, hogy igen, a VPOP ugyan beszedi a vámot, de legalább jogkövető magatartást is tanúsít és az eljárásai folyamán nem nagyo n lehet megkérdőjelezni azt, amit csinál. Tisztelt Képviselőtársak! Ha nem tudunk ezzel a helyzettel mit csinálni, akkor Magyarország - azt hiszem - leginkább a délolasz gazdasági modellt fogja követni. Ez ugyan járható út, hiszen ha valaki elmegy DélOla szországba, látja, hogy az emberek jókedvűek, mégis megélnek valahogy és meg vannak elégedve a helyzetükkel. Az igaz, hogy van egy ÉszakOlaszország, ami őket pénzeli, hogy ezt meg tudják csinálni. Tehát a magyar helyzet nem annyira rózsás, mert nekünk nin csenek északi rokonaink, akik ezt finanszíroznák, de ennek a kérdésnek az eldöntése a közeljövőben kell hogy megtörténjen. Ugyanis azt hiszem, ha az állampolgárok ebben az új, most már piacgazdaságnak nevezett rendszerben azt tapasztalják, hogy az üzleti s iker egyik feltétele, hogy a szürkezónában mennyire tudok ügyesen bújkálni, akkor erre fognak megint betanulni, és nagyon nem lesz esélye
