Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 6 (154. szám) - Az ülésnap megnyitása - A feketegazdaság kérdéséről és az ellene való küzdelem kormányzati és társadalmi teendőiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KÓSA LAJOS, a Fidesz
1105 (A jegyzői székben dr. Semjén Zsolt helyét dr. Kiss Róbert foglalja el.) Vagy nézzük meg azt, hogy elvileg az állam biztosítja az állampolgárok számára azt, hogyha jogkö vető magatartást tanúsítanak, és ebben az esetben hátrány vagy kár éri őket, akkor jogi úton ennek a hátránynak vagy kárnak érvényt tudnak szerezni, és záros határidőn belül a követelésüket érvényesíteni tudják. Ha valaki megnézi csak a gazdasági ügyekben általános jogszolgáltatás színvonalát Magyarországon, akkor látja, hogy egy vállalkozó nem fog egy fizetési meghagyási ügyben 5 millió forintért a bírósághoz fordulni, mert azt három év múlva fogják neki megítélni és addig ő tönkremegy. Hát persze, hogy ne m ezeket az utakat fogja járni! Nem is tudja ezeket az utakat járni, mert az állam nem biztosítja a feltételét annak, hogy erre térjen. Ez nagyon fontos feltétele annak, hogy az állampolgárok jogkövetők legyenek. Ha ugyanis azt látják, hogy számukra olyan határidejű a jogszolgáltatás, amit már nem tudnak érzékelni a saját ügyeikben, mert azalatt az idő alatt ellehetetlenülnek, tönkremennek, akkor nem fogják a legális utakat járni. De mondhatnám, hogy vajon az állam mint tulajdonos hogy jár el azokban az ügy ekben, amelyekben egyébként jogkövető magatartást vár el a gazdasági élet többi szereplőitől. Most ugyan nem privatizációs vitanapot tartunk, de azért a kormány által is elismert számos olyan ügy ismeretes, amely azt bizonyítja, hogy bizony az ÁPV Rt. ment alitása olyan, hogy ő ugyan részvénytársaság, és a gazdasági törvények vonatkoznak rá, de azért állam az államban, és megteheti azt, hogy 30 milliárdos önkormányzati követelésnek hosszú éveken át fittyet hány, mert másként értelmezi a törvényt. Sőt, azt is megengedheti magának, hogy maga az ÁPV Rt. szóvivője jelentse ki: igaz, hogy ők törvényt sértettek, mert határidőt nem tartottak be, de ők úgy értelmezték, hogy a nemzetgazdaság érdekének ez felel meg. Mi van akkor, ha véletlenül mondjuk a nagyhalászi lád agyártó rt. mondja azt, hogy ő pedig úgy értelmezte, hogy a nemzetgazdaság érdekének az felel meg, ha nem fizeti be ezt vagy azt a kötelezettségét, vagy nem teljesít határidőre bizonyos adatszolgáltatási kötelezettségeket?! Az ÁPV. Rt. megteheti, ami részv énytársaság és én nem? - kérdezi ezt az állampolgár. Ez egy egy nagyon fontos probléma, mert az állampolgár jogkövető magatartását végül is az állam magatartása is vezérli. De nézzük meg, hogy vajon a parlament megtettee azokat az intézkedéseket, amelyek elvárhatók lennének tőle, amikor egyébként az állampolgárok ügyeit firtatja. Én azt gondolom, nem! A parlament immár két éve, ennek az új parlamentnek a megalakulása óta, és ha a demokratikus rendszert nézzük, akkor hat éve képtelen egy normális összeférhe tetlenségi törvényt alkotni. Ebben az esetben az állampolgárok azt mondják, hogy a parlamentben dumálnak a képviselők, hogy vannak szabályozva az ő gazdasági összeférhetetlenségi ügyeik! Sehogy! Ez olyan helyzet, amikor egy parlamenti képviselő - akár az e llenzékben, akár a kormánypártban ül - rosszul érezheti magát, mert olyan dolgokat vár el az állampolgároktól, amelyeket egyébként tőle is meg lehetne kérdezni és nem biztos, hogy tiszta és jó lelkiismerettel tud ezekre a kérdésekre megfelelni. Azért gondo lom, hogy ezekről a kérdésekről érdemes beszélni, mert világosan kell látni, hogy ennek a szürkezónának - és még mindig nem a feketegazdaság kriminológiai és bűnözési oldalát nézem , tehát ennek a szürkezónának a felszámolása és fehérré tétele elementáris érdeke mindenkinek, nemcsak az állampolgároknak, hanem mindenkinek ebben az országban. Olyan folyamatok zajlanak az országban, olyan irányba csúszhatunk el, amit nem fogunk tudni jól korrigálni. Mi a politika dolga ebben a helyzetben? Teljesen világos, ho gy minden politikai szereplőnek jogkövető magatartást kell tanúsítani. Teljesen világos, hogy ha az állam elvárja, hogy az állampolgárok teljesítsék a rájuk kirótt kötelezettséget, sőt adott esetben azt mondja, hogy: kedves magyar választópolgár, értsd meg , rossz helyzetben vagyunk, ráadásul ezek a kötelezettségek még növekednek is az adott esetben, akkor a politikának kutyakötelessége, hogy minimálisan megteremtse azokat a feltételeket, amelyek ad egy: kedvező helyzetbe, de legalábbis nem hátrányos helyzet be hozzák a jogkövető állampolgárokat azokkal szemben, akik nem követik a jogot. Másodszor: hogy megteremtse azokat a feltételeket, amelyekkel a jogkövető magatartás nem
